Betartani a betarthatatlannak

Itt nem az emberek nem szabálykövetők, hanem a szabályok betarthatatlanok, és ötpercenként változtatják őket, hogy legyen miért bírságokat kiszabni - küldött egy sms-t vállalkozó barátunk, miután kézhez vette egyik reggel az éppen esedékes fogyasztóvédelmi bírságot. Az sms arra az múltkori cikkemben megfogalmazott állításra reagált, hogy a témával foglalkozó kutatók és kriminológusok szerint Magyarországon ma már nem divat a normakövetés. Nehéz is volna rájönni, hogy most éppen melyik normát is kellene követni, de erről majd később.

Az sms-sel egyetértve a Transparency International üzleti korrupcióról szóló 2008-as jelentését tudjuk idézni, ahol az APEH-ről a megkérdezett cégvezetők válaszaira alapozva sommásan megállapítják, hogy az adóellenőrők nem partnerként, hanem szinte bűnözőként kezelik őket és általában az üzletembereket, részben az adójogszabályok szemléletőből fakadóan. Az egyik vállalatvezető elmondta, hogy külföldi tulajdonban álló cége kapott olyan telefonhívást, hogy jövünk ellenőrizni, mert önöknél már régen találtunk rendellenességet.

Magyarul: a hazai adójog abból indul ki, hogy minden adózó potenciális csaló, akit büntetni kell. Még csak véletlenül sem adófizető állampolgár, akinek adóforintjaiból az állam él és élősködik. Ahelyett, hogy a rendszer arra ösztökélné a benne működőket, hogy megértsék a szabályokat, és tudják, mire mennyi adóforintjuk megy el, a hatóságok unos-untalan büntetnek, szankcionálnak, és kimondatlanul is csalónak tartanak mindenkit.

Hogy ez mennyire nem újkeletű, arra álljon itt egy irodalmi példa: „Adófizetésre kell lelkesíteni az embereket. Ez valósággal városi szenzáció lett, mindenki nevetett rajta. Ennek a kijelentésnek olyan hatása volt, hogy egy napig egyébről sem beszéltek, csak hogy az új főügyész adófizetésre akarja lelkesíteni az embereket. Lehet ennél váratlanabbat és furcsábbat mondani ebben az országban, ahol csakugyan mindenki adócsalásból él. Kénytelen az állam kétszeres, háromszoros, tízszeres adót vetni ki, hogy valamit bekapjon.” Móricz Zsigmond 1932-ben írt, Rokonok című regényének városi főügyész főhőse követte el ezt a balgaságot: változtatni akart a szemléleten. Azóta eltelt csaknem nyolcvan év, és még mindig ugyanott toporgunk.

Nem csoda hát, ha a legújabb felmérésében a magatartáskutató ismét megállapítja: a magyarok 80-85 százaléka úgy véli, időnként át kell hágni a szabályokat ahhoz, hogy túléljen. Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese nemrégiben azt nyilatkozta az Inforádiónak, hogy ez a többi európai országban élőkben nem fogalmazódik meg így, ez hungarikum. Az, hogy a szabálysértés elfogadott, az egyik legsúlyosabb akadálya a közös célok megvalósításának, mondta a kutató. A szabálysértés lett tehát a norma, vagy mindig is az volt, ezt mindenki döntse el maga.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!