A Palesztin Állam idő előtti elismerésének veszélyei

(A nagykövet az Index korábbi cikkére reagált ezzel az írással.)

A megállapodásokat tiszteletben kell tartani, különösen az ENSZ-ben. Néhány héten belül mégis számíthatunk rá, hogy a Palesztin Hatóság (PH) megszegi Izraellel kötött megállapodásait és az összes, közel-keleti békét célzó nemzetközi keretegyezményt azzal, hogy szeptemberben a palesztin állam idő előtti elismerését kéri az ENSZ-ben.

Izrael továbbra is a közvetlen tárgyalásokat tartja a konfliktusmegoldás egyetlen módjának. Időközben a Palesztin Hatóság már rég nem foglalkozik a béketárgyalások gondolatával. Ehelyett a palesztin vezetés egyoldalú lépésekbe kezdett, és akaratát a nemzetközi nyomás segítségével próbálja Izraelre erőltetni. A palesztinok régi álma a tárgyalásos rendezés és a szükséges kompromisszumok elkerülése az Izraelre irányuló nemzetközi kényszer révén.

Izrael az utóbbi évtizedek során számos megállapodást és egyezményt írt alá a szomszédaival és bebizonyította, hogy a békére törekszik. Fontos kiemelni, hogy ezen megállapodások tárgyalások eredményeként jöttek létre. Az ENSZ Palesztin Állam létrehozataláról szóló döntése megnehezíti a palesztinokkal folytatott jövőbeni tárgyalásokat és meggátolja a kívánt képességét a tárgyalások lebonyolítására, lényegében a kompromisszum elérésére.

A Palesztin Állam egyoldalú kikiáltása az igazi békét veszélyezteti, dacolva a közel-keleti béketeremtés legalapvetőbb alapelveivel. Minden nemzetközileg elfogadott békére irányuló keretegyezményt aláaknázna, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242., 338. és 1850. határozatait és az Útiterv a békéhez elnevezésű kezdeményezést is. Ezek mindegyike kölcsönösen megtárgyalt és elfogadott konfliktusmegoldásra szólít fel, és elutasítja az egyoldalú intézkedéseket.

A palesztin államiság kinyilvánítása tárgyalásos rendezés keretein kívül sértené a Palesztina és Izrael közötti kétoldalú békeegyezményeket. Megsértené azt a fontos 1995-ös ideiglenes megállapodást, amely mindkét félnek egyértelműen tiltja a Ciszjordánia és Gáza helyzetén változtató egyoldalú fellépést.

A palesztin államiság egyoldalú kikiáltása nem könnyíti majd meg a konfliktusmegoldást; valójában inkább fokozza annak súlyosságát. A palesztinokat már semmi nem ösztönözné tárgyalásra és kompromisszumkötésre, mert az egyoldalú intézkedések nem oldják meg a kulcsfontosságú, állandó, jogállásra vonatkozó kérdéseket, mint a határok, Jeruzsálem és a menekültek kérdését sem. Ahogy már korábban mindkét oldal megegyezett – és a nemzetközi közösség támogatta –, ezeket a bonyolult kérdéseket csak a felek közötti közvetlen tárgyalások révén lehet megoldani. A központi kérdések továbbra is nyitottak, megoldás nélküliek maradnak. Az utóbbi hetek eseményei csak megerősítik ezt a gyanút. Izrael elvárja a Palesztin Hatóságoktól, hogy tartsa fenn a közrendet és gátolja meg az agresszivitás elburjánzását. Izrael maga részéről mindent elkövet annak érdekében, hogy megvédje szuverenitását, határait és állampolgárai békéjét.

Az állam idő előtti elismerésével figyelmen kívül hagynák Izrael jogos aggodalmait, különösen biztonsági kérdésekben. A palesztinok továbbra is elkerülhetnék a közös elismerés fontos lépését, amely magában foglalja Izrael jogát a zsidó emberek nemzetállamaként való létre. Ez a kérdés áll a konfliktus középpontjában és ennek elkerülése árt majd a valódi békéért tett törekvéseknek.

Ezen felül a palesztin államiság elismerése jelenleg lehetetlen, hiszen a Palesztin Hatóság nem felel meg a jogi értelemben vett államiság feltételeinek. A legnagyobb probléma, hogy a PH nem mutat fel jó eredményeket a hatékony kormányzás tekintetében: nem kormányozza a kérdéses területet. Meglévő megállapodások értelmében a PH csak Ciszjordánia viszonylag kicsi területei felett gyakorol több-kevesebb hatalmat. Ezen felül a Palesztin Hatóság nem tudja hatékonyan ellenőrizni a Hamász által működtetett Gázai Övezetet, a palesztin frakciók között nemrég kötött megbékélési megállapodás ellenére.

Jelenleg az állam elismerése egy terrorista szervezet elismerésének minősülne. A Hamász célja Izrael megsemmisítése, és a nemzetközi közösség legalapvetőbb feltételeit sem fogadja el, hogy a régió törvényes szereplőjeként ismerjék el (Izrael létjogának elismerése, a létező megállapodások elfogadása és az erőszak vége). Az államiság egyoldalú kikiáltására készülve a Palesztin Hatóság megbékélési megállapodást kötött a Hamásszal. A Hamász helyzetének bárminemű változása nélkül ennek a megállapodásnak a támogatása egyenlő lenne a Hamász legitimitásának de facto nemzetközi elismerésével. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a Hamászt továbbra is terrorista szervezetként ismerik el, világszerte számos országban, beleértve az Európai Uniót és az Egyesült Államokat.

Másrészt Izrael már régóta számos stratégiai engedményt hoz a béke érdekében. Bizonyította, hogy kész tárgyalni a szárazföldi transzferekről, kész elhagyni a Sínai-félszigetet az Egyiptommal való béke érdekében, valamint kész elhagyni a Gázai-övezetet és Dél-Libanont. Azt a tényt, hogy az izraeli békelépésekre az elmúlt két alkalommal rakétákkal és erőszakos támadásokkal feleltek, kijózanító figyelmeztetésként kell értékelni azokról a kockázatokról, amelyeket Izrael vállal a béke elérése érdekében és egy olyan megoldás fontosságáért, amely mindkét oldal érdekeit szolgálja.

Egyértelmű, hogy a Palesztin Állam idő előtti elismerése értelmetlenné tenné a tárgyalási folyamatokat, valamint a kompromisszum és párbeszéd fontosságát. Mindenkinek, aki igazi békére vágyik a régióban, vissza kell utasítania a palesztin próbálkozásokat az egyoldalú fellépésre és a tárgyalási folyamat elhagyására. Csak közvetlen tárgyalások segítségével lehet elérni tartós békeegyezményt.