Nemzeti gyásznap = NEM MENŐ

Attól, hogy Kelet-Európánál a világon senki nem ért jobban az álságos ájtatoskodáshoz, még nem kellene minden alkalmat megragadnunk ennek demonstrálására. Április 17-ét a magyar kormány a lengyel kormány légikatasztrófája miatt nemzeti gyásznappá nyilvánította, fekete lobogóval a középületeken. Lech Kaczynski temetését a magyar közszolgálati tévé élőben közvetíti. Április 16-án minden magyar középiskolában tanórán emlékeztek meg "a lengyel-magyar történelem közös eseményeiről és a két nemzet barátságáról". Na ne szórakozzunk már.

Attól, hogy egy ilyen nemzeti gyásznap a kutyát sem érdekli, még nem kellene ilyen bőkezűen bánni vele. A magyar népnek egy évben összesen 365 napja van, ezeket nem kellene csak úgy két marékkal szórni mindenfelé. Senki nem vonja kétségbe, hogy ami Katyn mellett a lengyelekkel már másodszor történt, az valóban nagyon szomorú, de sem ennek, sem az olyan nagyon azért nem létező lengyel-magyar barátságnak nem kellene elvennie a józan eszünket.

97 ember halála szörnyű dolog, de sajnos egyáltalán nem olyan különleges esemény. Kínában a héten közel ezren haltak meg egy földrengésben, januárban Haitin egy másik közel negyemillió embert ölt meg. A 2004-es ázsiai cunami nagyjából ugyanennyit. Ezek valóban nem közeli országok, viszont a 250 000 egy kicsivel több is, mint a 97. Mégsem emlékeztünk meg róluk ilyen szinten. Nem szoktunk nemzeti gyásznapot tartani az ukrán bányaszerencsétlenségek után sem, és még a srebrenicai népirtás emlékére sem kondultak meg a magyar harangok.

Kaczynski és a többi lengyel közjogi méltóság halála természetesen azért kapott különleges jelentőséget Magyarországon, mert a halottak fontos állami tisztségeket töltöttek be. Sajnos a világon mindenhol él még az a tévhit, Kelet-Európában pedig különösen erős, hogy aki olyan rohadtul felelősségteljes pozícióba jutott, az minden bizonnyal több is, mint aki nem. Állítólag van, ahol ez igaz is, Kelet-Európa viszont egészen biztosan nem ilyen hely.

Amit a Kaczynski testvérek, és úgy általában a még nálunk is ájtatosabb Lengyelország képvisel, ahol az emberek nem csak úgy csinálnak, hanem tényleg hisznek istenben, hanem még képesek is vasárnap délelőtt templomba menni, azt lehet szeretni is, meg nem is. A 97 áldozat között minden bizonnyal voltak kiváló emberek, akiknek a halála komoly veszteséget jelent hazájuk számára. Ugyanakkor ne felejtsük el kontextusba helyezni ezt az egészet.

97 magyar ember halála nemzeti gyásznapot érdemelne. 97 nem magyaré nem, akárkikről is legyen szó. Egyszerűen azért, mert míg az előbbi veszteség az egész magyar népnek, az utóbbi nem az.

A tény, hogy fordított esetben a lengyelek ugyanezt tennék, semmivel sem teszi kevésbé szemforgatóvá és méltatlanabbá ezt a napot.