Baltás gyilkos a piacon

A magyar közélet nagy baja, hogy borzasztóan provinciális. Nem értik meg, hogy a keleti nyitás nem a nyugati elkötelezettség ellentéte, hanem gazdasági szükségszerűség, amit tőlünk nyugatra már mindenki belátott, és régen nem jelent problémát például Kínával üzletelni. Bezzeg nálunk csak a civakodás megy, mert ilyen provinciálisak vagyunk.

Orbán Viktor egyik új alaptézise ez, amit érezhetően fontos tanulságnak gondol, mert szabadságáról visszatérve egy héten belül kétszer is levezette, a külügyminisztériumban a nagykövetek előtt és a Tranzit fesztivál jobboldali fiataljainak.

Kedélyes tárgyalások

Orbánnak egyébként ebben teljesen igaza van. Ha a magyar közélet ruhadarab lenne, leginkább egy gulyáskrémfoltos, kockás műanyag zakót kellene elképzelni. És ezt akkor is jól látja, ha egyébként ezért ő maga személy szerint is kimutatható mértékben felelős. Még kedélyesen el is viccelődött azzal, hogy azért az neki is furcsa, amikor kommunista vezetők között kell mosolyogva tárgyalnia, dehát ilyen a világ.

A miniszterelnök azonban nem olyan ember, aki csak kritizálna anélkül, hogy megmutatná, hogyan lehet jobban csinálni. Olyan felvilágosult, nagyvárosi, progresszív lépést húzott meg, amit azóta is leesett állal bámulnak a legmenőbb berlini szalonokban: kormánya befektetések reményében cserébe átengedett Azerbajdzsánnak egy Budapesten tanuló örmény katonatársát lefejező gyilkost, akit hazájában nemzeti hősként ünnepelnek. Lehet, hogy első hallásra ez bonyolult gazdasági-diplomáciai manőverek elbulvárosítása, de azért azt se zárjuk ki teljesen, hogy ez már nem is provinciális, hanem maga a középkor.

Nem voltak gátlások

Ezen a szinten lényegében már teljesen mindegy, tudta-e a komány, hogy azonnal kegyelmet kap, vagy tényleg azt hitték, az eddig is ünnepelt gyilkos tényleg börtönbe kerül. Ha Ilham Aliyev elnök már a magyar delegáció látogatásán egyértelművé tette, még aznap népünnepély lesz a dologból, erre Orbán nyelt egy nagyot, és a szeme előtt pörgő bankjegyek miatt beleegyezett a dologba, az ugyan velőtrázó cinizmus, de legalább valamiféle tudatosságra utal.

Ha viszont tényleg elhitte, hogy nem ez lesz a helyzet, vagy legalább azt, hogy Azerbajdzsán annyira tekintettel lesz Magyarországra, hogy nem egy órán belül csinál belőle teljesen hülyét, az mindennél szomorúbban mutatja meg az úgynevezett geopolitikai realitásokat.

Meg lehetetett tenni

A kérdés annyi, hogy Orbán eddig is tisztában volt azzal, hogy Magyarországgal ezt meg lehet tenni, vagy éppen most tanulja ezt meg. Ez sem érdektelen, de a lényeg azért mégiscsak az, hogy Magyarországgal ezt meg lehet tenni.

És akkor maradtunk szigorúan a téma lehető legcinikusabb narratívájánál, mert ezt a fajta szégyent tényleg nem érdemes máshogy kezelni. Egy szó sem esett arról, mégis milyen dolog, hogy egy embert lefejező gyilkos egyáltalán cserealap lehet gazdasági ügyekben. Meg sem említettük ártatlan szemekkel, hogy egy magát keresztény-nemzetinek valló kormány hogyan kereskedhet baltás mészárosokkal.

Kár is belemenni

Illedelmesen hallgattunk arról, hogy a KIM élén Navracsics Tibor adta a nevét az elengedéshez, aki nem olyan régen még az elvileg független magyar bíróságoknak is megüzente, hogy túl enyhék és következetlenek az ítéletek.

Amikor egy kormány ilyen üzleteket köt, kár is lenne bármiféle morális kérdésbe belemenni. De azt azért minden kufár megérti, hogy ha az üzletfele ebben a kérdésben így verte át, vagy ennyire tartotta őt tiszteletben, mire számítson, ha tényleg komoly pénzről lesz szó.

Vagy ha már így mennek a dolgok, miért nem kereste meg a kormány az örményeket, hogy fizessenek, ha nem akarják szabadon látni a baltást? Lennének még itt piaci rések.