Sztálin Magyarországon

Na, végre ezt is megkapta Orbán Viktor, elégedetten elhelyezheti a gyűjteményében: Sztálin, ha jól emlékszem, még nem volt. Hitler- meg Mussolini-jelmezt már megítéltek neki, de Sztálin, az új.

Főleg azért nem sztálinozták még le (fel?), mert pont hogy ők szokták volt lekommunistázni a szocialistákat, némi valóságalappal, szó mi szó. Ezt a szocialisták szintén némi alappal kikérték maguknak, de azért a másik valóságmagra tekintettel tartózkodtak attól, hogy pont komcsi főgonoszok nevével anyázzanak vissza. Nem jött a szájukra, hogy sztálinozzanak, leninezzenek, kunbélázzanak, neadjisten lehorngyulázzák Orbán Viktort.

Kóka János viszont nem szocialista, mert eszdéeszes, valamint kapitalista a javából, ő felismeri a sztálinfajzatot helyi és országos kivitelben is, és most meg is mondta, hogy szerinte ez itten sztálinizmus.

Kóka János nem készülő történelmi esszékötetéből felpillantva hozta meg a diagnózist, hosszas összehasonlító elemzések után, mert ha csak a privatizációellenes törekvések és a baloldaliság/munkásmozgalom összefüggésére akart volna rámutatni, akkor nem kellene minjárt Sztálin elvtársat odaborítani a színpadra. Mondhatott volna Kun Bélát vagy Kádár Jánost is, vagy ha külföldi sztár kell, akkor Lenint vagy Titót, de ha esetleg odáig elmerészkedik, hogy kommunistázzon egy kellemeset, még az is belefér a szokásos rárontásba. De ő felpaprikázódott, és ahogy nagy löttyös indulatában a legnagyobb bunkó után tapogatózott, ez akadt a kezébe. Sztálin. Ráadásul pont akkor, amikor pártja éppen bejelenti, milyen szelíd és intellektuális kampányra is készülnek ők. A fináléban, gondolom, az SZDSZ egyenesen lezsidózza Orbán Viktort.

Nem vagyok én a csattanós sértegetések ellen különben, már megvettem a sört meg a kukoricát a meccsekhez, de nem ilyen serpenyővel arconverős börleszket szeretnék, hanem rendesen felépített, titáni küzdelmet, halálcsillaggal meg csinos kémnővel. Ez a Sztálin, ez amolyan gumiszörny, egyenesen a szocialista szellem vasútjából. Szeretek félni a félős filmeken, de Sztálin, az olyan, mint a vámpír meg a mumus, szóval nem olyasmi, amitől hajlandó vagyok rettegni. Van egy olyan szakkifejezés, hogy „suspension of disbelief”, amikor a tisztelt közönség képes felfüggeszteni a kételkedését a történet kedvéért. Gumiszörnyön csak röhög. Pláne, hogy a másik félelmetes kesztyűbáb, a Hitler formájú már volt játékban, és végül mégse hurcolták el egyik etnikumot se Magyarországról. Hát talán kolhozokat tervez Orbán Viktor? Vagy atombombát szeretne? Vagy gulágot? Tányérsapkában mutatkozik? Nem, csak momentán van egy különvéleménye a privatizációról. Majd elmúlik, ez még nem sztálinizmus.

Búcsúzóul gratuláljunk még egyszer Orbán Viktornak, hogy teljessé vált a gyűjteménye. Az is igaz, hogy ehhez rendkívüli ember kell. Hogy egyszer még mint Hitlert meg Mussolinit rettegik, aki maga a fasizmus, aztán hirtelen Sztálinként tűnik fel. Abból, hogy honnan, mivel és merrefele lőnek rá, kiszámolható, hogy Orbán egy azonosítatlan irányú objektum. Nem csoda, hogy nehéz eltalálni. Hol genetikázik, és akkor Horthy, hol meg államosítana, és olyankor Sztálin. Pedig ez mind tévedés vagy hazugság. Olyat nem lehet állítani, hogy ő egy gonosz klerikális antiszemita, meg olyat se, hogy marxista volna, mert akkor meg nem lehetne klerikális antiszemita.

Nincsenek olyan tulajdonságai, mint a hétköznapi embernek. Nem konzervatív, nem liberális, nem szocialista, nem antiszemita és nem kozmopolita, nem atlantista és nem is nacionalista, hanem egyik sem, és mégis ez mind. Vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Hogy miképpen fér mindez az arca mögé, az legyen az arc baja. Kóka János semmit sem ért, pedig neki illene: ez a szabad piac. Orbán Viktor nem valamilyen, hanem megy valahova.