A tizenötmillió jacuzzi országa

Nem esett nehezére mozdulatlanul térdelnie a Lipótmező kertjének egyik bokra mögött. Igaz, a klíma szokatlan volt, de ugyanebben a pózban várt órákat gyerekkorában, a sivatagi róka járatára szegezve kis ezüstpisztolyát.

Ezúttal csak egy palmtop volt nála, és a beérkező adatok szerint nem is volt szüksége másra, a kerítésen kívüliek ártalmatlanok voltak. Az egyik például mindenáron be akart jutni a bolondokházába, és azt kiabálta, hogy ő Mikola István, egykor miniszter volt, és tudja, odabenn arab milliárdosok bujkálnak.

A szaúdi herceget az otthonára emlékeztette a kedves szokás, hogy a világ többi részével ellentétben Magyarországon nem engedik be gondolkodás nélkül az intézetbe a rácsokat rángató férfiakat. Hanem - akárcsak náluk a törzsben - tekintélyes, és funkciótlan rangokat aggatnak rájuk, barátságos tiszteletük jeléül.

A szaúdi herceg kicsit meglepődött persze, hogy odakinn tudnak a létezéséről, de végül is gondolhatta volna, hogy így lesz, miután előző este francia színésznek adva ki magát felszedett egy Görög Zita nevű tévébemondónőt. A lány azt súgta neki, hogy imádja a francia akcentusát, de aztán mégis gyanút fogott, amikor véletlenül a füle hallatára intézte el, hogy forgassanak egy filmet Hollywoodban a kontójára, és szerepeltessék benne a tévébemondót is, legalább öt másodpercre.

Az édes kis fekete azzal rohant el, hogy ismeri ezt a trükköt, a Bódi Szilvit is így szívatták meg, és hogy ilyesmiket csak arabok művelnek. "Most majd megveszed az egészségügyet, mi, hogy pénzt csinálj belőle?" - kiabálta, aztán kiviharzott, a herceg pedig eljött ide az egészségügynek nevezett hálózat gócpontjába, a Lipótmezőre, megnézni, hogy miről is van szó.

A kerítésen belül azonban nem történt semmi, és ráadásul nem értette a palmtopján magyarázatul megjelenő filmeket sem. "Okmánybélyeg Magyarország olaja" - olvasta az első bejátszás főcímét. - A filmben vidám, bajuszos, lajbis férfiak jártak botozóst a Makovecz Imre tervezte, csodaszarvast formázó SZTK folyosóján. Egy matyó nővér örömmel újságolta, hogy a csángó anyuka egészséges hatos ikreknek adott életet, majd átnyújtott a boldog apának a kórház ajándékát, egy tulipános jacuzzit.

A férfi örült, bár már volt otthon egy jacuzziuk, amit az okmánybélyegek árából utalt ki mindenkinek az állam. Az apa ennek ellenére mosolyogva hajtatott haza, a többiek maradtak, mert az SZTK-fogorvoshoz vártak mosolyogva.

"Okmánybélyeg-lelőhelyet akarok" - mormolta a szaúdi milliárdos, amikor elindult a második film is. Az emberek lassú mozdulatokkal vonszolták magukat a futószalag mellett. Váltott műszakban dolgoztak, mert így a lakásokat folyamatosan használhatták: éjszaka az ideözönlött határon túliak, nappal pedig a tősgyökeres állampolgárok pihenhettek. Az újságok állítólag azt írták, a krízist máshogy nem lehetett megoldani, bár lehet, hogy ez csak pletyka, mert a bevezetett adók miatt senkinek sincs pénze újságra.

"Mi ez?" - kérdezte a herceg döbbenten titkárát, aki egyébként Ukrajnából tartózkodott, mondván, ha már elmaradott országba megy, legalább legyen világos körülötte a szituáció.

A titkár azonban annyit tudott mondani, hogy a magyarok hite szerint az egyik jövőkép ezek közül biztosan megvalósul, és mindez csak attól függ, hogy az almát vagy a dvd-t választják. Egy ideig csönd volt a vonalban, majd a titkár halkan megjegyezte: "Annyit esetleg el tudok intézni, hogy kimenekítsék innen a majmokat."

"Jó, többet úgysem tehetünk" - mondta a szaúdi herceg, majd leporolta a nadrágját, és elindult vissza az intézetbe. Ebédidő volt.