Miért gyanakszom az alkotmányra?

Pócza Kálmán Történelem és preambulum című cikkében vitatta az alkotmány nemzeti önrendelkezéssel kapcsolatos kitételei kapcsán megfogalmazott kritikámat. Csakugyan van némi igazság abban, hogy a nemzeti önrendelkezés megszűnése elvileg még nem jelenti a magyar kollaboránsok morális felmentését. Pócza arra is utal, hogy a jelenlegi szövegnek két olvasata lehet: a kormány vagy minden felelőst fel akar menteni, vagy senkit sem. "Márpedig a jelenlegi kormánypártokról nehezen lehetne feltételezni, hogy a szovjetek szálláscsinálóit, a kommunistákat tisztára szeretné mosni."

Valójában viszont erről van szó. Azaz erről is, de mivel nem lett volna elegáns erről első körben írni, ezért nem tettem. Már maga az új alkotmány születése sem áll teljesen távol a "tisztára mosás" gondolatától, hiszen egyik szerzője, Pozsgay Imre 1950-től 1987-ig töretlen kommunista karriert mondhatott magáénak, a másik, Boross Péter pedig a Kádár-rendszerben megbecsült felső vezetői poszton dolgozhatott. Mindkét személy sokat tett le a demokrácia asztalára is. Pozsgay esetében azonban mégis felmerül a kérdés: miért zárnánk ki volt kommunistákat a közéletből, ha az ő szerepeltetése megengedett?

És ez csak a jéghegy csúcsa. Utalhatnék arra, hogy Schmitt Pál életútja akár egy pártállami rendszerben is predesztinálhatta volna őt az Elnöki Tanács elnökének posztjára. Utalhatnék arra is, hogy a jelenlegi kormánytagok közül is többeknek volt piros pártkönyvecskéje. Ennél súlyosabb, hogy hány mai közjogi méltóság és fontos tisztségviselő szerepel az állambiztonság hálózati nyilvántartásában. Történeteiket már megírta a sajtó, így itt ezt ismételni nem szükséges.

Ha "Magasdi", "Nádasdy" és "Krakus" a jelenlegi álszent szabályozás szerint nem is tekinthetőek hálózati személyeknek – bár fedőnevük volt, jelentéseket adtak és az állambiztonság hálózataként tartották őket nyilván –, akkor is fel kell tennem a kérdést: hogyan is gondolja a Fidesz a múlttal történő szembenézést? Ha Gubcsi Lajos KISZ KB-titkár ma a HM cégeinek vezetője lehet, akkor mit várjunk? Ha Horváth József volt III/III-as tartótiszt töretlenül lehet a kormány vezetőinek bizalmasa, sőt ma is a Katonai Biztonsági Hivatal helyettes vezetője, akkor hol van az antikommunizmus? A kisebbik koalíciós partner, a Kereszténydemokrata Néppárt báránykáiról, azaz a magukat átvilágítani nem engedő püspökökről még nem is beszéltem.

Félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, én elfogadhatónak tartom, ha a múlt rendszer szereplői helyet kapnak a közéletben. De ezt nyilvános, mindenki számára átlátható módon tehessék meg, ne múltjuk takargatásával. És ami ennél is fontosabb: vállalják fel a felelősséget, amit egy idegen szuronyok hegyén létesített diktatúra fenntartásáért viseltek. Azt, hogy mit kíván tenni a kormány az 1945 előtti történelem értelmezésével, csak sejthetjük. Az 1945 utánit viszont már tudjuk. Az igazság kedvéért meg kell említenünk Lázár János frakcióvezető dicséretre méltó múltfeltáró törekvéseit, amelyek azonban pártjában is kivételesnek számítanak.

(a szerző történész)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!