De mi van vajon Viktor fejében belül?

Hát az is lehet, hogy Viktor, a spirituális vezető  be sem jut a parlamentbe, mármint országgyűlési képviselő-választások útján, mindennek azonban semmi jelentősége nincsen. Ahhoz ugyanis, hogy ő legyen a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, elég a pártja, mandátum nem szükséges. Úgy rémlik, a jelenlegi kormányfőnek sincs ilyenje.

Úgyhogy el is könyvelhetjük, nagyjából 2010 májusától az a személy lesz a főnök, aki 1998 és 2002 között egyszer már volt. Ezen az sem igazán változtathat, hogy Attila, a szocialisták jobb híján jelöltje szívesen segít eltemetni a nyugdíjasokat. Nemcsak ez nem, más sem.

Amikor Lajos, a bajszos listavezető hosszú-hosszú előadást tart száztagú pártjának – tényleg: vannak még ennyien? –, vagy a lehet más a politikások nyolc százalékról ábrándoznak, annak az áprilisban esedékes eseményekre érdemi hatása nulla. Ezek a próbálkozások arról szólnak, hogy az aprócska politikai formációk előnyösebb helyekre sorolt jelöltjei bejutnak-e a legjobb 386 közé. Ha sikerül, ott lesznek, és aránylag jól kereshetnek négy éven keresztül, ha nem, hajthatnak új állásra egyfelől, maradhatnak civilek másfelől. Kinek mi a sorsa.

Ideje leszögezni tehát: szűk három hónappal a döntéshozatal előtt egy érdemi kérdés maradt. Miszerint az, hogy mi van vajon Viktor fejében.

Elemzők, publicisták, morfondírozásra hajlamos emberek hajlamosak számokkal bajlódni. Azt mondják, rendben, hogy a spirituális vezető áprilistól-májustól nem oldalt irányít, hanem országot. De nem mindegy, folytatják, hogy kétharmados többség birtokában teszi-e ezt, átírva alkotmányt, választójogi törvényt, aranybullát és az ENSZ alapokmányát, hogy elsőre államelnök, legfőbb ügyész és legfőbb bíró, másodjára római pápa legyen, harmadjára visszaállítsa a Trianon előtti határokat, negyedjére fellendítse a kötélgyártást, a sorrend felcserélhető.

Nem mondom, hogy egykutya, kétharmad lesz-e ebből, vagy ötven százalék. László, a szintén bajszos is úgy ézi, kéne neki minősített többség. De azt mondom, hogy ez másodlagos. Felessel is sok mindent lehet csinálni, ezt az első Fidesz-kormány megmutatta.

Amikor a baloldal – másképpen: a Fidesz ellenzéke – amiatt nyafog, hogy Viktornak nincs programja, az csak részben marhaság. Hiszen ők is tudják, hogy dehogy nincs. Van az. Csak a legkevésbé sem tudja senki, mit tartalmaz. Az első pont nem arról szól, hogyan teremtsük meg a katonai diktatúra bevezetésének törvényi hátterét. A második sem arról, hogyan lehetne a spirituális vezetőből Sólyom-utód legalább negyven évre. De akkor mit?

2006 tavaszán kétség sem férhetett ahhoz, hogy Ferenc, az államférfi hazudik reggel, éjjel és este. Hogy nem csökkenteni készül az adókat, hanem emelni. Nem nagyobb lesz a jólét, hanem kisebb. Nem osztogatni akar, hanem megszorítani.

Viktor, a spirituális vezető ehhez képest nem hazudik. Sosem tett ilyet, tőle magától tudjuk. Inkább nézelődik, csendben. Most ez elég. Csak hát ismerjük több mint húsz éve. Tisztában vagyunk vele: nemcsak az van meg, amit ebben az évben tenni készül, de az is, amit jövőre és azután. Egy ilyen nagy vezető előre gondolkodik, mindig.

Ez a lényeg.

Kár, hogy a legelső jelzéseket sem kapjuk meg április 25-én este nyolc előtt. Egyik-másik beosztott munkatárs mond valamit néha, vagy kirúgják érte, vagy nem. Kevés. Ezek nyilván menjenek végre, ez programmal és anélkül sem téma. Mégis maradjunk annyiban: kicsit sem biztos, hogy utána olyan vidám lesz itten minden. Hasas a sötétbe, ez következik.