1. Elkúrjuk.
2. Hazudozunk nagy, puha gomolyfelhőket bele a budapesti éjszakába. Padlógázzal (padlóárammal) száguldanak a villamosvezetők, azért. Túl jó ez ide, azért. Fel-le szállnak a nyomorult utasok, azért.
3. Aki még mindig úgy gondolja, hogy elkúrtuk, és még hazudoztunk is, azt meg bepereljük hitelrontásért.
A történet hőse az egyetlen hatékonyan működő magyar civil szervezet, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület. Ment volna minden a maga útján, működtek volna mind a kicsi és nagy hazugságok, ahogy mindig működtek, le lehetett volna osztani megint a lapokat kényelmesen. És akkor ezek a neveletlenek beleköpnek a levesbe. Nem azért, mert valami debil kampánytréningen szájukba rágták a heti mantrát. Nem is azért, mert nekik nem osztottak vissza a korrupciós pénzekből, meg nem kaptak elég sápot a parkolási díjakból. Egyszerűen érdekli őket a téma, nevezetesen a közlekedés, és élnek a jogukkal, hogy beszóljanak. Ráadásul ügyesen: nem bilincselik magukat növényekhez meg ingatlanokhoz, nem zárják le a buszsávot. Csak unos-untalan közzéteszik a maguk magyarázatait, amelyek rendre hihetőbben hangzanak, mint az ámokot futó villamosvezetőkről és a nem létező felelősökről szóló hivatalos mesék.
Mi lenne itt, ha minden területre jutna egy-egy ilyen civil szervezet? Mi lenne, ha ez a kifejezés nem a közmédiumok kuratóriumába besorozott szenilis csipkeverőket jelentené?
Cidri lenne, bizony. Minden napra jutna egy súlyos és megalapozott hitelrontás. Aztán sok-sok év után egyszer csak elfogynának a gagyi hazugságok, és ki kéne rúgni azokat a barátainkat, akik ezekből éltek. Belegondolni is borzasztó.
Tán be kéne tiltani még idejében ezt a civilkedést, elvtársak. De minimum megfigyelni jól.