Még négy év

Tizenhét perces beszéddel kezdi meg második elnöki terminusát George W. Bush. A novemberben újraválasztott elnök beiktatási beszédében a demokrácia terjesztésének fontosságát fogja hangsúlyozni, első négy évével szemben ezt azonban nem külföldön és nem háborúkkal, hanem belföldön, gazdasági reformokkal kívánja elérni. A választások alatt elhangzott ígéretek alapján az Egyesült Államok izgalmas négy év előtt áll. Ha Bush legalább részben megvalósítja programját, igazi konzervatív forradalmárként vonulhat be a történelembe.

Bush első négy évének unalmas programmal futott neki, 2001. szeptember 11. azonban gyökeres fordulatot hozott politikájában. Hagyományos barátságokat felrúgva vállalta a konfliktust Szaddám Huszeinnel, akinek a megbuktatásáért nem lehet eleget dicsérni, még ha Bush módszerei sok kívánnivalót hagynak is maguk után. Három évi erősen külpolitikai irányultságú kormányzás után most hasonló forradalomra készül az Egyesült Államokban is.

Bush legfőbb célja a választási programjában a tulajdonosok társadalmának nevezett terv megvalósítása. Ennek érdekében legfőbb célja a társadalombiztosítási és az adórendszer reformja. Tervei megvalósítása még az iraki háborúnál is keményebb feladatnak tűnik.

Az Egyesült Államok adórendszere minden politikus szerint katyvasz. A hatvanezer oldalas szabályozásban levonások, jóváírások tömkelege teszi kijátszhatóvá az adófizetést a gazdag keveseknek, miközben magas adókulcsokkal terheli az alacsonyabb jövedelmű középrétegeket. Bush táborának radikális tagjai legszívesebben eltörölnék a személyi jövedelemadót, és szövetségi áfával helyettesítenék. A visszafogottabbak egykulcsos adórendszert vezetnének be, és megszüntetnék a jóváírásokat.

Az Economist értékelése szerint az adórendszer ilyen radikális átalakítása gyakorlatilag lehetetlen. Egyrészt, mert Bush maga is megtartaná a jótékonykodóknak, a megtakarításaikat nyugdíjalapokba, kölcsönös egészségbiztosítási pénztárakba fektetőknek nyújtott kedvezményeket. Másrészt, mert a Bush-kormány államháztartási túlköltekezése finanszírozhatatlanná válhat az adóbevételek csökkenésével. És akkor a demokraták ellenérzéseiről még nincs is szó.

Pedig a legvalószínűbb forgatókönyv szerint az adóreform könnyen áldozatául eshet Bush talán legambicíózusabb tervének, a társadalombiztosítás reformjának. A tulajdonosok társadalmának egyik alapja az állami egészség- és nyugdíjbiztosítás tőkefedezeti rendszerűvé alakítása. A tervnek még republikánus oldalon is sok ellenzője van, főleg, mert több képviselő és szenátor máris a jövő évi választási/újraválasztási kampányára készül.

A tőkefedezeti rendszerre történő átállás, bár hosszú távon egyértelműen kedvező megoldás, rövid távon elképesztő állami kiadásokkal jár. Ezeket Bush programjának harmadik pontja, a kártérítési perekben megítélhető kárösszegek korlátozásából befolyó bevételi többlet sem fedezheti.

Hiába nyerték meg a republikánusok az elnökválasztás mellett a törvényhozási választásokat is, többségük nem elég kényelmes Bush nagyszabású terveinek keresztülviteléhez. Bush ráadásul első négy évében számtalanszor bizonyította, hogy texasi kovbojromantikáját nehezen tudja összeegyeztetni a nagy államférfiak diplomáciai készségeivel. Második terminusának is úgy fut neki, hogy vitatott, de alapvetően életszerű és szükséges reformtervei mellett keresztény megszállottságának is teret adna.

Bush ugyanis az Egyesült Államokban alkotmánybírósági szerepet is betöltő Legfelsőbb Bíróság bírói karának átalakítását is tervezi. A pillanatnyilag nagyon megosztott, de már így is a konzervatívokhoz közelebb álló bírói testületet valószínűleg valódi bázisának, a keresztény jobboldalnak értékeit valló jelöltekkel töltené fel. Ha Bush nem lesz képes lemondani az amerikaiak morális értékeinek átalakítását is célzó elképzeléséről, könnyen elbukhatja az összes többi reformtervét. Ezek megvalósítása nélkül pedig nem fog konzervatív forradalmárként bevonulni a történelembe. Sokkal inkább egy átlagos, elnöksége második négy évében már csak lábát lógázó béna kacsaként, akiről csak a lábjegyzetek szólnak.