Dávid és Góliát, meg a Római part

Hétfőn kora délután Tarlós István főpolgármester úgy érezte szükségét, hogy sajtótájékoztatót tartson a Római partra tervezett mobilgát ügyében. Ebben a projekt meghiúsulása esetén azokra hárítja a felelősséget, akik aggódnak a jelenlegi természet közeli állapotokért. Magam sem hiszem, hogy a polgármester Caligula lenne, sokkal inkább Góliáthoz hasonlít, akit most meg mer szólítani a kis Dávid, hogy kérdéseket tegyen fel a sajtótájékoztatón elhangzottak tükrében, illetve az információk pontosításának igényével. Ezt mély sajnálattal teszem meg, mert közben úgy gondolom, hogy a kiegyensúlyozott, hiteles tájékoztatás az önkormányzat feladata lenne.

A főpolgármesteri sajtótájékoztatón elhangzott néhány „furcsa” állítás. Például az, hogy Tarlós István főpolgármester úrnak óbudai polgármestersége alatt nem volt mérlegelési lehetősége az építési engedélyek kiadásában, mert a főváros szerkezeti és keretszabályozási tervében már üdülőterületté nyilvánította, amit a vízügyi rendelkezések miatt (hullámtér jelleg) nem lehetett volna megtenni.  A főváros ezen döntése valóban nem volt szerencsés, ugyanakkor a kerületnek volt mérlegelési lehetősége. Például a kerület egy magasabb rendű szabályozást minden körülmények között szigoríthat, ez elemi joga. Akár olyan feltételeket is szabhat, amelyek közvetett módon lehetetlenné teszik a terület beépítését. Ezzel szemben 2001-ben a kerületi szabályozási terv emelte 9,5, illetve 11 méterre az addig 4,5 m maximális építménymagasságot. 1999 és 2004 között pedig (amikor a területen a legtöbb új beépítés történt) a kerületi építéshatóságnak a Római parton csak egyedi engedélyezési eljárás keretében volt lehetősége építési engedélyeket kiadni, amelyhez ki kellett (volna) kérni az illetékes vízügyi szakhatóság állásfoglalását is. Nem hiszem, hogy a vízügy bármely olyan épülethez hozzájárulását adta volna, amelynek tartózkodásra alkalmas helyei a mértékadó árvízszint alatt vannak. Ők ugyanis ismerik a Dunát, tudják mit jelent az árvíz.

A főpolgármester úgy viccelte el tegnapi sajtótájékoztatóján a Duna-Ipoly Nemzeti Park véleményét, hogy ő ritkán találkozik a kavicsos fövenyen vagy az erdőben halakkal. Én sem vagyok halbiológus, mégis volt alkalmam egyik munkám során a Duna-Ipoly Nemzeti Park egy erre szakosodott munkatársával felmérni egyes dunai mellékágak halfajait. Ő nekem akkor azt mondta, hogy a Dunai puhafás árterek, mellékágak a folyó ökológiai pufferei a halak szempontjából is. A Dunai tavaszi árhullámok időszaka ugyanis egybeesik az ívással. Egyes halfajok a sekély, zátonyos (melegebb) ámde védett vízrétegeket részeket keresik, az ilyenbe rakják ikráikat. Ezek a folyó halbölcsői. És hogy mi köze hozzá a parti mobilgátnak? Abban a pillanatban rendkívül sok, ha ezeket az ökológiai puffereket feltöltjük, magasparttá, vagy kietlen feltöltéssé varázsoljuk. Akkor ugyanis ezek a helyek elvesznek, a Dunában pedig nem lesz többé hal.

A főpolgármester tegnap azt nyilatkozta, hogy a mobilgát megépítése 3-3,5 Mrd forintba kerül és erre ma 3,1 Mrd forrás biztosított. Ezzel szemben főváros honlapján közzétett tervek szerint a legeslegolcsóbb, és legalacsonyabb mobilgát költsége 3,3 Mrd forint, míg az ennél magasabb, de az előírt magasságot el nem érő legdrágább gát, 4,3 Mrd forintba kerülne. Megállapítható az is, hogy a tervekben szereplő gát még a legmagasabb változatában sem fogja teljesíteni a mértékadó árvízszint (MÁSZ) +1,3 métert, amelyet előírnak a vízügyi szabályok az elsőrendű árvízvédelmi vonalra. Azaz a csillaghegyi ártéri öblözet védelmére továbbra sem épül ki teljes árvízi biztonság., Így nem csak az ártéren 70 éve még legálisan épült mindössze 40 db házat veszélyezteti egy nagy áradás kockázata, hanem azt a 20 ezer embert is, amely Csillaghegyen és Békásmegyeren valódi lakóházakban él. A számháborúból pedig számomra az derül ki, hogy vagy nem fog még MÁSZ+100 cm-re se kiépülni a védekezési vonal, vagy ehhez újabb források bevonása szükséges.

