A megfoghatatlan balkáni tanácsadók és az érinthetetlen magyar menedzsment

"Amikor nyolcadikos iskolás koromban az iskola elől ellopták a biciklimet, a rendőrőrsön azt mondták, fogjam el a tolvajt és vigyem be” – kommentálta tömören az ügyet jól ismerő forrásunk azt a tényt, hogy a magyar Nemzeti Nyomozó Iroda 2008. május 20-án bűncselekmény megállapítása nélkül – egyébként a legnagyobb csendben – megszüntette a Magyar Telekom külföldi leányvállalatainál történt ügyletek kapcsán egy évvel korábban megkezdett vizsgálatát. A rendőrség névtelen feljelentés alapján kezdett nyomozásba 2007 májusában, és mikor egy magas rangú rendőrtiszttől azt akartuk megtudni, hogy vajon ki írhatta ezt – a magyarországi menedzsment egyik tagja vagy valaki más –, akkor azt a választ kaptuk, hogy a rendőrségnek végképp nem dolga, hogy még ezt is kiderítse.

Ebben akár igazuk is van, cserében viszont mást sem sikerült kideríteniük. Egyik forrásunk, akit tanúként hallgattak ki, úgy érezte, hogy a rendőrök nem is igazán igyekeznek megtudni, mi történt. A Magyar Telekom-botrány azzal kezdődött, hogy két, a montenegrói leányvállalatnál kötött tanácsadói szerződést az auditor, a PriceWaterhouseCoopers nem fogadott el a 2005-ös év zárásakor. A White and Case nemzetközi jogi iroda által megkezdett belső vizsgálat még később kifogásolt még két szerződést, amelyeket – mint arról a Manager magazin 2006 őszén hírt adott   – a magyar menedzsment írt alá, Budapesten. Információink szerint ez a két szerződés mintegy 4 millió euróról – akkori, erősebb forintárfolyamon is közel 1 milliárdról – szólt, és a titokzatos tanácsadók arra kaptak megbízást, hogy segítsék, netán olajozzák meg a montenegrói vállalat kisebbségi, tehéát még nem a Magyar Telekom tulajdonában lévő részvénycsomagjának felvásárlását. A felvásárlási tranzakció végül sikeres volt, de a belső vizsgálat nem tudta megállapítani, hogy ezek a szerződések valósak voltak-e, és a teljesítéssel arányos volt-e a kifizetés. Ezt a megfogalmazást a montenegrói ügyeket lezáró belső vizsgálat jelentése használta, amelyet a Magyar Telekom különböző jelentéseiben kénytelen közzétenni.

Ehhez képest ugyanerre az álláspontra helyezkedett a magyar rendőrség is, csak ők másképp ültek fel a bilire és ott üldögélve széttárták a kezüket: nekik Montenegróra nem terjed ki a hatáskörük, a két szerződést pedig montenegrói állampolgárok írtak alá, őket kergesse hát az ottani rendőrség és ügyészség – elárulom, minő meglepetés, hogy ott eredmény nélkül egy nap alatt zárták le a hatóságok az ügyet -, amiket pedig a magyarok írtak alá, köztük Straub Elek akkori vezérigazgató, azokról meg a magyar rendőrség aztán milyen alapon döntse el, hogy jogszerű volt-e vagy sem, hiszen kicsoda a magyar rendőrség, hogy megmondja, kinek mennyi a tanácsadói díja. Tocsik-ügyben már megtanultuk, hogy minden tanácsadói munka annyit ér, amennyit fizetnek érte, valamint azt is, hogy tanácsadásnál nem számít, ki mennyi munkát végez el a díjért, sőt azt is, hogy piacgazdaságban szokjuk már meg, vannak, akik sokat keresnek. Ezek az álérvek akkor állhatnának meg, ha a szerződések a helyi menedzsment jutalmazására szolgáltak volna, a sikeres részvényfelvásárlást honorálandó, de a szerződésekben ilyesmi nem szerepel. És a jutalomból például adózni is kellett volna.

A Magyar Telekom már jóval többet költött a vizsgálatokra, mint amennyi az összes kifogásolt szerződés összege volt: csak idén eddig közel négymilliárdot – olvasható a cég kilenc hónapot összefoglaló gyorsjelentésében -, igaz, ebben a tételben benne van az is, hogy a vizsgálat Montenegró után átterjedt Macedóniára is, ahol viszont sikerült megállapítani, hogy hat szerződés létrejötte és/vagy teljesítése törvénytelen volt (e szerződések alapján 6,7 millió eurót meghaladó összeget fizettek ki). Év elejére várható a macedóniai ügyleteket lezáró White and Case-jelentés, az amerikai hatóság és a tőzsdefelügyet jövő év közepére talán tető alá hozza azt a megállapodást a Magyar Telekommal, amelynek az egyik lehetséges kimenete az, hogy a vállalat tetemes bírságot fizet. Mert nem maga az eljárás a büntetés, még ha a költségek nagysága miatt úgy is tűnhet, ez eddig csak a bánatpénz volt. A megállapodás egyébként csak a cégre vonatkozik majd, és nem váltja meg egyik volt alkalmazottjának polgári vagy büntetőjogi felelősségét sem. Hogy lesz-e ilyen személyes felelősségre vonás, nem tudni.

A magyar rendőrség viszont azt már egészen biztosan tudja, hogy abból nem lehet baj, ami nem történik meg. Talán ezért nem sikerült a magyar vezetők által aláírt szerződések és – tegyük fel, csak a példa kedvéért – egy fejlett bankrendszerű ország egyik pénzintézetében egy magasrangú montenegrói rokon bankszámláján landoló pénz közötti kapcsolatot feltárni. Amire pedig, joghatóság ide vagy oda, a rendőrségnek lennének eszközei. A Magyar Telekom ellen folyó amerikai vizsgálat idehaza kapott egy helyes kis politikai gellert, mondván, a gonosz amerikaiak csak kitúrni akarják a Balkánról a szegény magyar vállalatot, amely mellesleg német tulajdonban van. Ez azonban a lényegen nem változtat: még mindig nem tudjuk, hogy mi történt pontosan, és ha a magyar rendőrségen múlik, akkor soha nem is fogjuk megtudni. Vicces módon még akkor se, ha tényleg mindenki ártatlan és az összes korábbi vezető és alkalmazott igazat mond.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!