Judit
-2 °C
8 °C

Katica szerint nincs válság

2004.08.09. 10:57
Beférkőztek. Bármelyikünk lehet, vagy egyikünk sem.
Halkan surrogó politikusléptek haladtak a titkos bunker plazmaszőnyegén, az Ideiglenes Vészkormány Árnyékszakosztálya elfoglalta helyét a karton névtáblácskák mögött.
– Mindenki itt van? – kérdezte a Miniszterelnök, miközben megigazította a nyakában lógó vezérműláncot. Gondolkodott mondja-e, aztán rövid szünet után biztatóan hozzátette: – Ma nincs kormányválság. (Megkönnyebbült sóhajok minden dimenzióban.)
– A Pénzügyminiszter még hiányzik. Elakadt a limuzin a lépcsőfordulóban – suttogta a Lakáj nyájasan, de a türelmetlen szemöldökökre pillantva nem várt tovább, és átfordította a kapcsolót.

A Transzcendens Kormányülés csak néhány másodpercig tartott, vita nélkül tudtak le több mint harmincezer törvénymódosítást, végigfuttatták a Káoszkompjúteren az összes lehetséges jövőszálat, majd elfogadták a Jövő Heti Legkisebb Rossz Vészforgatókönyvet. A Miniszterelnök mégis elégedetlen volt.
– Mi a baj? – hajolt fölé a Kormányszóvivőnő, és apró fésűjével megigazított egy tincset a gondterhelt homlokon.
– Beférkőztek. Bármelyikünk lehet, vagy egyikünk sem. Elegem van. Kérem hozzák be a négyes számú látnokot.

(...)

Kormányválság van. A biztos pusztulás felé haladunk, hacsak...
A négyes számú prekog egy mutáns katicabogár volt. Két ezüstruhás fegyveres vonszolta be láncra kötve, a testéből szivárgó rózsaszín zselét Állami Palotapincsik nyalták fel. A tudósok rákötötték az elektródákat, és ő rögtön beszélni kezdett.
– Kormányválság van. (Pisszegés.) A biztos pusztulás felé haladunk, hacsak...
– Mi történt? – emelkedett fel a Sportminiszter.
– Kómába esett – suttogta a katicát vizsgálgató tudós. – Valószínűleg nem kapott elég hasadóanyagot. Van valakinél esetleg?

A Külügyminiszter bátortalanul vette ki szájából a pulzáló rágógumit, és egy ezüstcsipesszel a katica szájszervébe csúsztatta. Egy perc sem telt el, és az üléstermet újra betöltötte a gurgulázó bariton.
– A fiatalok őrjöngve vesznek majd elégtételt rajtatok. Burjánzó dekadenciát és elszürkült arcokat látok. A Rasztafári együtt hál a Punkkal, a Scissor Sisters pedig le fogja mondani. Ennyit akartam mondani, köszönöm, leülök magamtól.

(...)

Már a folyosón vonszolták a fáradt jóst, amikor megállt, és halkan visszaszólt.
Senki sem vigyáz a másikra. A felelőtlenség ártatlan életeket követel.

Sokáig nem szóltak egy szót sem, csak tehetetlenül próbálták emészteni a hallottakat. Aztán újra egymásnak estek.