Cserebere

„»Nekünk, parlamenti képviselőknek és a mostani kormánynak, a köztársasági elnöknek, az alkotmányos rend minden szereplőjének az volna a kötelessége [kötelességünk], hogy meghalljuk azt, amit az emberek mondtak« – fogalmazott Orbán Viktor
a Vasárnapi Újság című műsorban. Hozzátette, hogy vannak jó ügyek,
amelyekről »Isten választott szolgáinak és nekünk, a nép
választott szolgáinak« nem szabad lemondani [lemondanunk].”
(MTI, 2004. dec. 19.)

„Mi a garancia, hogy ha csaltak 2002-ben, ha most – már biztos, hogy – csaltak [...], hogy pont 2006-ban, mikor az életük fog múlni rajta, nem fognak csalni? És mi meddig ülünk [...], mint egy ilyen csigabiga, és nézünk kifelé a kis szemecskéinkkel a kis odúinkból,
és mondjuk azt, hogy hát ez nem igazán nagyon jó. [...] Mikor
követjük – aszongya, felírtam magamnak – a grúz, a szerb, a román,
az ukrán példát? [...] Mikor követjük a Balkán példáját? A Balkánon
már demokrácia van! Ott a kommunistákat, ha csalnak, jól megverik.”
(Bencsik András, Sajtóklub, Bp. tv, 2004. dec. 17.)

Szar az élet, szép a halál,
temetkezzen Morvainál!
(ismeretlen kreatív, 1970-es évek)

Az ember csak bámul, elkerekedett, üveges tekintettel, mint elcserélt kadáver a Jahn Ferenc Kórház proszektúrájának tepsijében: most mi vaaan? Hol vagyunk?

A távirati iroda utolsó jelentése szerint eddig 1075 választási bizottság nyálazta újra a december 5-i népszavazás szavazócéduláit, mert jobbnak látta a világ magyarjainak össz- és egyetemes nemzeti eszme- és értékhordozásra felkent – bár mostanában némileg alulfinanszírozott – szövetsége (úgy is mint isten ostora) által sarokba szorított Legfelsőbb Bíróság határozatát szűken értelmezni.

Öt bizottság viszont úgy gondolta, hogy a „szavazóköri jegyzőkönyvek ellenőrzése és az eredmény újbóli megállapítása” cédulanyálazás nélkül is megúszható, de ők jól megszívták: ahogy mi az MVSZ tökös legényeit ismerjük, ez az öt bizottság bizony szépen össze fog ülni még egyszer, és nyálazni fog szájrepedésig. Ajánlanánk is a még össze nem jött pár tucat bizottságnak, ne szarozzanak, tessék számolni.

Eddigi ismereteink szerint a nagy cédulanyálazás eredményeként az állampolgársági szavazáson az igenek előnye 275 szavazattal nőtt (a kórház-privatizációson viszont hússzal romlott). Ha az arányok mind az 1154 bepanaszolt szavazókörben így maradnak, és netán hasonlóak lennének mind a 10 912 szavazókörben, akkor a kettős állampolgárságot támogató igenek pozíciója nem egészen két ezrelékkel javulhatna.

Az MVSZ elnöke, Patrubány informatikus persze tisztában volt a várható eredménnyel, nyilván nem a népszavazási győzelem reményében helyezte termetes paksamétáját a bíróság asztalára olyan jól megalapozott (a szavazókörök tíz százalékában megalapozott!) információkkal, hogy egyes helyeken összecserélték az igen és a nem szavazatokat. Hanem hogy a sajtóklubos harcosoknak legyen mire bökve ordítaniuk: megint csaltak!