További magyarázatra szorul a főpolgármester azon kijelentése, miszerint a Nánási-Királyok úti védvonal extrém magas, 8 millárdos kiépítési költségbe kerülne, és ehhez rengeteg közművet kellene kiváltani, az utat pedig megmagasítani.  8 milliárd forintból ugyanis ugyanekkora szakaszon autópályát lehetne építeni felüljáró csomópontokkal. Erről a számról most hallhatott először a közvélemény, a háttérszámítások pedig nem ismertek. Ellenben ismert, hogy ide a korábbi előtervek nem földgátat, hanem egy fix beton falat terveztek (amely helytakarékos, és nem kell hozzá sok közművet kiváltani) és ez a kerület szabályozási tervében is így jelenik meg. Ismert továbbá Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat közgyűlésének anyaga 2007 augusztusi anyaga, amely egy 2005-ös tervet tárgyalt. Ennek becslései szerint a Nánási út – Királyok útja tengelyében kiépített védvonal 2,6 milliárdos bekerülési összeggel oldható meg. A 2,6 Mrd-os becslés és a most publikált 8 milliárd között hatalmas rés tátong.

Tarlós István beszélt a társadalmi egyeztetésekről is. Ezek szerinte elégséges mértékűek voltak. Ezzel szemben még a tavalyi utolsó hivatalos lakossági fórumon sem a most elfogadott terveket, pusztán egy ezt megelőző döntés-előkészítő tanulmányt tártak a nyilvánosság elé. A mostani tervek részletes lakossági egyeztetése elől pedig a főváros azzal az érvvel zárkózott el, hogy már nincs elég idő a döntést meghozó közgyűlésig. A mostani tervek néhány napja nyilvánosak, feldolgozásuk sok időbe telik. A tervekre készülő környezeti hatásvizsgálat még nem zárult le, a hidrológiai tanulmányokat – amelyek megismerése érdekében a Római Fürdő Telepegyesület közérdekű adat kikérését indította el, Szeneczey Balázs főpolgármester helyettes válaszlevele szerint a hivatal 10 évre titkosította. Kérdezem én, hogyan tud a fővárosi önkormányzat felelős döntést hozni egy olyan komplex kérdésben, mint a Római part rendezése, ha meg sem várja a hatásvizsgálatok elkészültét?

A főpolgármester állítja, hogy csak néhány beteg és öreg fa fog a beruházás áldozatául esni. Teszi ezt úgy, hogy a fakivágási tervek még nem is állnak rendelkezésre, hiszen ez az engedélyezési szakasz feladata. Ezzel szemben pedig a metszetekből kiolvasható az a tény, hogy az északi 1 km-es szakaszon a feltöltések miatt áldozatul esik egy egész galériaerdő folt, a többi szakaszon pedig a mobilgát védőtávolsága miatt kell a part növényzetét részlegesen kiirtani. Azaz ez az állítás nem állja meg a helyét.

A mobilgát létesítése járulékos hasznokkal is jár. Például felértékeli az eddig védetlen üdülőterületeket. A Nánási út mentett oldalán lévő telkek ma dupláját érik a piacon, mint a hullámtéri üdülőingatlanok. Ha megépül a mobil gát, a Duna látványkapcsolatai és az immár részleges védettség miatt ennek a területnek az ingatlanértéke minimum duplázódni fog. Ezzel szemben továbbra sincs arra törekvés, hogy az érintett ingatlanok tulajdonosai anyagiakkal, vagy területátadással járuljanak hozzá ahhoz, hogy egy olyan gát épüljön ki, amely egyszerre jó az ingatlanfejlesztőknek és közben nem teszi tönkre Budapest utolsó természetes fövenyét, de valódi árvízi biztonságot ad.

Bárhol a fejlett világban ma dollármilliókat ölnek olyan fejlesztésekbe, amelyek rehabilitálják a korábbi túlságosan művivé tett, élhetetlen vízpartjaikat, hogy ezáltal is felértékeljék a várost és szolgáltatásait. Mi ellentétesen cselekszünk, miközben a budapesti Duna Stratégia közelebb akarja vinni a vízpartokhoz az embereket. Ez ökológiai és városfejlesztési tévcselekedet. Az ilyen típusú fejlesztéseket egy felvilágosultabb korban majd rehabilitálni kell. Mondhatnánk: jó lesz nekünk tájépítészeknek, mert lesz munkánk. Mégis jobban szeretném, a Római part szerelmeseként, ha egyből meg tudnánk lépni ezt a civilizációs ugrást és úgy védenénk vagy fejlesztenénk a Római partot, hogy az ingatlanfejlesztés kecskéje és az ökológia káposztája egyformán jól lakhasson, a város lakói, akiknek adóforintjaiból mindez megvalósul pedig hiteles és széleskörű tájékoztatást kapnának arról, hogy ez milyen módon érhető el.

Bardóczi Sándor
tájépítészmérnök