A BKV-vezérnek mennie kell

Négy, karszalaggal rendelkező férfi BKV-ellenőr a 3-as metró utolsó pénteki szerelvényéről leszálló W. Janka Nikolettet ellenőrzés címén megállította, majd arra hivatkozva, hogy nincs érvényes jegye vagy bérlete, visszatartotta, amíg az utolsó utasok is elhagyták a mélyállomás területét a mozgólépcső irányába. Ezt követően a 23 éves fiatal nőt egy az utasok elől elzárt szolgálati folyosóra kísérték, ahol az ellenőrök közül két személy fajtalankodásra kényszerítette, egyikőjük pedig meg is erőszakolta a lányt. Mindeközben a többiek végignézték a történteket. Ezt követően a lányt fölkísérték a már álló mozgólépcsőn, megfenyegették arra az esetre, ha följelentést kezdeményez, és kiengedték a megálló területéről az aluljáróba. A 23 éves sértett minderről az egyik kereskedelmi televízió hétfő reggeli műsorában számolt be.

Ilyen hír nincs, az eset nem történt meg. Szerencsére. Egyes politikusok szerint állítólag sajnos. E politikusok állítólag örülnének egy hasonló ürügynek, amelynek nyomán el lehetne távolítani a BKV éléről Antal Attila vezérigazgatót és esetlég néhány helyettesét. E politikusokat állítólag a fővárosi koalíció liberális képviselőcsoportjában, valamint a szocialisták kisebb, elizabetista, a nikolájevista többséggel szemben álló frakciójában kell keresni. Antal ugyanis Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes embereként van nyilvántartva. Nemcsak azért, mert Hagyóhoz tartozik a BKV, de ő azzal is magára húzta a több mint egy éve szolgáló menedzsert, hogy pályázat nélkül választotta ki.

Állítólag most éppen úgy látszik, némileg visszaszilárdult Antal pozíciója. Állítólag az, hogy nem egy külön bizottság, hanem a BKV felügyelőbizottsága vizsgálja az ügyet, neki kedvez. Meg lehet majd állapítani, amit mindenki tud, hogy nem történt törvényszegés. Jelenleg nincs a Btk.-ban olyan bűncselekmény, hogy "a fia bétéjét alvállalkozóként alkalmazó cégtől kiemelten nagy értékű közbeszerzés előkészülete túlértékelt használt buszokra vonatkozóan". Ilyen estekben ún. erkölcsi vagy politikai felelősséget szokás emlegetni.

Antalt a használt Volvo csuklós buszok tervezett beszerzése sodorta ugyanis botrányba, de állítólag jó lenne nem emiatt elküldeni, hanem ürügyként szolgálhatna egy "Zsanet-ügy". És persze nem most, hanem néhány hét múlva. Lehetőleg a népszavazás után. (Érdekes, ugyanezt hallottam Heinczinger István MÁV-vezérről. Mármint hogy belebukott abba, hogy a vasúttársaság belebukott saját hülyeségébe az év első munkanapján, állítólag már az állása is megvan Európa fővárosában, csak még várnak egy Zsanett-ügyre.)

Én nem értem a politikusokat. ha egy közlekedési cég első embere elszúr valamit, miért kell még egy ürügy is? Ha azért rúgnák ki, amiért, az a gyengeség jele lenne?

De én nem vagyok politikus. Engem inkább a buszbeszerzés érdekel. Antalt a Heti Válasz buktatta le, amikor február elején megírta, hogy fia annál az Alfa Busz Kft.-nél "dolgozik", amelytől a használt buszokat akarják venni.

Hoppá, ez ciki, ha igaz, gondolja ilyenkor az újságolvasó. Először persze olyan, mintha a BKV cáfolná a cikk állításait, perrel fenyeget. Aztán kiderül, olyat cáfolnak, amit nem állított a hetilap (régi trükk ez), hogy Antal Zsolt "dolgozásának" az alkalmazás lett volna a formája. Nem, hanem számlázott a bt.-je, derül ki pár nap alatt. (Az Alfa Busz alvállalkozójának dolgozott, hangzik az első, nyilván szándékosan kacifántos hivatalos megfogalmazás.) Ettől persze a tény nem jobb, esetleg némileg rosszabb színben tűnik fel, hiszen felmerülhet a "kényszervállalkozás", az adócsalás bűne.

A Válasz-cikkből első olvasatra valami olyasmi sejlik föl, hogy ez a beszerzés nem tiszta, hiszen gyanús, hogy pont az Alfa Busz által szállítandó 84 használt csuklósra írták ki, csak egyetlen pályázó jelentkezett, szóval, mintha előre lepacsizták volna. A főnök fia meg ott dolgozik az Alfánál, szóval havonta kap pénzt "cserében".

Második nézésre ennek a vélt mutyinak így egyik eleme se igaz. Egyrészt Antal Zsolt "fizetése", mit beszélek, havi számlázása nehezen lehetne az "ellentétel" egy korrupcióban, másrészt Zsolt már akkor is az Alfához járt be dolgozni, amikor az apja még nem volt BKV-vezér.

Nézzük a tendert. Tényleg eleve az Alfára írták ki? Igen, de ez nem is lehet máshogy. Ekkora tétel használt járműre nemigen lehet tendert kiírni másképp. Elég keveseknek áll ugyanis a garázsában ennyi (maradjunk a BKV-tender számainál: legalább 60) azonos gyártmányú, hasonló korú, eladó csuklós busz. A legnagyobb európai közlekedési vállalatok is rendszerint 10-20 darabonként selejteznek. Az ilyen ritka alkalmaknak spéci oka van, általában egy-egy nagyobb beszerzés.

