A garázdaság elkövetésének gyanúja idestova olyan gyakran vetődik fel különböző napi események kapcsán, hogy a közvélemény jelentős része már tudja: olyan kihívóan közösségellenes magatartásokról van szó, amelyek alkalmasak megbotránkozás vagy riadalom keltésére. A garázdaság elzárással vagy pénzbírsággal sújtható szabálysértés, ám ha egyben erőszakos is, akár több éves szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény.
Az erőszak megvalósulhat személyek vagy dolgok ellen is, így az ítélkezési gyakorlat gyakran még asztalok, székek fellökése, poharak földhöz vágása esetén is megállapította a bűncselekményt. Sőt, rendszeresen erőszakosnak - így bűncselekménynek - tekintették a garázdaságnak azt a formáját is, amikor pl. sörösüvegeket dobáltak be a pályára labdarugó mérkőzéseken.
Ezért nem lehet eleve eltúlzónak, vagy szakszerűtlennek vélni azokat a véleményeket, amelyek a melegtüntetés résztvevői megdobálása kapcsán nem is szabálysértés, hanem bűncselekmény megvalósulását vélték megállapíthatónak.
S a józan ész is erre indít: akik csoportosan, demonstratív és provokatív módon, nyilvánvalóan a megfélemlítés szándékával úgy zavarnak egy törvényesen zajló rendezvényt, hogy ezt nem verbálisan, hanem személyek elleni testi fellépéssel teszik, bűncselekményt valósíthatnak meg.
Ám vegyük tudomásul: a dobálást nem minősítették erőszakosnak, így csak szabálysértési eljárás indult.
Ebben már csak azt kellett eldönteni, hogy kihívóan közösségellenes-e valamint megbotránkozásra, félelemkeltésre alkalmas-e egy felvonulás résztvevőinek a megdobálása. Ahogy a hírügynökségi tudósításokat olvasom, a bíróságon erre a kérdésre is nemleges válasz született: nem, mert ez a vélemény-nyilvánítás egyik formája. A vélemény-nyilvánítás szabadsága pedig - mint tudjuk - demokratikus vívmány.
Nem először hangzik el hasonló érvelés. Amikor a bíróságnak nemrégiben abban kellett állást foglalnia, történt-e garázdaság vagy rendzavarás egy demonstráción, elsősorban nem ezt vizsgálta, hanem a gyülekezési jog jelentőségét méltatta. Amikor - gyakran - azt kellett eldönteni, hogy valaki valamely csoport ellen gyűlöletre uszít-e, nyomban színvonalas értékezéseket hallhatunk és olvashatunk a szólásszabadság magasztos eszméjéről.
A jogok rendeltetésszerű, más - esetleg hasonlóan fontos - jogokat nem sértő gyakorlásáról, az egyes jogosultságok ésszerű és arányos rangsorolásáról kevesebb szó esik. S hogy essék szó a tojásokról is, hadd tegyem hozzá mindehhez: a most hozott bírói döntés távolról sem egységes és kiforrott bírói gyakorlatot tükröz.
Íme egy korábbi - a maival teljesen azonos jogi szabályrendszer keretében hozott - ítélet részlete:
A bírósági tárgyalóteremben hallgatóként részt vett személy "a helyéről felpattant és hangos kiabálással megzavarta a tárgyalás rendjét, miközben két tojást dobott a vádlottak felé, amelyek a jegyzőkönyvvezetői emelvény előtt csapódtak a padlózatra. [...] A vádlott nem tartotta tiszteletben a tárgyalás méltóságát és rendjét, semmibe vette a tárgyalás nyilvánosságában rejlő társadalmi, együttélési szabályokat (közbekiabál, zavarja a rendet, az eljárást cirkusznak nevezi). A vádlott ezen magatartása erőszakos volt és alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen. Az erőszak személy vagy dolog ellen irányulhat, nem feltétel azonban, hogy személyi sérülés vagy rongálás keletkezzen. A vádlott maga úgy nyilatkozott, hogy nem a bíróságot akarta megdobálni, hanem az ott jelenlévő vádlottakat. Az csak a véletlenen múlt, hogy nem talált el senkit és személyi sérülés nem keletkezett, de a bíróság úgy ítélte meg, hogy a dobálás önmagában általában erőszakos magatartás."
A Pesti Központi Kerületi Bíróság mindezt tehát garázdaság bűncselekményének minősítette és a vádlottal szemben pénzbüntetést szabott ki.
A dolog részletes kommentálása talán felesleges. Úgy vélem, nem csupán a bírósági tárgyalásra vonatoznak "társadalmi együttélési szabályok", nem csak azok "rendje" igényel védelmet, s azt is gondolom, hogy az eldobott tojások nem viselkednek másként egy bírósági tárgyalóteremben, mint az Andrássy úton.