Semmi pánik, repülőnk a Dunán landolt és süllyed

A zavaró érzés nem múlt el bennem napokkal azután sem, hogy egy repülőgép katasztrófaközeli szituációban leszállt a New York-i Hudson folyóra, majd mindenkit gyorsan kimentettek. Egy ideig arra gondoltam, hogy talán azért maradt meg bennem az eset, mert szerkesztőségi ügyeletesként az első percektől követtem az eseményeket. Láttam, hogy az utasok felsorakoznak a folyón lebegő gép szárnyán, kis utasszállító hajók hagynak fel az ingázással, hogy egyesével mindenkit kimentsenek, a kapitány utoljára végigmegy az üres gépen, majd ő is távozik.

A gyomorban jelentkező bizsergés, ami olyan volt, mint mikor az ember éhgyomorra lenyom egy kormányszóvivői tájékoztatót majd rögtön egy Szijjártó Péter-reakciót, érdekes módon nem enyhült akkor sem, amikor néhány nappal később New Yorkban jártam. Néztem az embereket, ahogy a mozgólépcső jobb oldalán állva jönnek végtelen sorokban, és tudtam, valami súlyos titok rejtőzik minden arc mögött.

Aztán amikor a repülőnk Budapest fölé ért, hullámozni kezdett szemem előtt a hétvégi vityillók és a sáros kis telkek látványa, egyre halványabbak lettek a bevásárlóközpontok és a lakótelepek. Hirtelen kívülről láttam a gépünket, amint műszaki hiba miatt meredeken a Duna felé száguld, és mindent megértettem.

Éles csattanással érkeztünk a vízre, aztán csönd lett, és a gép bizarr módon úgy kezdett ringatózni, mint egy sétahajó. A kapitány mindnyájuk közös biztonsága érdekében arra kérte az utasokat, hogy maradjanak a helyükön. Azonnal kitört a pánik.

Az emberek egymást taposták, valaki feltépte az ajtót, amin keresztül folyni kezdett a kabinba a víz. A szabadulást nehezítette, hogy mindenki húzta maga után a kézipoggyászát, egy öregasszonyt kilöktek a Dunába, ahogy bőröndje keresztbe fordult az ajtóban. Néhány gyerek át tudott furakodni a lábak közt, köszönhetően a szerencsés véletlennek, hogy verekedés kezdődött, mert egy férfi állítólag más csomagjaival akart távozni.

Az emberek fürtökben ugráltak a vízbe, mindez jól látható volt a Tudor, a Vidor és a Leányfalu nevű kishajókról, amik feledve a menetrendet keringeni kezdtek fotózgató utasaikkal a süllyedő repülő körül.

Eközben a katasztrófavédelem vezetője megtartotta első sajtótájékoztatóját, erős szavakkal ostorozva Budapest vezetését, amiért ígéretei ellenére idén sem nyújtotta a kért támogatást, hogy például mentőcsónakokkal szereljék fel az állományt.

Hamarosan akcióba lendült Demszky Gábor is, rendkívüli nyilatkozatban emlékeztetve, hogy a város évről évre emeli a katasztrófavédelem támogatását. A gumicsónak-beszerzés azonban országos feladat, így ahhoz a kormánynak kell forrásokat biztosítania. A városháza ennek ellenére levélben kérte már hónapokkal ezelőtt, hogy az országgyűlés vegye napirendre az ügyet, de még választ sem kaptak a felvetésükre.

Daróczi Dávid percekkel késte csak le Szíjjártó Pétert, aki a Duna-parton, a kövek közt állt a kamerák elé, hogy drámai hangon elmondja, a kormány semmibe veszi a magyar embereket. A Fidesz már évek óta javasolja, hogy minden magyar alanyi jogon kapjon gumicsónakot. Hiába tiltakoztak a gergelyugornyai gyár bezárása ellen is, ahol csak gumimatracot gyártottak ugyan, és az ukrán piac összeomlása után a megmaradt 200 tonnányi matracot sem tudták eladni, de most milyen jól jönne a kormány hibájából szerencsétlenül jártaknak ez is.

Az ellenzéki képviselő komor arccal a lábaihoz mutatott, ahol csendesen megfulladt egy utas, miután utolsó erejével a partra lökte kézipoggyászát.

A kormányszóvivő nyilatkozatára ezek után aztán nem került sor, mert Daróczi ismeretlen okból kigyulladt a pulpitusnál. A szörnyű végtől csak az ablakon keresztül belendülő Gyurcsány Ferenc mentette meg, aki fekete köpenye segítségével egyetlen határozott mozdulattal elfojtotta a tüzet, majd néhány komoly szót szólt arról, hogy a tűz oxigén hiányában nem ég, és ezt a tudást nem hallgathatja el a kormány az állampolgároktól. Akiknek sajnos a jelenlegi helyzetben ki kell venniük a részüket a tűzoltásból.

A kormányfő ezután lehorgasztotta a fejét, és elvékonyodó hangon zsebkendőt kért a földről feltápászkodó kormányszóvivőtől. Aztán arcára visszahúzta a Batman-maszkot, és megtörten kicsoszogott a teremből.

Ekkor már lecsengőben volt az ügy, az utolsó légiutas is megfulladt, az egyetlen túlélő, a pilóta a híradóban pedig méltatlankodva kijelentette: alaptalanul állította egy bulvárlap, a Liptai Claudiának csempészett 400 kiló szemránckrém kötött bele a hajtóműbe.

De szemeim előtt ekkor már halványulni kezdett Szili Katalin képe, ahogy bejelenti, a kormány kiemelt ügyként kezelve az esetet gyorsított eljárásban vásárol gumicsónakokat 30 milliárdért. Ami azonban nem kidobott pénz, mert a csónakokat az új fordulattal viziparádéra fazonírozott Pécs 2010-programban is felhasználják.

Felébredtem és megkönnyebbült mosollyal gondoltam az amerikaiak szánalmasan rövid ideig tartó, alig négyórás katasztrófájára. Aztán az ajtóhoz botorkálva én is beugrottam a vízbe.