Judit
-2 °C
8 °C

Technokrata feketemisén iktatták be Batiz Andrást?

2004.10.11. 09:15
A Miniszterelnök egy fűzfa alatt ücsörgött, elmélázva játszadozott az Aranykontrollerrel, és a ködös múltba révedt. Amikor még minden olyan egyszerűnek tűnt. A gyermekkor! Nem, az se volt az. Megmasszírozta köldökét, és a hang irányába fordult. A bokrok mögül Egyes tűnt fel két katona kíséretében, kezükben fehér dobozzal. A mimők!

– Miniszterelnök úr, meghoztuk a mimőköt. Hova tegyük?
– A sztáziskamrába. Azt írja az útmutató, hogy az agyába kell dugdosni azokat az elektródákat, aztán lezárni és feltölteni plazmával. Valószínűleg karmolni fog, ebben az esetben ütögessék meg a fejét gumikalapáccsal.

Míg a katonák a majmocskával bíbelődtek, a Miniszterelnök újra belegondolt. Senki sem mondta, hogy ebben az országban minden ilyen hülyén működik. Miért van arra szüksége a mindenkori vezetőnek, hogy a Pilis tetején, a Föld állítólagos szívcsakrája fölött középkori feketemisére emlékeztető szertartásokat végezzen olyan hi-tech szerkezetekkel, amelyek létezéséről tudomása sincs a világnak? Hallott pusmogni az Elődjéről ezt-azt, de nem hitte, hogy igaz lenne. Az az áldott jó, csendes ember selyemmajmocskákat kínzott az erdőben a kormányprogram végrehajtása helyett? Nonszensz. És most ő is ezt teszi.

- Jelentem, a mimők készen áll.
– És mi történik?
– Semmi, csak nyöszörög.
– Hülyék, a kamrát csatlakoztatni kell ahhoz a Videotonhoz, és elfordítani a két piros kart. A Kontrollert majd én kezelem.

Ráadásul azt sem tudja mi fog történni. A tudósok sem tudták megjósolni. Ha a portál megnyílik, ki tudja mi lép ki rajta. Talán maga az Ördög. Végigfutott a fejében, vajon mit tudna kezdeni a hadsereg a Gonosszal. Meg tudnák vajon sebesíteni?

– Miniszterelnök úr, nyomja meg a gombot – krákogott Egyes.
– Persze, persze - rezzent össze, majd behunyta szemét, és megnyomta. – Bevallom, szkeptikus vagyok.

A mimők szeme tágra nyílt, a következő pillanatban az egész szerkezet szétrobbant, üvegcserepekkel és kékes rózsaszín cafatokkal borítva be a sistergő maradványokat. A sztáziskamra helyén egy embermagasságú portál állt, a belsejéből halk eurotrance szűrődött a valóságba. Ragyogó lampionok gyúltak ki a kapu ovális keretén, a fényből pedig egy meztelen férfi lépett ki mamuszban és tiroli kalapban.

– Üdvözlöm, Batiz András vagyok. El szeretnék magyarázni egy-két dolgot.

A Miniszterelnök azonban ekkor már messze járt. Megpróbált minél gyorsabban leszánkázni a nedves avaron, minél gyorsabban, minél messzebbre. Majd otthon megemészti a történteket. Legalább két állami vállalatot el kell adni, hogy most megnyugodjon.