Aszimmetrikus bérelt fonal

A rendőrség a fél óra türelmi idő leteltével elhajtotta a Matáv-székház elől az összeverődött pár tucatnyi tizenéves előfizetőt. A Matáv tarifapolitikája ellen szervezett, majd az akció napján visszavont és betiltott tüntetés békés osztálykirándulássá szelídülve végződött a Vérmezőn.

Nincs itt semmi látnivaló

Délután négy után öt perccel a Matáv Kriszina körúti székháza előtti buszmegállóban nagyobb csoportosulás alakul ki: távolról nem lehet egyértelműen megállapítani hogy a helyközi járat késik, vagy tényleg lesz valami. A levegőben enyhe feszültség vibrál, épp csak mintha beültünk volna sörözni a happening előtt, de semmiképpen sem emlékeztet egy indulatos tömegmegmozdulásra. Nem is az: a szervező az utolsó pillanatban meggondolta magát, az előre bejelentett tömegelés törvényes mivolta így annulálódott. Oszlathatóság forog fenn.

A székházzal szemben, a parkban üldögélő óvatos fiatalok mobilon hívnak erősítést, mások a székház előtt sétálnak tova szégyenlősen járőkelőnek álcázva magukat. A rendőrök két dzsippel vonultak ki a helyszínt biztosítani, csúnyán néznek, de hagyják magukat fényképezni.

Örül az újságírók érdeklődésének

A székház védői bekészítettek két ezerwattos hangfalat az épület elé - ha minden kötél szakad, a több független nemzetközi kultúrtörténész által egybehangzóan a pszichikai hadviselés egyik legádázabb eszközének nyilvánított James Kochalka válogatott műveivel oszlatnák a csőcseléket. György Péter egy ötödik emeleti ablakból közvetíti az események alakulását az éppen máshol tartózkodó Straub Eleknek. Az Origo munkatársai - Krecz Tibor, Nádori Péter és Juhász György - halált megvető bátorsággal egyenesen a tömegből, dühös felhasználónak álcázva tudósítják az ötcsillagos portált.

A saccra ötvenfős csoporton nehéz fogást találni a digicammel, mivel a nyomtatott, elektronikus és online média képviselői olyan mennyiségben vegyülnek el a tizenéves internetezők között, hogy minden képen több a médiamunkás, mint a tüntető.

Molnár Márton, a tüntetés szervezője

Kölcsönös pózolás és vidám tüntetőleg nézés után egyszercsak Molnár Márton, a tüntetés szervezője emelkedik szóra, és közli, hogy igen, elmarad a tüntetés, mert a mögötte öt méterrel röhögcsélő haverjai az utolsó pillanatban betojtak, egyedül viszont nem bírná koordinálni a tömeget. Amúgy szívesen leülne tárgyalni a Matáv képviselőivel, egy nagy kerek asztalhoz, de további fejleményeket nem tervez, ráijesztettek a rendőrök még a délelőtt, ha anyagiakban vagy emberéletben kár esik, ő lesz a felelős.

A rendőrök ezek után egyre egyértelműbben jelzik az egybegyűltek felé, hogy a csoportosulás akadályozza a járőkelők járás-kelését, majd formációba rendeződnek és egyszerűen letolják a fiatalokat a járdáról, akik meg sem álltak a Vérmezőn, egykedvűen tovasétáltak egy szebb jövő, egy gazdagabb Matáv-játszótér, egy üres Burgerking felé.

Aszimmetrikus erőviszonyok

A monitor előtt magukat mindenhatónak képzelő tizenéves bitbuherátorok bátorsága a szemünk láttára foszlik semmivé az utcán. Itt nem hevernek rakétavetők minden kapualjban, mint a Quake III-ban, nem lehet duplacsövű shotgunnal lemészárolni az egyenruhásokat, az állampolgári engedetlenség eszköztára pedig egyik first person shooterben sem szerepel.

A hatóság felszóllítására illedelmesen megindulnak a Vérmező felé. Semmi szükség a Matáv-székház elé demonstratíve kiállított izomagyúakra, még annyi se a kihelyezett hangszórókra, amelyeken feltehetően párbeszélni próbált volna a telefontársaság. A mai magyar tizen-, és huszonéveseknek a jelek szerint kimaradt az antikapitalista romantika: már az iskolapadban öltönyös, cégeskitűzős karrierre edzenek. Individualizmus helyett corporate identity, lázadás helyett tülekedés a szamárlétra alsó fokai körül.

Békés elvonulás

Prágában, Laoszban, Genfben voltak tüntetések. A világbank, a globalizáció és a nagytőke ellen. A Matáv ellen tüntetők a globalizációért tüntettek volna. Azért, hogy az ember úgy válhasson az internetező világ (a jövő, a progresszió) részévé, hogy közben ne menjen rá a gatyája. A demonstráción, annak lemondása ellenére megjelent ötven ember konkrétan láthatta, hogy az ország többek között a globalizációra is szarik.

Acélszürke eminenciás

Egymást vonszoló, vérző orrú anarchisták ugyanolyan abszurdak lennének itt, ahogyan a közvélemény számára abszurdnak tűnik, ha valaki érdeklődik a világ iránt, és ezért az utcán is hajlandó felemelni a hangját. Az amúgy tehetséges médiamunkások itt minálunk nem a kisembert képviselik, mert az nem tudja megfizetni őket - a Matáv-sztárgázsiért a saját anyjukat is lekommunikálnák a járdáról.

A megjelent demonstrálók túlnyomó része nem töltötte be a huszadik életévét, így még nem tanulhatta meg, hogy az elbutulás olcsó és egyszerű megoldás, mindenesetre egyszerűbb, mint az utcán követelni az esélyt ennek elkerülésére. Példának okáért mindjárt itt van a tüntetés szervezője, aki arra a figyelmezetésre, hogy az esetleges károkozásért a felelősség őt terheli, mindetől elállt - és persze ki mást is terhelne, ő egy magánember, az állam pedig azért van, hogy mint ilyet megadóztassa és/vagy seggberúgja. A csávó örül az újságírók érdeklődésének, jogosan, azután elküld mindenkit a fenébe, és az osztálytársaival együtt távozik még a gyengéd oszlatás előtt.

A civil társadalom gyalázata, hogy ma Magyarországon egy tizenhét éves középiskolásnak kellett a nevét és az arcát adnia ehhez a megmozduláshoz. A kérdés nem az, hogy a fent említett fiatalember által szervezett tüntetés miért fulladt kudarcba, hanem hogy miért neki kellett ezt a balhét elvinnie, és kik helyett.