A német titkosszolgálat két éve eurómilliókat fizetett egy másolt CD-ért, ami a lichtensteini hercegség bankszámlatitkaival volt teleírva. Az azóta is bujkáló volt banki alkalmazott által kilopott lista az adóhatóságnál landolt, vizsgálatok követték, és Németország legnagyobb adóelkerülési botránya kerekedett belőle. Házkutatások Hamburgban, Münchenben, Frankfurtban, a német ügyészség közel ezer vagyonos polgár ellen indított eljárást, akik euró-százmilliókat adóoptimalizáltak az adóparadicsomként számon tartott hercegség híresen diszkrét bankrendszerében.
A lichtensteini botrány legnevesebb érintettje Klaus Zumwinkel, a német posta elnöke volt, aki még aznap lemondott, hogy meggyanúsították és házkutatást tartottak nála, majd le is tartóztatták potom egymillió adóoptimalizált euró miatt. Zumwinkel lebukása sokkolta a német közvéleményt: a kormány megengedhetetlennek nevezte, hogy a felső tízezer tagjai megkerüljék a közteherviselést, az újságok pedig arról cikkeztek, hogy a jóléti társadalmak válságának egyik fő oka az, hogy a gazdagok adóparadicsomokba rejtőznek a társadalmi szolidarítás erkölcsi és törvényi kötelessége elől.
Azóta mindezt megfejelte a válság is, Obamától az EU-n keresztül a G20-ig mindenki ezt a nótát fújja reggeltől estig.
Ehhez képest ma Magyarországon aligha várhatjuk, hogy Bajnai miniszterelnök a rettenetes adómorálra apellálva lemondásra szólítsa fel egykori mentorát, a HVG szerint 800 millió forintot (cirka 2,8 millió eurót) Ciprusra optimalizáló Simor jegybankelnököt, hiszen maga is vastagon érintett hasonló ügyletekben. Nem győzi cáfolni „a fideszes offshore-rágalomhadjáratot", pedig nincs is offshore cége, a szülei nevén lévő, az élettársa által adminisztrált ciprusi cég sem offshore, hanem EU-tag ciprusi, és az ottani jogszabályok szerint fizet adót, a ciprusiaknak.
Csakúgy, mint azok a cégek, amiket ő adott el – a hűtlen kezelés gyanúját felvetve – Ciprusra még a Wallisnál.
Oszkó pénzügyminiszter szintén nem szólhat rá Simorra, hiszen az elmúlt években magyarként talán ő tette a legtöbbet a ciprusi költségvetés egyensúlyáért. Már az is borzasztó komikus volt, amikor kijelentette: 2010-től megadóztatná a korábban offshore cégekben hagyott jövedelmeket, és az adóparadicsomi helyszínekre történő kifizetéseket. Hát hogy fog így a korábbi ügyfelei szemébe nézni, akiknek a Deloitte-nál éppen ő ajánlotta, értékesítette ezeket az optimalizált konstrukciókat?
Hacsak nem rablóból lesz a legjobb pandúr, és kurvából a legjobb feleség, mert Oszkó pénzügyminisztersége tényleg valami olyasmi, mintha Princz Gáborra bíztuk volna a bankkonszolidációt, vagy Tocsik Mártára a korrupció elleni harcot.
Bár ha sokáig tart még ez a szakértői válságkormányzás, én semmit nem tartok elképzelhetetlennek. Ha komolyan gondolja a Bajnai-kormány, hogy a Ciprusra utalt pénzekkel, oda kiszervezett cégekkel nincs semmi baj, mert az az ország már nem offshore, hanem EU-tag, hamar eljuthatunk odáig, hogy a volt kommunista országok oligarchái, titkosszolgái, politikusai, maffiózói és adótanácsadói tulajdonképpen helyesen és erkölcsösen cselekedtek-cselekszenek amikor ezrével alapítanak átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű, hivatásos strómanok által jegyzett postafiókcégeket különféle célokra a mediterrán szigetországban és másutt, az EU-ban vagy azon kívül, tulajdonképpen mindegy.
Ezek az optimalizált cégek ugyanis felbecsülhetetlen szolgálatokat tesznek a magyar adófizetőknek, például állami vállalatoknak adnak a piacon másutt hozzáférhetetlen tanácsokat optimális áron, fontos tendereken indulnak, vagy milliárdos tételben utaztatnak közpénzt a Kajmán-szigetekre és Panamára, mikor mit kíván a közérdek. Nélkülük minden bizonnyal megbénulna a magyar politikai és gazdasági élet, és olyasmiről is hallottam már, hogy bizonyos üzletszerzésnek alkotmányos költségei vannak, amiket csak ebben a konstrukcióban lehet kezelni.
Végre el kéne ezt az egészet rendesen magyarázni a népnek. Erre van egy személyi javaslatom is a Bajnai-kormánynak: Kocsis Istvánt offshore-miniszternek!
A cikket itt lehet kommentálni