Bocs, mutyikám, a korrupció mégis marad

Z. János gyanúsított kétségkívül szórakoztató figurája volt a magyar politikai életnek. A maga ütődött és kártékony módján. Még zsidóvicceket is mesélt a Hír tévében.

Ám semmiképpen sem nevezhetnék unikális fazonnak őt, még a Zwack Nyrt. támogatásával sem, sok ilyen ütődött és kártékony figuránk van ugyanis, csak nem mindegyik bukik hatvanötmillió forinttal. Pedig valószínűleg ezzel, a magyar pártpolitikusi mércével megalázóan kevés, tizedtocsiknyi lopott pénzzel sincsen egyedül, sőt. (A jobbak ennek az összegnek a felét simán fölveszik legálisan, költségtérítésként.)

Arra nehéz rájönni, hogy miért dőlt be Z. János, mint az őszi árpa vihar után. Léteznek már elméletek Szili–Gyurcsány-belharcról, mivel Ocsovai, az egész ifjúságipénz-botrányt elindító volt helyettes államtitikár állítólag Szili-ember, és hát a szocikról tényleg lehet föltételezni ilyesmit, az egész párt olyan néha, mint egy római császári palota, Gyurcsány kávéját nem merném meginni, és, most képzeljék el, ezek kormányozzák az országot. Az őszödi beszédet sem Kövér László zebrapintye vette magnóra.

Mégis úgy tűnik inkább, mintha Z. János lebukása sima véletlen lett volna, és aligha múlhatott sokon, hogy most nem a magyar politkai élet valamely másik, ne adj isten, magasabb pozícióban bungizó, szórakoztató, kártékony és ütődött figurája gubbaszt előzetesben. Mondjuk Ú. István, A. Gergely vagy akár Gy. Ferenc maga. És mi van, ha túloldalról is vezetnek át szálak az ifjúság- és sportmilliókhoz? Miért ne vezetnének? Meghallgatnánk már szívesen Sz. Péter (a jobboldal verbális ökle) véleményét az ügyről, hiszen ő mégis fontos partnerét veszíti el, antagonistáját vagy mijét, Z. Jánost sokáig csak a baloldal Sz. Pétereként emlegették.

A kormány pedig helyből harcot hirdet a korrupció ellen, szegény. Nem tudom, létezik-e az a pókerarcú kommer vagy hipernaiv, havi telefonszámláját Bolgár úron hízlaló nyugdíjas, aki ne húzná gúnyos mosolyra a szája szélét. Itt a korrupció elleni harcot azzal kellene kezdeni, hogy bezárni az egész kuplerájt, ugye, bevonulni, testületileg a kóterba. Megszüntetni a pártfinanszírozást, fölszámolni az önkormányzatokat, a kormányszerveket.

Istenem, amikor Kiss Péter trógerozik! Amikor a mutyizás szót ízlelgeti vagányul a szoci tábor! Beszarok, komolyan.

Nem tudom, észre tetszettek-e venni az utóbbi évtizedekben, de minden nagyobb volumenű, közvagyon elleni bűncselekmény mögött politikai pártok állnak. A több mint tíz év után már kissé átláthatóbb olajügyek mögött is politikai szálak sejlenek. Mint ahogy a tehetetlen rendőrség előtt milliárdos köz- és magánvagyont lenyúló színesfémmaffia hátterében is pártemberek lapulnak.

Korrupció ellen tetszenek harcolni, mi? Amikor némi készpénz fejében a legmagasabb helyeken teszünk szívességeket pénzembereknek. A törvényeket is úgy alakítjuk, ahogy kérik. Ugye, Lex Mol, fiam?

A korrupció ellen harcoló kormány pont olyan, mint a drog ellen segélykoncerten küzdő kokainista rockzenész. (Nézzünk csak át a szomszédba: a Kaczynski ikrek éppen most tombolnak antikorrupciós lázban, sikerült is már fogniuk néhány szerencsétlent, mindenki rajtuk röhög.) A korrupció pontosan a kormányzás logikájából következik, az államszervezetből magából: ahol túl sok közpénzt osztanak széjjel (lásd: túladóztatás, az állami elosztórendszerek túlterpeszkedése), ott mindig korrupció van. Gyönyörű tanulmányokat írtak már erről, kutattak, utána lehet nézni. Ahol túlhatalom van, ahol a polelit mindenféle előjogokat birtokol, ahol a polgár vállalkozásának szabadsága nem érvényesül, ott korrupció van. Ahol gigantikus állami bürokrácia telepszik a gazdaságra, ott korrupció van. Ez, kérem, egyszeregy.

A kormány (az állam maga) sohasem képes letörni a korrupciót, vagy ha mégis képes, az a diktatúra, a rendszerszintre emelt korrupció, csak olyankor másképp hívják.

A korrupciót a tisztességes verseny, az átlátható piaci szabályok képesek megszüntetni. De ebben a pillanatban Magyarországon ilyesmire nagyon kevesen vágynak. Ebben a buliban a többség nem érdekelt igazán. A politkusok és a helyükre pályázó kótyagos paracivilek a legkevésbé. Akkor tessenek lenyelni szépen a Z.-békát.