Turul nélkül soha

Választás megvolt, narancsos bukta elfogyott, most akkor indulhat a dózer, és repülhet a turul. Hogy jogilag mi van, az egy dolog, és nem feltétlenül van köze az igazsághoz; az viszont nyilvánvaló, hogy a turul lebontása nem jogi és nem művészeti, hanem politikai cselekmény.

Annak elég meredek. Ez nem épp a nemzeti összefogás üzenete.

Igaz, ez a turulos szubkultúra - mert hiszen az, meleg kovbojok árpádsávval - nem éppen szívderítő látvány. Túlnyomórészt frusztrált és tájékozatlan embereket jelent, akik kereplővel, síppal és műnyag ruhadarabokkal felszerelkezve épp mérgesek valakikre. Frusztrációjuk abból táplálkozik, hogy szívesebben élnének egy mesében, de a felvilágosodás óta elterjedt az a nézet, hogy egyáltalán semmiféle mese nem igazi, tehát ott élni nem lehetséges.

A nemzeti radikálisok - talán ez a kifejezés fedi leginkább a turulrajongókat - mérgének emellett az az oka, hogy a többségi tudat és intolerancia párosult itt a törpe kisebbségi lét realitásával. Hiába utálják a buzikat, drogosokat, külföldieket, kommunistákat, azok feszt csak vannak, fel-alá korzóznak a főutcán, és még pöködik is a boldogasszony anyánkat. Meg a turult. És nem hányja őket kardélre Oliver Cromwell.

Például ezért viszolyog a turulmagyartól a liberális ember, és ha kérdezik, fel is rakja a lemezt, hogy ezek képtelenek elviselni, ha valaki nem olyan, mint ők, és akár az erőszaktól sem riadnak vissza, tehát kifejezetten veszélyesek Magyarország sokszínűségére, és ez megengedhetetlen. Gondoljunk csak bele, ha egyszer hatalomra kerülnének, micsoda rombolást vinnének véghez.

De hát ti meg pont most akarjátok lerombolni a szobrunkat, mondja erre megütközve a turulrajongó, és igaza van. Az történik vele, mint amivel gyanúsítják - más kérdés, hogy joggal teszik. Súlyos egy látvány az a madár, áldozatemlékműnek meg pláne bizarr, valóban. Na de ismerjük el, hogy mondjuk a meleg büszkeség napja sem olyan látvány, ami mindenkinek tetszik. Pont az a lényege a liberális demokráciának, hogy lehetségessé teszi a kisebbségi létet. Sőt Budapestnek elég sok olyan része van, ami még a turulnál is randább és bizarrabb, itt van mindjárt maga a Moszkva tér, a nevével és a csernobili fílingjével. Az igazán bolondoknak meg van a Lipótmező. Elfér a turul is.

Igen, a nemzeti radikális - antiliberális - szubkultúra most épp a liberális megértést kéri számon. Ha mégis lerombolják a turult, akkor nincs meghasonlás: ezek lerombolták a turulunkat. Előbb vagy utóbb három fejjel nő vissza. Ha a helyén marad - közkegyelemmel vagy mindegy, hogyan -, akkor a beteg is rácsodálkozhat a toleranciára, és talán végre megérti, hogy mi abban a jó, ha elviseljük egymást és az egymás szobrait. És akkor az unokája már meglesz turul nélkül is.