Vér vagy könnyek, de nagytotál

Volt olyan pillanat, hogy a Sztárboxot másfélszer annyian nézték, mint a Megasztárt (A pontos adatokat itt ), és majdnem tízszer annyian, mint a sikerszériának hazudott Nagy Könyvet. Az értelmiség az ilyen adatok után lemondóan legyint, és feketekávéját kavargatva hőzöng egy picit az aranykortól egyre messzebb kerülő rögvalóságon, ahol a kultúra fejét naponta trágyalébe nyomják, amikor pedig megpróbálna feltápászkodni, pár gyomorra mért rúgással hallgattatják el.

"A kereskedelmi adók és a bulvárújságok szennyel etetik a népet, tudatlanságban tartják őket, és a fontos dolgok helyett Niki Belucci seggéről és Majka prosztatabetegségeiről cikkeznek" - mondja a szomorú szemű értelmiség miközben fekete garbója nyakát igazgatja, majd, hirtelen témát válta megkérdezi: "Láttad a Megasztárt? Hát, szegény Tóth Gabi!".

Na, most merevítsük ki a képet, és járjuk körül a témát alaposabban! Miért gyilkolja meg a bulvárvalóság a kultúrát? Miért a média tehet arról, hogy nálunk a pornósztárok, a lecsúszott hakniművészek és a valóságshow-k kísérleti alanyai számítanak sztárnak? És egyébként is miért jobb a Megasztár a Sztárboxnál?

A kereskedelmi televíziózás, sőt az egész médiaipar már jó ideje nem az információszolgáltatásból vagy a kultúraközvetítésből él, egyszerűen csak szórakoztat, éppen ezért olyan terméket árul, amit mi nézők, olvasók, fogyasztók hajlandóak vagyunk mosolyogva behabzsolni. Az értékmentésre ott lenne a közszolgálati csatorna, már ha képes lenne nézhető műsorokat készíteni, és nem csak Lagzi Lajcsit váltogatná Réz Andrással.

A kereskedelmi alapokon nyugvó média felméri a piacot, aztán teríti az árut. Jobban buktok az országúti balesetekre, mint a pártok korrupciós ügyeire? Hát akkor esténként a Híradóban kaptok tíz perc vért és összegyűrt motorblokkot, a pártpolitikára meg elég lesz két perc is. Jobban érdekel titeket, hogy hol koktélozott tegnap este Fresh Andi, mint hogy miről tárgyalt Gyurcsány Ferenc Tony Blairrel? Hát akkor politikai elemző műsor helyett inkább bulvármagazint készítünk nektek.

Az RTL Klub és a Tv2 is célcsoportokat elemez, a külföldi rendeket figyeli, és piackutatásokat végez, hogy a legnézettebb műsorokat készítse el, az érték és a kultúra ebben az üzletben legfeljebb akkor jut szerephez, ha a producerek, a rendezők és a tévés szakemberek elfelejtik, hogy nem maguknak, hanem a népnek készítenek műsort. A Megasztár ebben az értelmezésben nem egy tehetségkutató műsor, hanem egy SMS-szavazásra buzdító show, ami ugyanúgy a showbusiness hazug elvei alapján működik, mint a Sztárbox, csak az RTL Klub sztárverő műsorával ellentétben nem az erőszakra és a gyűlöletre alapoz, hanem az érzelmekre, a pontosan adagolt álszeretetre és a rajongásra.

Mindkét műsor gondosan eltakarja a valóságot, hiszen a showbusiness lényege, hogy megfelelően sminkeli a konfliktusokat, fogyaszthatóvá teszi az életet. Mindkét műsor a csinált médiavalóság része, és mndkét műsort nekünk csinálták. Tóth Gabi könnyei és Fazekas Róbert vérző orra közt éppen ezért csak egyetlen különbség van: a Megasztár kiesőjére kevesebben kíváncsiak.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a Megasztár nem jobb műsor, mint a Sztárbox, hiszen inkább nézném napokig Bakáts Tibor Settenkedőt, amint már századszorra kiáltja, hogy a tehetség, mármint a Tv2 által felkarolt, menedzselt és összerakott tehetség visszahódítja magának az országot, mint hogy még egyszer meg kelljen néznem, ahogy az akarástól eltorzult tekintetű Fresh Andi megpróbálja arcon törölni azt a jelentéktelen kis pornósztárt. De ez persze csak az én magánvéleményem, az országé meg az, hogy a bunyó jobb a kicsit szürkén előadott slágereknél, a verejtékezve küzdő emberek látványa pedig izgalmasabb annál, mint amikor egy kezdő előadóművész megpróbálja eljátszani, hogy ő mindenkit szeret, még azokat is, akik éppen kitúrják a képernyőről.

Persze mit várunk a dzsipes vállalkozók és mellékállásban pornózó műkörömépítők országától, ahol még olimpiai bajnokok is szarrá veretik magukat a képernyő előtt néhányszázezerért, nem is beszélve azokról az élsportolókról, akik annak köszönhetik a bulvárkarrierjük, hogy doppingoltak, majd még tagadták is.

A bulvármédiát mi alakítjuk, itt aztán tényleg működik a demokrácia, ráadásul könnyedén egyetlen gombnyomással szavazhatunk, csak el kell kapcsolni a Sztárboxról, amikor már unjuk a vért, és azt hogy be akarják nekünk adni, hogy Anettka és Pataki Attila az ország krémje, sőt egyetlen kattintással el lehet manőverezni a Megasztárról is, ha elegünk van abból, hogy meg akarnak minket győzni arról, hogy az igazi sztárokat tényleg Pély Barna, Pierrot és a Tv2 csinálja, nem pedig maguk csinálják meg magukat kínkeservesen, hosszú éveken át.

A többség, a vastag aranyláncot hordó, spoilerezett II-es Golffal járó ország a Sztárboxot nézte, másfélmillióan a Megasztáron könnyeztek, pár százezren pedig kitartottak a kultúra mellett, még ha unalmasabb is volt, mint egy kiadós adáshiba. És mindebben nem az a tragikus, hogy a Sztárbox nyert, hanem, hogy majdnem az ország fele tévézett szombat este.