Egy exobolygó látszólagos alakváltozásai
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Négyszáz évvel azután, hogy Galilei felfedezte a Vénusz fázisait, sikerült első alkalommal megfigyelni egy exobolygó keringése során fellépő fényváltozásokat.
Földünkről nézve a Hold, valamint a két belső bolygó (a Merkúr és a Vénusz) fényváltozási fázisokat mutat, a Nap-bolygó-Föld, illetve a Nap-Föld-Hold rendszerek tagjainak egymáshoz viszonyított aktuális pozíciója szerint. A Hold esetében szabad szemmel is jól követhető és a naptárszámítás egyik fő alapelemét képező fázisváltozást a Merkúr, illetve a Vénusz esetében csak távcsővel lehet nyomon követni. Ezt a jelenséget először Galileo Galilei figyelte meg utóbbi bolygó esetében, pontosan négy évszázaddal ezelőtt, fontos bizonyítékot támasztva ezzel a heliocentrikus világkép elméletéhez – írja a hirek.csillagaszat.hu.
Most fedeztek fel először hasonló jelenséget egy tranzitos (azaz tőlünk nézve csillaguk korongja előtt áthaladó) exobolygó esetében. Az I.A.G. Snellen (Leiden Observatory) által vezetett holland kutatócsoport a mintegy 1600 fényévre lévő, CoRoT-1b jelű bolygó fénygörbéjében mutatta ki a fázisok váltakozását. Ez az első alkalom, hogy a látható fény tartományában sikerült megfigyelni egy távoli naprendszer bolygójának keringési fényváltozásait (infravörös tartományban korábban már születtek ilyen jellegű észlelések).
A CoRoT-1b csillagának fénygörbéje, a keringési periódus kb. 1,5 nap (a), alatta a függőleges tengely 200-szorosan kinagyított skáláján jól látszó fázisváltozások (kb. 0,08 naponkénti átlagolással) (b), míg legalul a keringési fázisokat szemléltető rajzok (c). A szaggatott vonalak betűjelei fedést (F) és tranzitot, azaz átvonulást (T) jelentenek (Snellen és mtsai).
A bravúros megfigyelés egyben fontos bizonyítékként is szolgál. A CoRoT-1b az úgynevezett forró Jupiterek családjába tartozik, azaz olyan óriásbolygó, mely nagyon közel található a központi csillaghoz, és így nagyon gyorsan (jelen esetben másfél nap alatt) kerüli meg azt. Az égi mechanikai törvényszerűségek ezekre a bolygókra úgynevezett kötött keringést jósolnak, vagyis hogy a forró Jupiterek mindig azonos oldalukat mutatják a csillag felé, míg a másik folyamatosan árnyékban marad.
Felül: Fantáziarajz a CoRoT-1b keringési fázisairól, alul: Galilei rajza a Vénusz fázisairól (Leiden University)
A CoRoT-1b alapos vizsgálata megerősítette az elméletet: a fázisváltozások jó eséllyel a nappali illetve éjszakai oldal nagy mértékben eltérő hősugárzására vezethetőek vissza (ellentétben a Naprendszerünk égitestjeinél megfigyelhető fázisváltozásokkal, melyeknél minden esetben a visszaverődő napfénymennyiség változásáról van szó). A kutatók a bolygó két oldalának hőmérséklete között mintegy 1000 fok különbséget mutattak ki (2200, illetve 1200 Celsius-fok). Ez ezt jelenti, hogy a bolygó légkörében nincsenek dinamikus hőátadási folyamatok.
A holland tudósok értékes eredményeit a Nature folyóirat májusi száma közölte.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
