Két lyuk

Magyar miniszter annál kellemetlenebb sztoriba alig keveredhet, mint hogy összeszűri a levet egy román kémnővel. Csöppet még cifrázhatná a sors, lehetne mondjuk a miniszter kereszténynemzeti, a kém meg hímnemű és AIDS-es, de ne legyünk telhetetlenek, az már mesterkélt lenne. Így is szép: a műholdak és hackerek korában idejön egy kémnő, mint a bibliai időkben, és a miniszter rajtaveszt. A kulcsszó természetesen az, hogy a kémnő román – ha kém, ha nő, ha román egyáltalán; feltételezésekkel dolgozunk, és óvatosan, de hát más nincs momentán a spájzban. Románia ugyebár az ősellenség, Mordor, aki minket le óhajt rohanni, és ennek előkészületeként kémkedik nagy erőkkel. (Annak ellenére kémkedik és fenekedik, tegyük hozzá, hogy mi erre semmi okot nem adunk soha, magyar hangemberek sohasem férgelődnek át a Hargitán ordítozni meg fegyveres felkelésre bujtogatni az erdélyi magyarságot. Azért kémkednek, mert rosszindulatúak. Mert románok.)

Román kém hálójába gabalyodni tehát a lehető legrosszabb, ami magyar közszolgával történhet. Ebbe, ha már megtörtént, illik belebukni, venni a kalapot, és húzni szépen haza, megmenteni, ami menthető, mert nyilván van kérdése a becses családnak is, és az pont elég egy embernek ilyenkor.

De akkor most, miután a megesett miniszter előmászott a gonosz ellenséges lyukból, megtörölközött és farkát behúzva elpályázott a családi tűzfészek irányába, jegyezzük fel, hogy van itt egy másik lyuk. Nem csak arról az egy lyukról van itten nagyba szó, amibe a miniszter úr beleszédült. Hanem miután ő – önnön férfiúi kiválósága fölött örvendezve nyilván – beleszédült az elsődleges lyukba, akkor igen tiszteletre méltóan működésbe lépett a magyar kémelhárítás, és nekiláttak lehallgatni, aztán lejegyezni a miniszter és a kém enyelgését. Ez a dolguk, többek között, meg persze a kiszorítás is, vagy hogy ha másképp nem megy, akkor véletlenül elgázolja a kémet a kukásautó. Na és mindezeket a titkosszolgálat, nevéhez híven, titkosan csinálja. Amit a titkosszolgálat általában nem tesz, az az, hogy a lehallgatott beszélgetéseket szétteríti a román és a magyar sajtóban. Nem, a titkosszolgálat inkább még mindezek előtt, az első félreérthető lehallgatmány után jóindulatúan jelzi a miniszternek, hogy legyen szíves másfele hódítani, mert ez a Mucus nekik csöppet gyanús. Esetleg jelzi még a miniszterelnöknek is, hogy mucusosodás forog fenn a kormányában, figyelmezzen oda. A titkosszolgálat ugyanis alapjáraton nem érdekelt egy miniszter megbuktatásában, és nem is képzeli azt, hogy ilyesmi feladata volna. Ilyen – mondhatni normális – ügyvitel szerint a jegyzőkönyv nem szerkesztőségekben kering, arról legfeljebb a kémelhárítás, a behálózott miniszter, és a miniszterelnök tud.

A szegény felcsinált miniszter bizonyára nem rohan a sajtóhoz. A miniszterelnök, ha eljutott hozzá a jelentés, akár léphetne ilyet is, feltéve, hogy éppen meg akar szabadulni emberétől – de azért nem lenne okos húzás egy miniszter menesztéséért kémszagba keverni a kormányát. Nem, sajnos ez sem reális, pedig ez lenne még a legjobb nekünk.

Van egy másik lyuk. Olyan lyuk, aminek az elsővel ellentétben nem kéne lennie, mert az elsőről valljuk be, hogy jókedvében teremtette a románok istene, de ez a másik lyuk, ez bizony egy büdös férfisegg. Egy vagy több titkosszolga segge, kérem. És én bizony el tudom képzelni. Van nekünk BKV-nk, MÁV-unk, rendőrségünk, MSZP-nk, Fideszünk. Már miért lenne pont a titkosszolgálat különb? Csak azért, mert nincs szem előtt, és viszonylag ritkán hagyja a helyszínen az igazolványát? Már miért ne lehetne a titkosszolgálat is pont olyan korrupt, beteg, sunyi szervezet, mint a többi? Ha pedig az, akkor miért is ne támadhatna arrafele valakinek olyan bohókás ötlete, hogy feldobja ezt az unalmas augusztust egy kémszexbotránnyal?

Na és akkor már csak egy pici gondolatkísérlet maradt. Ha van egy titkosszolgálatunk, amelynek egy részlege jelvényeit sörpuccsokon hagyja szanaszét, egy másik részlege pedig a bulvársajtó táplálásával foglalkozik, akkor vajon mit kéne gondolni arról a részlegéről, amely lehallgatási jegyzőkönyveket készít?

Hogy ott viszont csak a színtiszta igazság, az fényeskedik, és amire rábélyegzik a sast, az úgy is van. Bármi mást legfeljebb gondolhatunk, mert a szolgálat, saját szerencséjére, titkos.