Ebben az untalan sulykolt „csaltak 2002-ben, csaltak most, csalni fognak 2006-ban” mondatban az a szép, hogy nincs alanya (vagy legfeljebb csak egy általános „ezek”). Mert hát kik is csaltak? Ha megnézzük, az Országos Választási Iroda összesítését, a bepanaszolt választási bizottságoknak vagy a felében ott ültek az MVSZ delegáltjai, és túlnyomó többségükben volt fideszes. Úgy képzelem, hogy belép a derék magyar jobboldali bizottsági tag a szavazókör ajtaján, a küszöbön – hopp – elcserélődik valami bolseviki csalóra, jól elcseréli a szavazatokat, aláírja a jegyzőkönyvet, aztán kijön, és az ajtó előtt – puff – visszacserélődik derék magyarra. Oszt megy feljelenteni.

Ez a hét egyébként ilyen elcserélős-összecserélős hétre sikeredett. Az „index nevű elektronikus portál hiperintelligens, újságba író srácai” például összecserélték Patrubány informatikust a kettosallampolgarsag.hu szerkesztőjével. Pedig az utóbbi írta az Országos Választási Iroda vezetőjéről, hogy a „szimpatikus, csupán enyhén molett, és minden szempontból nyilván teljesen független Emília (társkeresők figyelem!) hadilábon áll a matekkal is”. Patrubány ezzel szemben csak rendkívül kifinomultan és disztingváltan felszólított és fenyegetőzött. Kétszer is.

Az Index „billentyűverőinek” tévedése épp olyan megbocsáthatatlan, mint azoké, akik mostanában összecserélték a kettosallampolgarsag.hu-t a www.mvsz.hu-val. Ami teljességgel érthetetlen, hiszen „bár az MVSZ honlapja (www.mvsz.hu) a népszavazási kampány kezdete óta át van irányítva a kettosallampolgarsag.hu-ra, minthogy utóbbi számos értékes és hiteles információt tartalmaz az állampolgárság ügyéről, szerény eszközeivel ellensúlyozva a hamis kormányoldali propagandát, ettől még a kettosallampolgarsag.hu, nyomatékosítjuk, az MVSZ-től független orgánum”. Vagyis össze ne cseréljük a nyomatékosan átírányított függetlenséget a függő beszéddel.

Pedig igent-nemet, holtat, elevent összecserélni nem jó, nem szép, sőt néha veszélyes. Ha, mondjuk, a hét végi szavazat-újraszámlálásban kimerült bizottsági tag vasárnap még lóhalálában utolérte Csíkszeredában Kövér László és Bayer Zsolt bocsánatkérő roadshow-ját, vigyáznia kellett, hogy fáradtságában össze ne cserélje a korreferenseket. Azt, hogy „ma a Magyar Köztársaság kormánya nemzet- és hazaáruló gazemberek gyülekezete”, Bayer tanár úr mondta. Azt viszont, hogy a népszavazás után „mindenki tudja, ki kicsoda, s hová tartozik”, Kövér doktor. Ami jól példázza a népnevelő tanárember és a pártkorifeus össze nem cserélhető látásmódját és felelősségi szintjét.

Kövér arról is felvilágosította a Sapientián megjelent hallgatóságot, hogy „ha egy nemzetnek vannak kollektív hőstettei, vannak kollektív bűnei is”. Amivel – amellett, hogy éles fénybe állította a bűn és a kollektivitás fogalmak filozófiai magasságokban szárnyaló eltéphetetlen összefonódását – finoman utalt arra, hogy ott válik el a szar a májtól, kinek volt hőstett nemmel vagy sehogy se szavazni, és kinek bűn. (Csak nehogy egyszer Kövér doktor is összecserélje a szövegkörnyezetet, és – mondjuk – a benesi dekrétumokról értekezve posztulálja megint a kollektíve bűnös nemzetek létének realitását.)

Mellesleg beperelték az Alkotmánybíróságot, amely hétfői határozatával belenyirbált a Btk. kábítószerfogyasztó-gyasztatási paragrafusaiba. Milyen szép lenne, ha a még fellebbvitelibb bíróság megállapítaná, hogy az Alkotmánybíróság összecserélte a kábít ige képzőit, és az a megállapítása, hogy „nem létezhet a kábulathoz való alkotmányos jog”, el lett cserélve azzal, hogy nem létezhet a kábításhoz való alkotmányos jog.