A Jobbikot nem lehet lefitymálni

Ha főállásban politikai jóskodnék, anyám nem lehetne rám büszke. Két-három évvel ezelőtt is meg voltam győződve róla, Magyarországon stabilan demokratikus a politikai berendezkedés, amelynek sajátossága a kikristályosodott pártrendszer. Vannak a nagyok, ciklusonként váltogatják egymást, néha dupláznak, körülöttük kisebbek sündörögnek. MSZP balról, Fidesz jobbról, SZDSZ balról, MDF jobbról, ennyi elég.

Ferenc államférfi, mint ismeretes, ezt is szétbarmolta, de hogy már ő sem kell, hogy tovább taknyolódjon a szisztéma, az mégiscsak túlzás. Még néhány héttel ezelőtt is az merült fel, a visszafordíthatatlanul közelgő országgyűlési választásokon egy kérdés van, miszerint az, összejön-e a Fidesznek a kétharmad, vagy sem. Percről percre változnak a dolgok, látszik, hogy nem lesz meg, vagy ha mégis, roppant nehezen.

Ehelyett van egy másik kérdés: legyőzi-e a Jobbik az MSZP-t? Ezen a ponton haladéktalanul hamut kell szórnom a fejemre, képletesen, és be kell vallanom: az európai parlamenti választások előtt közvetlenül sem adtam volna lyukas petákot arra, hogy ez a különös politikai alakulat nem veri bele a homlokát a küszöbbe. Aztán simán kimasíroztak a nemzetközi színtérre, hét megyében a szerencsétlen szocikat is elkalapálták.

Többet kellene menni falura, okosabb lenne mindenki, aki úgy érzi, muszáj elemeznie néha.

Nem nagy kunszt látni most, hogy a Jobbik nem azért jött létre, és nem azért nőtt nagyra, mert néhány kollégiumi szobatárs tehetségesebb volt, mint a KISZ központi bizottságának teljes személyi állománya. Vona Gábor nem Zsebviktor, Novák Előd pláne nem az, Morvai Krisztina is csak Dávid Ibolyával veheti fel a versenyt, meg esetleg Szili Katalinnal. Lássuk be, ez kevés. A Jobbik azért tart ott, ahol, mert van rá igény.

A Csurka István-féle MIÉP, az ezredforduló Jobbik-elődje ott hibázta el, hogy rosszul választott ellenséget. Zsidókban csak nagyvárosi értelmiségiek látnak boldogulásuk előtt tornyosuló akadályt. Vidéken a zsidó absztrakció – mellesleg Budapesten is, egészen másképpen, de ez a gondolatmenet fősodra szempontjából nem releváns –, és a szavazók négyötöde nem a vízfejben él. Nem véletlen, hogy a MIÉP népszerűsége lényegében néhány budai kerületre korlátozódott. Cigányozással több embert meg lehet fogni. Nincs mit ezen szépíteni, amíg a borsodi falvakban krumplit lopnak, addig a Jobbiknak van bázisa. A paraszt nem tud különbséget tenni a cigányok és cigányok között, nem is akar. A szlovákok és szlovákok, a románok és románok, végső soron a németek és németek között sem tud. A paraszt és természetes szövetségese, a munkás annyit akar, hogy valaki megmagyarázza neki a világot. A pap nem tud mit mondani az egyiknek, már a komcsik sem a másiknak. A Jobbiknak vannak válaszai. Elég egyszerűek, hogy a természetes szövetségesek értsék.

Mindez persze azt is jelenti, hogy a párt fejlődési potenciálja véges, néhány fitymázás nem hoz annyit, hogy kijöjjenek az északkelet-magyarországi kistelepülésekről. Bezárták magukat oda, ahová be vannak zárva híveik. Mondanivalójukkal a tábor nem bővíthető a végtelenségig. Márpedig több mondanivalójuk nem lesz, és ami van, arra is vigyázniuk kell. Már látszik, hogy a Fidesz legnagyobb ellenfele nem az MSZP lesz, hanem a Jobbik, olvasható ebben a kiváló elemzésben. Ez stimmel, de ki lehet fordítani.

A Jobbik legnagyobb ellenfele pillanatnyilag az MSZP, de a kormányváltás után a Fidesz lesz az. Az MSZP-t még legyőzhetik – ezt is furcsa leírni –, de Viktor, a spirituális vezető túl nagy falat. Tartaniuk kell tőle. Tartanak is. Félnek, ha a cigánykártyát nem is üti ki kapásból a kezükből, a többit igen. Tudják ezt, próbálják már komcsizni a Fideszt, édekes figyelni, mire elég ez, megtalálják-e a fordított köteles beszédet.

Ezzel együtt kézenfekvő, két pofon kevés már, hogy hazamenjenek. És a következő parlament összetétele biztosan nem lesz lelkesítő. Ízlelgessük: bivalyerős Fidesz, középerős Jobbik, középgyenge MSZP. Ilyet sem szívesen mondok, de szinte jólesne, ha az MDF bekínlódná magát valahogy. Hogy kicsit színesebb legyen a kép.

Hát akkor mostantól várjuk a 2014-es választásokat.