Nemnemsoha

„Az MSZP és az SZDSZ arra biztatja választóit, hogy szavazzanak nemmel a decemberi népszavazáson mindkét kérdésre, mivel nem áll megfelelő információ rendelkezésükre ahhoz, hogy felelős döntést hozzanak.” Kuncze Gábor verse.

Az odáig teljesen rendben van, ha valakit elzavarunk haza azzal, hogy nem értesz hozzá, ne szólj bele. Minek is döntene arról, amiről lövése sincs. De az idiotizmusig elkeseredettnek kell lenni ahhoz a javaslathoz, hogy nem értesz hozzá, tehát menj oda, és mondd azt, hogy nem. „Nem tudom, miről van itt szó, de nem.” A kormánypártok szerint ez a megfelelő állampolgári magatartás. Legközelebb, ha taxiba ülök, és nem tudom, hogyan kell odamenni, ahova akarok, behúzom a kéziféket tövig. Nem tudom, merre, de nem.

Na persze amikor a NATO- és az EU-csatlakozásról kellett szavazni, akkor a drága választók mind-mind puszipajtások voltak a megfelelő információval, színes térképekkel a párnájuk alatt aludtak, ötven-száz évre előre lemodellezték a családi PC-n az uniós jövőt, és mindannyian ötösre feleltek uniótanból. Vagy ha nem, az se baj, akkor még az volt a helyes eljárás, hogy ha nem is értesz hozzá, de menj el, és mondj igent.

Szóval csalafinta duplacsavarral lett itt az ország szemébe mondva, ami egyébként igaz: hogy hülye a saját dolgaihoz, és ha meglobogtatnak előtte valami fecnit, hogy államosítsuk az országot, és egyesüljünk a világ proletárjaival, akkor automatikusan alá fogja azt írni. Egyrészt kerek perec tudatják vele, hogy nem foghatja fel, miről van szó, másrészt meg még ennél is ostobábbnak nézik, és levezetik dudorászva a nem tudásból a nem szavazatot. Nem a nem szavazást, hanem a nemmel szavazást. Ahogy a mester kaffog az inasnak. Ne kérdezősködj vazze, ne akard tudni, ott fúrd ki, ahol mondom, és kussolj. Mennyivel jobban fogjuk értékelni, ha 2006-ban megadatik, hogy tudatlanul, bután, papírzacskóval a fejünkön megint szavazhatunk.