Bár ez lenne a legnagyobb tévedése!

„Tök boldogan élek úgy, hogy nem tudom a savak egymásra hatásának kémiai képleteit felírni. Viszont biztos, hogy nem maratom ki a tüdőmet a lúg és a sav összeöntésével. Ezt a kémia hatást kellene elmagyarázni egy 14 éves kislánynak, és nem a hatsoros kémiaképletet bemagoltatni velük" – mondta az 2014-2015-ös tanévet értékelő beszélgetésen Czunyiné Bertalan Judit.

A természettudomány nem a politikusok erőssége, pár éve még Pokorni Zoltán balneológiai fejtegetésein mosolyoghattunk, de az a botlás sehol nincsen ahhoz képest, amit most a köznevelés irányítója mondott. Az elhangzott gondolatmenet olyan sok szinten rettentő, hogy nehéz eldönteni, mivel kezdjük. Két mondatba sikerül nagyon sokféle ostobaságot belezsúfolni. Egyszerre sugárzik belőle a tudatlanság felsőbbrendű gőgje, a kémiai ismeretek teljes hiánya, de az egészet a tanterv nem ismerete koronázza meg, desszertnek pedig egy kis nemi előítéletet is kapunk.

Nézzük a kémiát! Lúg és sav összeöntésével víz és só keletkezik, ezt nevezik közömbösítésnek. Azt a kémiai hatást, ahogyan a víz kimarja a tüdőt, nehéz lenne elmagyarázni egy 14 éves kislánynak. Természetesen komoly probléma lehet, ha a savat és a lúgot a tüdejében keveri össze, mivel a keletkező víztől megfulladhat, még nem jutott eszembe erre figyelmeztetni egy tanítványomat sem, de ezentúl megfogadom a jó tanácsot. Olyan apróságokon már ne is akadjunk fent, hogy reakcióknak nem képletei, hanem egyenletei vannak, így a savak egymásra hatásának is egyenlete van.

A természettudományokat tanítóknak és az azzal foglalkozóknak régi bánata, hogy azt érzik, a társadalomban aszimmetrikus a tudatlanság megítélése és ebben lehet is igazság. A matematikai ismeretek hiányával (mindig kettes voltam matekból), a természettudományos tudatlansággal (sosem értettem a fizikát) még kérkedni is lehet, ezzel szemben, ha valaki a humán tárgyakról árul el hasonló hiányosságot (mindig kettes voltam irodalomból) vagy tájékozatlanságot (fogalmam sincs, ki az a Horthy Miklós) az szimplán bunkó. Szerintem ennek nem a természettudományok lenézése az oka, hanem inkább az a felfogás, hogy míg a humán ismeretek mindenkinek megszerezhetőek, a természettudományos tudáshoz külön képesség kell. (Ezt a vélekedést alátámaszthatja az a tapasztalat is, hogy csak a reál tudományok felől vezet út a humán pályák felé és nem fordítva. Ismerünk vegyészeket, akik remek írók, fizikusokat, akik filozófusok lettek, de nemigen van olyan klasszika-filológus, aki gondolt egyet és inkább részecskefizikával kezdett el foglalkozni.) De még ha el is fogadjuk, hogy a társadalom másként ítéli meg humán és a reál tudást, ez nem lehet ok arra, hogy valamelyiket is lenézzük. Azok a mondatok, amik úgy kezdődnek, hogy „Tök boldogan élek úgy, hogy nem tudom” pedig pont ezt teszik. Bizonyos tudást leértékelnek.

Lássuk, mit tud az államtitkár asszony a tantervről? Úgy véli, hogy ott hatsoros kémiaképleteket magoltatnak be. Ne feledjük el, hogy jelenleg az a NAT van érvényben, amit a jelenlegi kormányzat készített el, ebben a tantervben valóban nőtt a megtanulandó tényanyag mennyisége, és minthogy az óraszámok nem változtak jelentősen (kicsit csökkentek például kémiából), ez biztosan a szemlélet formálásának, a készségek fejlesztésének a rovására történik. De még ebben a tantervben sem írja elő senki, hogy hatsoros képleteket magoljanak be diákok, vannak képletek, amiket érdemes megérteni, megjegyezni, de ezek többsége is szerepel a Függvénytáblázatban. Amit tehát az államtitkár asszony számon kér a tanterven, az nem létezik.

Persze nincsen arról szó, hogy ne lenne gond a természettudományok oktatásával. Az egész fejlődő világ birkózik azzal, hogy egyfelől egyre kevesebben választják a tudományos, mérnöki pályát (komoly munkaerőhiány van ezen a területen Európában) másfelől egyre többen dőlnek be az áltudományos ostobaságoknak (például a kémiai nonszensz homeopátiának). Sokan és sokféleképpen próbálnak meg ez ellen tenni, a Scientix programban egybegyűjtötték azt a több mint 200 projektet, ami az EU-ban a természettudományok oktatásával foglalkozik, érdemes körülnézni közöttük. Sok olyan van, ami a hétköznapi tapasztalatokra épít (mintha ezt próbálta volna az államtitkár asszony is jelezni). Ezek között is a legsikeresebbek a kutatásalapú projektek, ahol a diákok maguk kutatnak, vizsgálnak jelenségeket, majd ebből vonnak le következtetéseket. A magyar tanterv erre mind a megkövetelt ismeretek mennyisége mind a rendelkezésre álló időkeret miatt alkalmatlan.

Az EU-s projektek között több olyan is van, ami kifejezetten a lányokat célozza meg, megpróbálja oldani azt a sztereotípiát, hogy a reáliák fiúknak való dolgok. Az államtitkár asszony viszont nem véletlenül emlegethetett 14 éves kislányt, ő úgy látszik, ezeknek a tévképzeteknek a foglya. De bár ez lenne a legnagyobb tévedése!

Nádori Gergely az AKG tanára, a Tanárblog szerzője.