Az illiberális állam a netadóban ölt testet

Nem az első és talán nem is legfontosabb szimbolikus ügy az elmúlt négy évből, a belengetett plafonnal pedig már a tényleges internetszabadság-armageddontól is távolodtunk valamennyit, de a minden szempontból abszurd netadó tökéletesen szimbolizálja a kormány működését. Az illiberális állam nehezen emészthető fogalma ölthet testet az internet és ezzel a mindennapi élettér korlátozásában. És ennek megértéséhez, átéléséhez már nem kell az új Alaptörvényt vagy Adam Smith-t olvasni. A kormány – újra, de most talán sokkal megfoghatóbban – belépett a hálószobákba, otthonokba, a mindennapi életünkbe. 

A netadó alapvetően ezért tud a magyar külpolitika mostanra kibontakozó totális, és a közpolitika évek óta tartó válsága közepette is a kormányellenes elégedetlenség katalizátorává lenni – egy gyorsan elfelejtendő és visszavonandó szakpolitikai elbaszás helyett.

És ugyanezen az alapon nehéz elképzelni, hogy a kormány holnap azt mondja: rossz álom volt csak a netadó. Ez ugyanis mind előkészítésében és bejelentésében, mind tartalmában, a benne tükröződő értékrendben egyfajta kvintesszenciája a jelenlegi kormányzásnak.

Valakik, valahol, valamiért eldöntik, hogy legyen netadó. Nincs hatástanulmány, nincs egyeztetés, nemhogy az ágazati érintettekkel, de még a saját frakcióval sem. Nincsenek szakértők, nincsenek számítások sem, szigorúan tudományos hasracsapással kitalálják, hogy ez uszkve 20 milliárd, mindegy, hogy valójában akár 200. És mindegy, hogy benyújtott formájában nettó bukta lett volna a költségvetésnek: munkahelyek ezrei szűnhettek volna meg, cégek százai költözhettek volna el, beruházások maradhattak volna el, komoly tételekkel csökkenhetett volna az áfa és társasági adóbevétel. A 700 és 5000 forintos kalappal persze ezek a hatások nagyrészt mérsékelhetőek, de teljesen nem megszüntethetőek.

A kormány azt állítja magáról, hogy stabilizálta a költségvetést. Az Alaptörvény szerint Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti. A netadó újra megmutatja: nincs fenntartható költségvetési politika. Az állami kiadások nem csökkentek, az államadósság nem indult lefelé, a költségvetési hiány 3 százalékos szint alatt tartása újabb és újabb rendkívüli, átláthatatlan döntési mechanizmusokban születő intézkedéseket igényel. És ezekkel feléljük a jövő gazdasági növekedésének – vele a fenntartható költségvetésnek – az alapjait. Ha saját bevallás szerint már 20 milliárdhoz, a GDP 0,07 százalékához is új extraadó kell, hol a határ? Minden NAV-vezető béréhez külön adót vezetünk be?

Nade mennyit kerestek már a szolgáltatók – hangzik a fideszes képviselők buta, demagóg érvelése.

Azt, hogy egyébként a szolgáltatók egy része konkrétan veszteséges volt, és nyereségesek profitját pedig elvitte volna az eredeti adójavaslat, most hagyjuk. Itt a reflex az érdekesebb: szó nincs arról, hogy kiszámítható, vállalkozásra, profittermelésre ösztönző körülményeket biztosítanának. Ehelyett azt üzenik: a profit bűnös dolog, és ha meglátjuk valahol, elvesszük.

Az államnak számtalan lehetősége van arra, hogy az egyébként bizonyos területeken valóban magas árakat befolyásolja. Lehet csökkenteni a munkabérre rakott pofátlanul magas terheket, lehet tisztább szabályozási, felügyeleti környezetet teremteni, lehet jó adórendszert csinálni, és még sorolhatnánk. De ahogy egyébként az erőszakos rezsicsökkentés, úgy a netadó sem része a piackonform megoldásoknak. A szolgáltatásoknak piaci, és nem hatósági ára van – legalábbis a nyugati világban. 

De azt, hogy nem is értik, hogyan működik a piac és mit kéne tenni, remekül mutatja az is, hogy talán tényleg van olyan képviselő, aki elhiszi: ők most nem az embereket, hanem a szolgáltatókat adóztatják. És elhiszi, hogy ha így is lenne, az rendben van. Muhaha.

Persze, a netadónál sokkal szélsőségesebb példák voltak már, magánnyugdíj pénzek lenyúlásától az alkotmányozásig, magánjogi szerződések felrúgásáig hosszú a sor. De a jelenség most is tettenérhető: éppen túl vagyunk egy pályázaton, ahol ugye adatszolgáltatásra eladott frekvenciákon kaszált százmilliárdokat – helyesen és sikeresen – a költségvetés. Majd pár héttel később tízmilliárdos nagyságrendű terhet jelentenek be ugyanerre az ágazatra. A rómaiak óta rögzült az európai jogban a jóhiszeműség és tisztesség polgári jogi alapelve. Az alig egy éves Ptk. szerint „a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott”.

Miközben Gulyás Gergely az elmúlt 25 év hibáit – részben joggal – azzal összegzi, hogy az alapértékekben nem sikerült Magyarországon egyetértésre jutni, az elmúlt négy év úgy ment szembe a korábban kikezdhetetlennek és elfogadottnak hitt alapértékekkel, hogy mára a Nyugat vagy Moszkva kérdéséhez jutottunk.

A netadót az USA-ban még a Clinton-érában született törvény tiltja, mert a 90-es években még talán lett volna valamelyik szövetségi államban olyan törvényhozó, akinek megfordul a fejében hasonló baromság. Az EU-ban már nincs direkt tiltás, nyilván a fene gondolta volna, hogy egy minden direktívával, piaci elvvel és bizony a kulturális, a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadsággal szembemenő adót fogadjanak el. Az adó megint a legszegényebbeket érintheti a legnagyobb mértékben, akik esetleg kétszer is meggondolják majd, hogy megúszhatják-e a könnyen forgalomalapúvá visszavedlő díjcsomagok közül a legolcsóbbal.

A forgalomalapú számlázáshoz való visszatérés veszélye már nem pusztán a szélessáv – egyébként ugye haha, kormányzati stratégiában rögzített – terjedését, hanem konkrétan a mostanra elért, és európai összehasonlításban még mindig nagyon gyenge eredményeket veszélyezteti. A korlátlan forgalom helyett jöhet a napi szintű odafigyelés, a gyerek tanulásának, az olvasásnak, a tájékozódásnak, az ügyintézésnek, kapcsolattartásnak és munkának kényszerű otthoni korlátozása.

Röghöz kötés, elhibázott tandíjpolitika és szétzilált oktatási rendszer és jövőkép hiánya az egyik, évről évre növekvő ütemű kivándorlás, az országot sokszor már családosan elhagyó, sok százezer diplomás vagy képzett fiatal a másik oldalon. Európában élnek. 

Nem egy, több generáció nőtt már fel a neten, és a piacnak hála mára már korlátlan adatforgalmon. Nem kell pornó vagy torrentezés, pár órányi tök alap és nem is túl aktív netezéssel összejön a gigabájtnyi forgalom. Az adó azt az alapvetést tagadja, először és egyedül a világon, hogy a net a mindennapi életünk, munkánk, tájékozódásunk, kapcsolattartásunk része – korlátlanul.