Felbukkan-e Ferenc Ibolya édes álmaiban?

Amikor a 2006-os országgyűlési választásokon Ferenc, az államférfi rettenetesen megverte Viktort, a spirituális vezetőt – a különbség nem volt nagy, de az, hogy balos duplázhatott elsőként a harmadik magyar köztársaság történetében, épp eléggé látszhatott borzasztónak jobbról –, sőt két híres demokrata, Ibolya és Gábor pártja is bejutott a parlamentbe, született egy elmélet. A kiindulópontja az volt, hogy Viktor aligha bírhatja ki bomlatlan elmével a harmadik orbitális pofont.

1994 tavaszát néhány hónappal megelőzően a Fidesz az ország toronymagasan legnépszerűbb politikai alakulata volt, aztán végül örülhetett, hogy egyáltalán a parlamentben maradt. 2002-ben úgy nézett ki, meglehet a folytatás, ám az alkalmatlan Medgyessy – akit nem pétereznék le, mert az útelágazkodáson és a gazdasági csődön kívül sok emléket nem hagyott magáról, még nem tudná az olvasó, kiről beszélek – hipphopp legyőzte. 2006-ban megint állni látszott a zászló, csakhogy az Őszöd előtti Ferenc jobban bírta a hajrát.

Három ekkora maflást talán Erdei Zsolt, a kiváló cirkálósúlyú bokszoló sem hordott volna ki lábon, úgyhogy egyesek úgy kombináltak, Viktor zavartalanul ifjú kora ellenére mehet nyugdíjba. Ha ellenben nem teszi, akkor elintézi őt az MDF. Ibolya pártja jött fel, mint a pinty, a magyar demokraták meg sem rezzentek a jobboldal bukása miatt, három és fél évvel ezelőtt már nem kötődtek egykori szövetségeseikhez, akiknek köszönhetően túlélték a számukra borzalmas 90-es éveket. (Ha 1998-ban nincsenek közös Fidesz–MDF-jelöltek, akkor ez a párt úgy eltűnt volna a politikai semmiben, mint Petőfi a ködben.) A vízió lényege tehát az volt: Viktor szétesik pártostul, de mivel a politikai egyensúlynak szüksége van valamire a jobboldalon, a megüresedő helyet szépen, ügyesen, lassacskán elfoglalja Ibolya és csapata.

Hát azt látjuk, hogy ez nem jött be. Ferenc az ostoba őszödi beszéd és az emiatt pillanatok alatt elfogyott hitele révén elintézte, hogy Viktor akkorára erősödjön, amilyen még soha nem volt. Kövér László fél tucat köteles beszédet is mondhatna, Mikola István naponta abuzálhatna szingliket, a 2010-es választásokat akkor sem veszíthetné el a Fidesz.

Na de mindeközben mi van a másik oldalon, és mi van középen, ahol általában semmi sincs, csak légüres tér?

A másik oldalon egy roppant szerencsétlen MSZP van, amelynek támogatottsága csekély, amelyet ütnek-vágnak mindenütt, és amely hetek óta azzal bajmolódik, ki legyen eleve bukásra ítélt miniszterelnök-jelöltje. Van még ezenkívül nem létező SZDSZ, kicsit létező LMP, valamint Ferenc és a tisztiszolga. Továbbá Ibolya és az MDF. És itt el is érkeztünk spekulációim tárgyához, amelyek semmivel sem lesznek kevésbé különösek, mint az Ibolya 2010-re elfoglalja Viktor helyét a jobboldalon c. elmélet.

Biztos receptet adok, honoráriumot nem kérek.

Az sehol sincs leírva, hogy egy rendszerváltó pártnak örök időkre nagynak, jelentőségteljesnek kell maradnia. Az MDF már többször megrogyott, az SZDSZ elkopott, miért kellene kizárni, hogy az MSZP-nek is bealkonyulhat? Minden adott hozzá. Már az európai parlamenti választásokon is voltak megyék bőséggel, ahol a Jobbik behúzta a második helyet. A szocialisták azóta is szenvednek, híveik száma csökken, karizmatikus vezetőik nincsenek, utánpótlásuk tehetségtelen, programjuk felesleges, hatalmasat fognak bukni. Eljárt felettük az idő, mennek lábjegyzetnek a történelemkönyvekbe.

Az viszont mégsem megy, hogy a Fidesz váltópártja a Jobbik legyen – sok jövőjük nekik nincs, kapnak két pofont, oszt hazamennek –, úgyhogy kell valaki a baloldalon. Üresen nem maradhat a hely, mert huzat lesz. Amikor kipurcant az MDF, jött a spirituális vezető, benyomult, ott ragadt. A példa adott, Ibolyának csak át kell szerkesztenie a forgatókönyvet, meg kell szereznie a legmenőbb embereket, és bele kell húznia kíméletlenül.

A reformerek és a demokraták ugrásra készen állnak. Bokros Lajos megvolt, Kuncze Gábort, Magyar Bálintot, Horn Gábort hírbe hozták – vagy hírbe hoztuk, vagy hogy is –, nem tagadni kell, hanem dolgozni. Ráadásul egy ember még iszonyúan hiányzik. Bizony: az államférfi maga. Tessenek csak összenöveszteni, ami összetartozik. Nem reformálni bűn lenne, 2010-ben új korszak kezdődik, bármi lehetséges lesz. Ki mondta, hogy csak a jobboldalon merhetnek nagyot álmodni?