Márpedig a közbeszerzést nem erre találták ki. A közbeszerzés a vevő által kezdeményezett ügyleteknél működhet jól. Szeretnénk venni 100 ilyen és ilyen új buszt, erre kiírjuk a tendert. Mivel több gyártó van, többen jelentkeznek, kialakulhat egy árverseny, így reális, az adófizetők pénzét nem pazarló üzlet köthető. Ez a logika.

De mi van egy olyan ügylettel, mint a mostani? Egy eladó kezdeményezte tranzakciónál nemigen alakulhat ki árverseny, vagyis az nem tud vigyázni a közpénzekre. A jogászok persze bele tudták suvasztani az ilyesmit is a közbeszerzés hatálya alá, de egy hasonló vásárlást a fentiek miatt mindig a korrupció gyanúja fogja beárnyékolni.

Néhány éve használt villamosokat vett a BKV, az is hatalmas vitákat kavart, maga a főpolgármester is ellenezte az üzletet. A szakemberek persze meg tudják mondani, hogy egy-egy járműtételnek mennyi a reális ára. A szóban forgó genfi buszokra például először bemondott 50 millió, vagy a később finomított 47-48 millió forintról ki is lehet mutatni, hogy sok. De lehet, hogy adná olcsóbban az Alfa. Mennyivel?

Ott tartunk tehát, hogy az ilyen beszerzéseknél nagyon nehezen tudja eldönteni a közvélemény, hogy az ár reális-e, vagy lehet-e benne korrupciós pénz. Csak a példa kedvéért képzeljük el, hogy nem a BKV, hanem a Bergengóc Közlekedési Cég (BKC) veszi meg a nyolcvanegynéhány, 6-8 éves genfi buszt. Darabját 45 millió fabatkáéért. (1 fabatka véletlenül = 1 forint.) Mi tudjuk, hogy 40 körül van a reális ár, de a BKC agilis szóvivője mindenhol arra hivatkozik, hogy a magyarok majd' 50 milliót is adtak volna ezekért, így nem gyanakszanak. Az ellenzék persze ellenez, de ezt már megszokták a bergengócok. Namost a 40 és 45 millió közötti "árrést" 84-gyel megszorozva 420 millió fabatkát kapunk. Ennyi pénzből azért már nemcsak magánszemélyeknek juthat, hanem akár a közismerten sötét bergengóc pártfinanszírozás bugyraiba is.

Szóval, kedves olvasó, nagyon vigyázz, ha egyszer közlekedési cég topmenedzsere leszel! Használt járművet lehetőleg ne vegyél. Ha mégis, megsokszorozott figyelemmel ügyelj ne csak a becsületességedre, hanem annak látszatára is!

Na ezt a szabályt nem tartotta be Antal Attila. Mert innen nézve már számos "apróság" ellene dolgozik. Az első: miért kell használt buszt venni? Ha már a Demszky-korszakban valóban bűnös módon hagyták elöregedni a buszparkot, annak átlagéletkorát ugyanannyira csökkentené (sajnos csak hónapokról beszélünk a teljes BKV-állományra számítva!) ha ugyanennyi pénzből mondjuk 50 új járművet vennénk. A második a beszerzés körülményei. Hogy pénz nem volt rá, amikor elkezdték a folyamatot, hogy a képviselő-testület elé nem vitték időben, hogy az ügyletről már a döntés előtt szinte mindenki kész tényként beszélt. És persze a meglehetősen borsosnak tűnő ár.

De a mutyiszag legfontosabb oka, hogy Antalt sokéves, bensőséges kapcsolat fűzi az Alfához és a Volvóhoz. A menedzser a BKV előtt a Nógrád Volánt vezette. Ha rákeresünk a hazai autóbuszos ügyletek képzeletbeli adatbázisában az "Antal, Nógrád, BKV, Alfa, Volvo" szavakra túlságosan sok találatot kapunk. A Nógrád Volán Alfás Volvókat szerzett be, a Nógrád Volán a BKV alvállalkozójaként járatokat üzemeltet az Alfával közösen Volvókkal. Az első ilyen üzlet még nem Antal vezérigazgatósága alatt köttetett eredetileg, de a második, a villamospótlós már igen.

Sok a véletlenekből. Ha így nézzük, az Antal-fiú alfás szereplése valóban lehet az utolsó csepp. Nem azért a havi pár százezerért, amit kiszámlázott logisztikai munkatársként. Hanem azért, mert Antal Zsolt szolgálatainak igénybe vétele is a régi összefonódásra utal.

Túlságosan ide illik, amit Antal helyettese, Regőczi Miklós mondott nekünk nyárvégi interjújában a leginkább kettejük személyével jellemezhető új BKV-menedzsment programjáról (már a Heti Válasz se tudott ellenállni az idézésének):

A BKV kiskirályok és szent tehenek gyülekezete volt, egy nagy család, ahol mindenki mindenkit ismer. Az átlag itt-töltött munkaviszony több mint húsz év. Az öröm, ha egy buszvezetőnek a fiai is sofőrök lesznek nálunk, de az már nem, ha egy döntéshozó középvezető a felesége, a gyereke vagy a saját tulajdonában álló kft.-vel köt szerződést. Az ilyesminek most vége.

A cikk megírása és megjelenése után tudtam meg a hírt, hogy Antal Attilát kórházba szállították infarktusgyanúval. Mit lehet ilyenkor mondani? Természetesen emberként sajnálom őt, és mielőbbi gyógyulást kívánok. A közbeszerzésről ettől még továbbra is ugyanazt gondolom. - t. i.