A két torony

Ha Gyurcsány Ferenc lesz a másik Egy Gyűrű, az aztán érdekes egy országot csinál ide nekünk.

Nagy nyertese ennek a csörtének Gyurcsány Ferenc. Két reális alternatíva merült fel Medgyessy utódlásával kapcsolatban: az egyik, hogy Gyurcsány Ferenc veszi át a helyét, mert innen is nyerhet, a másik, hogy most egy eldobható arc kell, aki elviszi a következő két évért a balhét, és 2006-ban majd az új jelölt szűzen beszél nekünk egy szép jövőről, szerelmesen. Gyurcsány Ferenc tehát nem koptatható arc. Gyurcsány - későbbi - miniszterelnök-jelöltsége szép lassan hallgatólagos evidenciává tömörül a kósza híresztelésekből, különösen mint Orbán egyetlen elképzelhető kihívója. Az ő arcára vigyázni kell, legjobb lesz védőmaszkot húzni rá, mint a titkos pályákon tesztelt tanulmányautókra. Hacsak nem most jött el az ideje.

De vigyáz ő rá magától is: pártelnöknek nem jelöltette magát, az nem méltó hozzá, és nem is igazán hálás szerep a szocialistáknál. Érdekes különben, ahogy az ikonizálódásra szakosodó erős emberek igyekeznek távol tartani maguktól a pártelnöki pozíciót. Ők egész népüket fogják, nem pettingelnek a felével. Máris párhuzamot vontunk véletlenül.

Ha Gyurcsány Ferenc lesz a másik Egy Gyűrű, az aztán érdekes egy országot csinál ide nekünk. (Persze ez most a kontextusból való kiragadottság minősített esete, a szocialista pártban bármi megeshet, de azért játsszuk most azt, hogy mégsem Nyers Rezső lesz a befutó.)

a médiatudatos, képernyőképes, jólfésült, sportos politizálás Orbán Viktor nevéhez kötődik

Most ugye az a helyzet, hogy van egy darab olyan politikus, aki mindenkinek jelent valamit, akinek a neve varázsszó. Ő az, aki ha szól, akkor arra oda kell figyelni, legyinteni csak utána merünk, előtte még ott zizeg a levegőben az a bizonyos szorongás, ami - keresztény kultúrkörben legalábbis - oly fontos komponense, mondhatni prekurzora az áhítatnak. Azt már embere és polgárja válogatja, hogy mi az a valami, amit jelent. A karizmának mindig van ellenhatása. A szocialista párt utolsó karaktere Horn Gyula volt, de már ő is elsősorban annak az eszköznek köszönhette a körvonalait, amit Orbán Viktor oly sikeresen forgatott: az egyszerű beszédnek. Nincs ebben semmi új, se pejoratív: amikor a bölcsesség még nem vált szét tudományra és bölcsészetre, akkor az úgynevezett bölcsek igen egyszerűen próbálták kifejezni magukat, s ha mégis hosszabb lére kellett ereszteni, akkor életszagú anekdotákkal, közmondásokkal és állatos rajzfilmekkel illusztráltak, amiket később példabeszédnek neveztek, saját korukban pedig nyilván demagógiának hívta a bölcs helyi ellenzéke.

Nomármost ez a médiatudatos, képernyőképes, jólfésült, sportos politizálás Magyarországon Orbán Viktor nevéhez kötődik, tehát egy hasonló fegyverekkel operáló újdondász ellenfél könnyen megkaphatja, és meg is fogja kapni őszintén és egyszerűen, hogy utánozó majom, ott mászik a falon. A szónoklat műfaja itt Orbán Viktorhoz tartozik, ő találta ki újra, szabadalmaztatta a duplaklikket - mert amikor bárki más szól emberekhez, azt jobb esetben sima beszédnek lehet nevezni, vagy beszámolónak, netán hibaüzenetnek. Ha az ilyesmire szintén hajlamos Gyurcsány Ferenc ebbe beleveti magát, ha alternatív kristályosodási csomópont akar lenni, akkor egyetlen lehetősége van a plágiumvád elkerülésére. Ez pedig az agresszív támadás. Ha meg akarja különböztetni magától azt a másik emberkét, aki a tér túloldalán szintén akaratról és tettekről és jövőről meg álmokról prédikál, akkor neki minden adandó alkalommal élesen szembe kell helyezkednie vele. Vagy alkalmat kell teremteni rá. Amihez speciel akár jól is jöhet a miniszterelnöki státus, most azonnal.

ha két torony közt dől el a meccs, akkor mindkét csapatnak lesz egyenruhája

Ebből aztán sokféle poén sülhet ki. Show lesz a javából. A rosszabbik forgatókönyv, hogy gyújtó hangú beszédek perzselik fel azt országot, kétszer annyi gondosan mérnökölt buzzword, szlogen, refrén, lézerélezésű eszmekészlet és világító, elemes ellenségkép zúdul a jónépre, sőt mindegyik mellé adnak egy praktikus, elnyűhetetlen bombázódzsekit, merthogy akkor a legutóbbi választások hangulatánál is keményebb lesz a polgárháború. Akkor csak az egyik félnek volt mit kitűzni a farmerkabátra, de ha két torony közt dől el a meccs, akkor mindkét csapatnak lesz egyenruhája. Ha másból nem, vízióból. A támadásokat nem védekezés, hanem kemény ellentámadás követi, a világ másik fele is akaratból lesz. Továbbá amikor a varnyú kukorékol, elszárad a búza.

A jobbik forgatókönyv szerint addigra mindenki tudni fogja, hogy az urak odafönt csak játszásiból kakaskodnak, és ahogy a gyerekeknek is elmagyarázzuk, hogy igaziból nem halt meg a kutyus, csak egy film volt, úgy tudomásul vesszük róluk is, hogy valójában nincs harag, csak ez a szerepük, és persze azért tudnak olyan schlagfertigek lenni, mert meg van írva a szöveg előre Hacseknek is, Sajónak is. A bölcs azt is mondja, hogy a nád meghajlik a szélben. Talán nem fogunk művészi teljesítményeken összeverekedni, mint kisiskolások a Depeche Mode-on anno. Meghallgatjuk őket, bólintunk, és hazamegyünk. Aztán majd egyszer egy informatikus hős átköt egy kábelt a hálózatukban, ők ottmaradnak a játékukban a nagy kupac játékpénzzel, mi meg kimegyünk a Lajos-forráshoz piknikezni. És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; a tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; és gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét.