Teleferenc

Ha egy miniszterelnök szóra emelkedik a köztelevízióban úgy, ahogy Gyurcsány tegnap este, akkor azért megáll kicsit a levegő. A légy is lelassul. Nem interjúra jelentkezett be, hanem egyenesen tévébeszédre; jelezte az MTV-nek, hogy neki beszédmondhatnékja van mostan, oda óhajt állni egy kamera elé, háttérben a Lánchíddal, és frontálisan tanítani a népet.

Bizarr ötlet. Ilyet csak a köztársasági elnök szokott, az is csak megszokásból. Nem mintha nem látszottak volna épp elég jól a miniszterelnökök eddig is a köztévéből, de nem egyenesen a kamerának beszéltek, hanem véletlenül közvetítette a tévé, ahogy a nagygyűlésen nyomták a sódert. Vagy udvariasan kérdezték őket, hogy ugye minden a legnagyobb rendben van.

Nota bene: utoljára Orbán Viktor szemezett így a kamerával, a tévévitában. Állítólag nem jött be neki.

Nyilván vannak pillanatok, amikor muszáj ilyet csinálni, mert mondjuk megtámadták az országot, vagy mi támadtunk meg valakit, ilyesmi. Olyankor a miniszterelnök elég fajsúlyos dolgokat szokott mondani. Gyurcsány nem ezt tette. Hírértéke nem volt ennek nulla se.

Mi a büdös francért áll ki a miniszterelnök szónokolni a fantasztikus Magyarországról, a benne lakók csodálatraméltó mivoltáról, meg a szebb jövő építéséről csak úgy általában, minden apropó nélkül? Miért teszi ki magát ennek az egészen idióta dramaturgiai helyzetnek? Hogy ott szaval komor arccal a Lánchíd fölött, az ég alatt, a kép alján ütemesen, másodpercenként bevillan a keze, ahogy rúgkapál vagy nem is tudom micsinál vele alul. A pápai Reisz András. És mesél nekünk egy szép jövőről, szerelmesen.

Hogy ha Széchenyinek sikerült, akkor miért ne sikerülne neki is. Na nem neki személyesen, hanem a mai magyaroknak, akik amúgy nagyszerű emberek mind. És most már nem szabad többet hazudni, csak ezt az egyet még utoljára; hiszen tudjuk, hogy a mai magyarok rövidlátó és felelőtlen emberek, és többek közt ez itt a gond. Stabil és nagy a baj. A miniszterelnök meg itt romantikázik a tévében.

Kampány van, vagy mi az isten? Ja persze, kampány van. Pánik van, meg idegeskedés, hogy az emberek nem értenek meg, visszaesett a támogatás, jujuj. Naná, hogy visszaesett, a ciklus eleje arra való. Még jó, hogy több lett a morcos ember most, hogy elfogyott a pénz. A rendszerváltásnak lesznek vesztesei, ez meg lett mondva már kilencvenben. Nem most kell izgulni azon, hogy fütyülnek meg morgolódnak, hanem úgy kellene csinálni (a nagy közös történetet, azt), hogy majd három év múlva legyenek nyertesei is. Az ilyen beszédek után még a leendő nyerteseknek is elmegy a kedvük az egésztől.

Ha jól emlékszem, Portisch Lajos anno azt kérte, hadd énekeljen a tévében. Jobban csinálta, mint ahogy a miniszterelnök ezt a szpícset lenyomta, valamint előtte egész évben sakkozott, és csak egyszer énekelt.

De Gyurcsányt szegényt kifütyülték, bántják mindennap, a köztársaság barátai szétszéledtek, úgyhogy ijedtében benyargal a tévébe, hogy akkor ő mondana beszédet. Nemrég már volt egy egyetemi előadása, amit az MTV előzékenyen leadott, de annak legalább volt valami veleje, ez meg egy kósza kampánydal.

Kezd odaszokni az MTV-be, ni. Máris.

Gondolom, már kész van a terv, hogy ha ez bejön, ha azt ókumlálja ki valami okos, hogy ez jó módszer, akkor lesz minden héten. A szó legszorosabb értelmében egy szál mikrofonállvánnyal, négy évig. Meg aztán hozzá óriásplakátok, szórólapok, ingyenújság és rockopera, meg gyöngéd odahatás, hogy akkor legyen szíves a Blikk és a többi tévé is, a minimálisan elvárható lojalitást, hazaszeretetet, ugye, demonstrálni, indulni együtt, magyarázni a mechanizmust. Aztán akkor már picit gyanús lesz, hogy honnan hová reformálunk.