Big Brother Tabletta

Némelyekben csúnyán összekeveredett az abortusztabletta az extasyval, vagy azért, mert mindig bekapnak egy ekit, mielőtt megszólalnak, vagy mert azt tanította a papájuk, hogy az abortusztabletta élvezeti cikk. Hogy a nők azt azért kapják be szombat esténként, hogy jól érezzék magukat, és különben magát az abortuszt is passzióból csinálják, csak hogy feldühítsék az Urat. Hát nem azért csinálják, de ezt majd talán életük egy szakaszában elmondja nekik egy nő.

De először is el kéne dönteni, a saját szektában és szövetségi szinten is, hogy a tabletta ellen tüntet-e a díszes társaság, vagy pedig ez a szokásos abortuszvita című ámokfutás. Ha az utóbbi, akkor jól van, de tessék kimondani nagy kerek pofával, hogy fúj abortusz, tiltsuk be, és ha hatalomra kerülünk, akkor be is tiltjuk, majd adunk ezeknek a büdös kurváknak ököllel. Aztán a fogamzásgátlást is, feltétlenül. Nagyon fogok örülni, ha ez elhangzik, mert az a biztosíték arra, hogy ezek az életben nem kerülnek hatalomnak a közelébe se. Akkor előveszi a magyar ember – és főleg a magyar nő – a házi Mikola-ikonját, elnézegeti az arcát neki, és így szól: majd pont te fogsz nekem családot tervezni.

Tulajdonképpen erről beszélnek: Semjén azt fejtegeti, hogy ha a magzatot meg lehet ölni, akkor legyilkolhatnák az öregeket is. Ez nem tablettaellenes szöveg, hanem abortuszellenes. Mikola István meg egyenesen a Big Brothernek tulajdonítja az abortusz gyakorlatát, ami nála a liberális főszörny, olyannyira, hogy az abortuszprobléma megoldását is úgy képzeli, hogy ki kell űzni a Big Brothert az otthonokból, legelőször is, az a gyökere az egésznek. És akkor majd nem lesz abortusz se tablettával, se másképp. Agyára ment szegénynek a Big Brother, azóta nem is nézett tévét, merthogy nincs már olyan műsor két éve. Ő az egész úgynevezett televíziózást mint jelenséget érti Big Brother alatt, viszont körülbelül tökmindegy, mit hisz Mikola István a televíziózásról. Ha ő úgy véli, hogy azt csak úgy ki lehet űzni az otthonokból, elkobozni a készüléket meg jól betiltani az erkölcstelen adókat, abból már kiderül, hogy halvány fingja sincsen semmiről, se arról, hogy hányat is írunk most, meg arról se, ami az elmúlt száz évben történt.

Érzi persze a Fidesz, hogy a havonta leporolt szertári baglyai beszámíthatatlan hülyék, kussol a Fidesz mélyeket, „nem velem van”, mondja ilyenkor Orbán Viktor lesütött tekintete. Másrészt meg ez nem igaz, a Fidesz nem kussol, mivel Mikola István része neki. Sőt exminisztere, sőtsőt akár leendő minisztere az Orbán-kormánynak, a szép emlékű Szent István-terv egyik kidolgozója, szinte Tölgyessy Pétere ő a Fidesznek, ami azért is megdöbbentő, mert a Fidesznek van saját Tölgyessy Pétere. Ő viszont igazán tarthatna már a többieknek egy belső képzést mondjuk azzal a címmel, hogy „a világ, amelyben élünk”.

De hát az ilyen repedések együtt járnak a fordulatokkal. Egy ekkora hajót nem lehet csak úgy ukmukfukk megfordítani, egy konzervatív párt, pláne szövetség ugyanis óhatatlanul tartalmaz olyan embereket, akik komolyan is gondolják a Krisztus országát meg hasonló blődségeket, és/vagy nem eléggé érdekeltek a buliban ahhoz, hogy azonnal igazodjanak az új irányhoz. Az ilyen, magukat autonóm konzervatív gondolkodónak képzelő szobatudósok aztán időről időre előállnak holmi hagymázas képzelgésekkel, és még csodálkoznak is, hogy nem hallgat rájuk az Orbán Viktor. Ő meg ahhoz túl fáradt, hogy felvilágosítsa egykori minisztertársait arról, hogy amit régen csináltak, a széchenyi-terves, sacracoronás, gondviseléses műsor, az nem volt sikeres. Nem ér rá leülni egy kávéra Mikola Istvánnal, hogy elmondja neki, két nagy műsor bukott meg irtózatosan mostanában: a Big Brother, meg ez a keresztény rendőrállamos téma. Hogy nem lehet elvenni a mai magyar emberektől az abortuszt, az pont olyan, mintha betiltanák az alkoholt, amiről pedig az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy az be van ágyazódva, ezért nem lehet betiltani. Mert csúnya és gonosz dolog az abortusz, valóban, de a magzat nem szavazhat, a felnőtt nő meg igen; és mindketten tudjuk, hogy az abortusz ellenszere a fogamzásgátlás, nem pedig az, hogy különféle vándoranekdotákból meg babonakörökből idézgetünk, és ezek alapján, nagyokosan még a megerőszakolt nőtől is elvárjuk a szülést. Ami aztán tényleg olyan mértékű taplóság – megejtette II. János Pál is anno –, hogy arra jóérzésű ember nem is kívánhat mást, mint hogy ejtse Semjén Zsoltot teherbe a nyolcadik utas, aztán szülje is meg a babát. (Remélem, az még nem uszítás, ha fiktív lényeket bujtok fel. Vagy legalább enyhítő körülmény.)

Hát szóval az ilyen közjátékok miatt merül fel az emberben, hogy akkor hogyan is kéne érteni ezt a kormányváltást. Mert az nekem igazából mindegy, hogy ki a miniszterelnök, én elhallgatom szívesen Orbán Viktort akár minden szerdán. Már amíg nem kötelező. A slepp a kérdés, tisztelt hölgyeim és uraim, ebben az eljövendő meccsben, amiből bizonyára epikus párbaj lesz, mégsem azon kell aggódni, hogy ki lesz a műsorvezető. A slepp, vagy ha tetszik, a villalakók személye, az a kérdés. Hogy az ilyen Mikola-Semjén féle néprosszulléti intézkedésekre kell-e számítani, vagy nem. Hogy az ilyen Mikola-Semjén típusú politikai Pongókat el kell-e viselni. Hogy megüti-e a liberális minimumot az ajánlat.

És ehhez van ötletem is, építő kritika, nesztek. Bőven belefér a nemzeti konzultációba. Csak egy villámkérdés, havonta tizenkét névvel: ki az, akit a Fidesznek a közeléből is el kellene távolítani? Lehet akár emelt díjas. És mondjuk megígérhetné Orbán Viktor, hogy a kiszavazottnak a köszönését se fogadja többé, átkozott legyen hetedíziglen, de legalábbis belátjuk, hogy ő már tényleg túl hülye. Ha van még olyan, hogy túl hülye.