Mekkora hülyeség kidobni a pénzt

A magyar jégkorongválogatott áprilisi bravúrja után számtalan lelkes újságcikket írtunk és olvastunk. Azt feltételeztük akkor, hogy az A csoportba jutás jelentős lökést ad a sportágnak. Töretlen és meredek felívelés következhet, gondoltuk, és ettől nagyon jó lesz mindenkinek. Most sem gondoljuk másképp, de árnyalnivalónk támadt.

Írtuk ezt is, még a szapporói divízió 1-es siker előtt: "Ha feljutunk, nem megkétszereződik, megszázszorozódik kedvenc sportunk népszerűsége. És előbb-utóbb a tőke is észreveszi, mibe érdemes mennie."

Az elmúlt fél év alatt sok minden történt. A jégkorongban is, azon kívül is. Ami az azon kívült illeti, nyári olimpiát rendeztek Pekingben, amelyen gyengén szerepeltek a magyar sportolók. Ezzel felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar sport háttere különösen egyenetlen. Hiába fizetnek komoly összegeket azoknak, akik a legnagyobb sikereket aratják, az alapokra nem jut. Még egy önidézet, közvetlenül az olimpia utánról: "Nagyon sokat fognak beszélni a sportfinanszírozásról is. Arról van miért. Tele van az ország rothadó stadionokkal, koszos öltözőkkel, omladozó csarnokokkal, a fenének van kedve ilyen körülmények közé vinni a gyerekét. Megállt az idő, ideje elindítani az órát."

Ami a jégkorongot illeti, ott a helyzet többé-kevésbé más. A gondok elől elugrani nem lehet. A kormány jégkorong-fejlesztési koncepciót kér, aztán félrelöki, nem is foglalkozik vele, mások jobban tudnak lobbizni. A zalaegerszegi tehetségekről lekapcsolják a villanyt, a gyakorló jégcsarnokot einstandolják, a klubvezetők füléről le sem szakad a telefon, a költségvetések mégis lyukasak, már öröm, ha elfogy kétszáz darab éves bérlet. De akkor is akadnak izgalmas vívmányok.

Hosszas szervezkedés után nyár végére létrejött a Mol Liga, a magyar–román közös bajnokság, tíz csapattal, még soha nem volt ilyen. A nevéből is látszik, megjelent a jégkorongban egy új jó nevű szponzor. Továbbá ismét elindult a komoly pénzeket mozgató osztrák bajnokságban, az Erste Bank Eishockey Ligában az Alba Volán. Nem is akárhogy. Tavaly, az első EBEL-idényében a csapat tucatnyi pofonnal kezdett, most négy győzelemmel.

A magyar válogatott szapporói sikerében felmérhetetlen a jelentősége annak, hogy az Alba Volán – amelynek a légiósokon kívüli része szinte teljes egészében érdekelt a nemzeti szelekcióban – Ausztriában játszott, kemény, lendületes meccseket, felvette a ritmust, gyorsabbak, erősebbek lettek a játékosok. Az Alba Volán mostani startjában pedig meghatározó szerepet játszik, hogy a magyar válogatott A csoportos lett. Más jégre menni úgy, hogy tudod, a legjobbak közé tartozol. Egymást erősítő, egymásból következő dolgok ezek. A Mol Liga is ide tartozik, arra jó, hogy a hat magyarországi csapatban lehetőséget kapjanak a fiatalabbak, a Palkovics–Ocskay-generáció után következők, akiknek néhány év múlva sikeres elődeik helyére kell lépniük.

Ez így mind helyes.

A tőke azonban még nem vette észre, mibe érdemes mennie. A Mol csak a kivétel. De legalább gyengíti a szabályt, és ez jó. A szabályt ki kell irtani.

Ocskay Gábor, az osztrák bajnokság harmadik helyezettjének szakosztály-igazgatója azt mondta, még kéne 70 millió forint, hogy a szezon végén is legyen miből gazdálkodni. Az Alba Volán költségvetése nagyjából 300 millió forint, annyi, mint a gyatrább NB I.-es futballcsapatoké. Hétszer kevesebb, mint az osztrák jégkorongbajnok Red Bull Salzburgé – amelyet szeptember 21-én legyőztek 3-2-re –, háromszor több, mint a jobban eleresztett mol ligásoké.

A tőke vár. Minden jel szerint előbb van, még nincs utóbb. A kormány is másra költ, a szövetségben azt mondják, legalább egy ajándék könyvet kaphattak volna, ha már folyton jelentkeztek és jelesre feleltek.

A jégkorongszakmában sokan azt hitték, a szapporói csoda kinyitja a csapokat, dőlni fog a lé. Mint a rendszerváltáskor: a 90-es évek legelején az emberek úgy tudták, pillanatokon belül úgy élhetnek, mint a nyugatiak Nyugaton. Koppantak. A struktúrák a sportban és környékén sem változhatnak gyorsan.

Az eladhatatlan, érdektelen, reménytelen magyar labdarúgásban százmilliók forognak, a szervezettebb, tisztább, perspektivikusabb jégkorongban a töredéke. Pedig az Alba Volán fapados csarnokában többen szurkolnak, mint az NB I.-es futballmeccsek zömén. A futballra költött pénz kidobott pénz. A jégkorongra költött pénz hasznosul. De nem várhatjuk, hogy ezt mindenki visszakézből átlássa.

Mindennek átfutása van.

A rendszerváltás nem jólétet hozott, hanem lehetőségeket. A lehetőségek benne vannak a jégkorongban is, ki kell várni az idejét. Ott kell lenni a spiccen az EBEL-ben, tovább kell jutni az olimpiai selejtezőkön, még erősebbé, még izgalmasabbá kell tenni a Mol Ligát, helyt kell állni a svájci világbajnokságon. 2009 májusa a magyar jégkorong történetének csúcspontja lesz, bárhogy szerepeljen a csapat.

Biztos, hogy 2008 októberében többen látják, mi a lényeg, mint Szapporó előtt. Biztos, hogy a lényeg ismerői még többen lesznek Svájc után.

Addig sem baj, ha segítünk tekerni a mutatókat.

(ehhez a szöveghez itten hozzá is lehet szólni)