Barbárkommün

Pim Fortuyn 1948-2002

Na, megmozdult a sötét massza, masírozik végig Párizson - dehogy masírozik, olyat nem tud, csak hömpölyög -, és gyújtogat, mert neki Franciaországban rossz. A rendőrség, a légió, a hadsereg csöndben álldogál, és az esélyegyenlőségről mélázik. Ki a felelős? Adolf Hitler, természetesen.

Hitler ugyanis maga volt a gonosz, tehát számolatlan mennyiségű afrikait és arabot telepíteni Franciaországba nyilván a lehető legjobb, amit ember tehet. Ha pedig a tisztelt betelepítettek gyújtogatni indulnak, akkor csak a kultúrájukat teljesítik ki éppen; a fehér franciák sajtot esznek és szintetizátoroznak, a fekete és muzulmán franciák pedig gyújtogatnak.

Nem mind. Vannak a bevándorlásnak sikertörténetei - ők ugyanúgy bezárkóznak, mint a fehér franciák, és rémülten várják, mikor repül be a benzinespalack az ablakon. Viszont akik a palackot dobálják, azok történetesen nem tősgyökeres európaiak, és kollaboránsnak tartják a polgárosodott színtársaikat. Valahogy nem találták meg a helyüket Európában, és ezért Európát hibáztatják. Tévednek: pontosan a helyükre kerültek; a bűnözésből élő, integrálódni képtelen, önszántából társadalmon kívüli rétegnek itt pont ez a helye: a gettó és a nyomor. Ott is, ahonnan jöttek, de ott azonnal lőnek. Ezért is jöttek ide.

De hát lássuk be, hogy szegények kilátástalanok. Meg frusztráltak. És például még nem is gyújtogattak, és már akkor is őket egzecíroztatták a rendőrök holmi rabolgatásért meg ilyesmikért. És különben is, miért nem ad nekik Franciaország házimozit meg még egy kis kábítószert?

Mert irigy. Hiszen még a golyót is sajnálja.

Azon kívül, hogy az idegen szép, a bevándorlásnak gazdasági indoka is volt valaha, miszerint a bevándorlók pótolják a kevéssé szapora, viszont válogatós őshonos munkaerőt, és az majd nagyon stabil rendszer lesz, amikor lakozik a farkas a báránnyal, a néger taxit vezet, az arab cipőt pucol, a francia meg programoz. Hát úgy tűnik, sikerült pótolni a forradalmi osztályt is - a forradalom ugyanis valahogy így néz ki eredetileg, és ezekre az emberekre támaszkodik. Mansfeld Péter sem az Apáczaiból rontott ki a gitárral, ugye.

Az integráció nem sikerült. A forradalom (vagy ha sikerül leverni: a lázadás) mindig hibaüzenet.

Nem azért, mert nem építettek elég lakást. Európai - például erdélyi - menekültek százezrei laktak vasúti kocsikban évekig, és nem indultak gyújtogatni - igaz, nem is tömte a fejükbe esténként a tévé, hogy nem is vagy ember, ha nincs a mobilodban kamera és sövénynyíró.

Azért, mert túl gyorsan túl nagy inkompatibilis tömegek jelentek meg Európában, olyan tömegek, akiknek lehetetlen elmagyarázni, hogy például nem öljük meg a család hölgytagjait, ha nem az iszlám szerint élnek. Ha egyedül van a páciens, akkor talán meg lehet győzni, vagy be lehet zárni. De így csak körülnéz, odabök a hittestvéreire, és értetlenkedik: ő is megöli, meg ő is megöli, hát mért ne öljem már meg? És ha azzal megvagyok, miért ne öljem meg azt a pimasz filmrendezőt is?

A poszthitleri liberális álomvilágba betoppant egy tömeg, amely élvezi a liberális eszme védelmét, viszont a legkevésbé sem fogadja el azt. Mégpedig azért, mert a liberalizmus a kisebbségeket védi, ez meg egyszerűen elfelejtette, hogy ő egy kisebbség. Nem evilági a küldetése, kívül esik azon a jogrendszeren, amely szerint gyújtogatni nem ér.

Mi lesz, ha az európai politika vigyázó szemét Párizsra veti? Milyen tanulságot vonhat le ebből az Unió? Nyilván nem azt, hogy még ötvenmillió muzulmánra volna szükségünk - a bevándorlást már csak azért is meg kell állítani, mert aki szaporítja a forradalmi osztályt, az maga alatt vágja a fát. De valamit kezdeni kell a már betelepült milliókkal is.

Akik most Párizsban gyújtogatnak, azok persze nem tudnak semmit, így azt sem, hogy amit tesznek, az zsarolás és provokáció. Zsarolás, amennyiben az egyik megoldás: betömni a pofájukat. Segélyezés, magyarán - de egy fogyasztói társadalomban a segélyezés nehéz ügy, a lumpenproli ugyanis nem munkát és kenyeret igényel, hanem éppen azt, hogy ne kelljen dolgozni, viszont adjanak neki olyan kinyithatós kamerás mobilt.

És provokáció, amennyiben a másik megoldás visszavezet az ügy főfelelőséhez, az ellenséget és hatalmat kereső führerhez: leverni a lázadást erővel, aztán felrakni a díszes kompániát a de Gaulle hordozóra - másra aligha lesz jó -, és visszavinni őket az ültetvényekre. Még egy kis zavargás, még egy-két felgyújtott iskola, néhány mártírrá emelhető fehér áldozat, és ezzel a programmal választást lehet nyerni. Bárhol Nyugat-Európában, szégyenkezés nélkül. Amerika is simán megúszta, hogy annak idején deportálta a hazai japánokat, mielőtt galibát okoznak.

Francis Fukuyamát egyszer megkérdezték, miért olyan biztos abban, hogy a liberális demokrácia a létező világok legjobbika. Hogy nem boldogabbak-e az emberek a teokráciákban és diktatúrákban, ahol meg van mondva a frankó előre. Bizonyára vannak illusztrációk mindkét fajta boldogsághoz - felelte Fukuyama -, de a boldogtalanság mérhető: lényegesen többen menekülnek a demokráciákba, mint ahányan onnan el. Fukuyama és Huntington tanulságai együtt vetődnek felszínre a párizsi barbárkommün nyomán. A liberális demokrácia remek dolog. Meg kell tehát védeni. Erővel.

Vagy valaki, aki tud arabul, kérdezze meg ezeket a fiúkat: testvéreim, ha már elmenekültetek egy zsarnokság elől, akkor mért akartok ide csinálni egy másikat? Vagy ha nektek ez kell, akkor mit szóltok ahhoz, ha megkapjátok testreszabva?