Akadémikus szemlélet a magyarérettségi feladatsorában

A feladatsor egészén továbbra is érződik a bölcsész egyetemek "akadémikus" szemlélete a téma- és feladatválasztásban, mely előtérbe helyezi az irodalmi megformáltságra vonatkozó ismereteket az élményszerű olvasat kialakításánál. Így, bár a feladatlap által támasztott követelmény továbbra is meglehetősen magas, de továbbra sem a képességek mérését illetően, hanem sokkal inkább a tudásanyag mennyiségét, illetve az irodalomtörténeti képzettség fokát tekintve.

Érdemes tudni, hogy a 2005. májusi írásbeli vizsga után a dolgozatok számához képest magyarból született a legtöbb észrevétel a dolgozatok javításával kapcsolatban (3 326 vizsgázóból 627, azaz a vizsgázók 18,85%-a intézett beadványt a területileg illetékes OKÉV igazgatóságokhoz). Azt is érdemes azonban tudni, hogy Pölöskei Gáborné, az OKÉV Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság igazgatója által adott szóbeli tájékoztatás szerint a régióban, ahol az országon belül messze a legtöbben vizsgáztak emelt szinten, a vitatott dolgozatok nagyjából egyharmadára az újrajavítók alacsonyabb pontszámot adtak az első javításénál. A magyar nyelv és irodalom dolgozatok esetében ennek több oka is lehet ― az újrajavítók további helyesírási hibákat és javítási pontatlanságokat fedezhetnek fel, illetve sok esetben még jobban ragaszkodnak a javítási-értékelési útmutatóban megadott megoldásokhoz. Emiatt nem célszerű általában a dolgozat javításával, azaz lényegében a dolgozat javításának egészével kapcsolatban észrevételt tenni, mert ebben az esetben az újrajavítók az egész dolgozatot fogják újraértékelni. Sokkal inkább célravezető megalapozott érvek birtokában egyes, konkrétan megjelölt feladatok javítását észrevételezni. (Ilyen esetekben az újrajavítók csak az észrevételezett feladatot vizsgálják és javítják felül, és ezekben az esetekben ― ha az érvek valóban megalapozottak, és a javítás hibás vagy a megoldás mégis elfogadható, értékelhető! ― általában meg is emelték a pontszámot.)

NYELVI-IRODALMI MŰVELTSÉGI FELADATSOR

A nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsorhoz kiindulásul szolgáló szöveg ezúttal is a részletes vizsgakövetelmények ismeretkörei között az életműveken belül megadott szerzőtől származik, ennyiben tehát várható volt az eddigiek alapján. Ráadásul az idézet olyan műből származik, melynek ismerete magától értetődő módon része az 1. szóbeli irodalmi tételnek (Petőfi verses nagyepikája), így aztán vélhetően a legtöbb ― emelt szinten! ― vizsgázó már találkozott vele. A kiemelt részlet is a mű egyik leggyakrabban emlegetett, idézett, elemzett részlete, igen gyakran idézik szöveggyűjtemények is.

Ahogyan a korábbi feladatlapokon (2005. május, október) a feladatsor számos feladata elsősorban tanult, megszerzett ismereteket, adatokat kér számon (pl. 1., 2., 5., 7.). Csökkent a feladatok száma (2005. május: 11, október: 10, 2006. május: 8), így egy-egy feladat helyes megoldásával általában több pontot lehet szerezni. A feladatok egy része továbbra is egyértelműen adatokat kérdez (pl. 1., 2., 5., 7.). Az idézet ezeknek az adatoknak a számonkérésére leginkább csak apropó, ürügy. Sajnos itt is igaz, ami a korábbi feladatlapoknál az volt, hogy az útmutató azoknál a feladatoknál, amelyek elvben a szöveg értésére vonatkozhatnának (pl. 4. a, b,), szintén leginkább általános, a szövegtől független, tanult "közhelyként" élő szempontokat ad meg. Ennek következtében az útmutató szerint elég lehet a tanult, tudható (olykor igen kézenfekvő) válaszelemek rutinszerű leírása. Ebben az összefüggésben a versszöveg ezeknél a kérdéseknél is csak ürügy a tanultak számonkérésére. Megnőtt a szövegalkotási, saját álláspont kifejtését kérő feladatok súlya a korábbiakhoz képest (6., 8., összesen 15 pont; 2005. május: 4, október: 6 pont). Részben ezzel összefüggésben, részben ettől függetlenül, új elemként jelent meg, hogy a javítási-értékelési útmutató a kifejtettségre, nyelvi megformáltságra vonatkozó ― ámbár sajnos szinte minden esetben igen kevéssé behatárolt! ― szempontokat is megad (pl. 3., 4. a―b, 5., 6., 8., azaz a feladatok többsége, ahol is a 6. és a 8. esetében az értékelés lényegében egy adott fokozatú skálán való osztályzásba megy át). A javítást és értékelés fő alapját ugyanakkor továbbra is a válaszelemek "összeszámlálása" adja, az eljárás látszólagos objektivitásával, ám annak minden hátulütőjével ― időnként meglehetősen bizonytalan a válaszelemek meghatározása, valamint továbbra is szinte teljesen hiányzik az összefüggések feltárása, a képességek mérése a feladatlapból.

(Újfent megmosolyogtató apróság, hogy a feladatsor összeállítóinak megint nem "sikerült" az irodalmi és nyelvi kérdések előírt 60―40%-os arányát tükröztetni a pontszámokban: ha a nyelvi pontokat összeadjuk ― 4. a―b: 8, 5: 2, a 6. feladat megformálásra vonatkozó 5 és a 8. feladatnak a "nyelvi minőségre" adható 2 pontja ―, 17 pontot kapunk 16 helyett. Kérdés, mit nem kellene számolnunk...)

1―2. feladat

A kérdések egyértelműen tanult ismeretekre, lényegében adatokra irányultak. Egyik feladatot sem az idézetből kiindulva lehetett megoldani, mindkettő az egész mű ismeretét feltételezi. Az első feladat kérdésfeltevése némileg félrevezető lehetett, mert a megadott válaszelemek nem éppen kidolgozott politikai-ideológiai eszmék, általában nem is kiforrott ideológiák elemei. Válogatásuk is némileg ötletszerű, ezen az alapon pl. ide lehetne sorolni a szebb jövőbe, a történelmi fejlődésbe vetett hitet, éppen az idézett részlet alapján. A dolgozat megtekintésekor ― ahogyan igaz ez szinte minden feladatra! ― érdemes odafigyelni arra, hogyan határolta el a javító a válaszelemeket (különválasztotta-e az egy nyelvi szerkezetben, pl. tagmondatban szereplőket), és a feladatban speciálisan arra, értékelte- az esetleges további, a példaként hozotthoz hasonlóan szóba jöhető válaszelemeket. A 2. feladatnál igen sok vers, alkotás jöhet szóba, de fontos, hogy a cím pontos legyen ― ha esetleg címbeli pontatlanságért vontak le pontot, érdemes megfontolni annak mértékét, illetve az észrevétel megfogalmazása előtt érdemes figyelni, informálódni, hogyan alakul ezen a téren a javítási gyakorlat, mi lesz az egységes állásfoglalás. [Ezt az elemzés megírásakor még nem lehet tudni, mert csak most kezdődik a javítás! B. I.]. Nyilvánvalóan figyelni kell arra is, hogy a feladat összefügg az előzővel ― az eszméknek olyanoknak kell lenniük, amelyek tényleg megjelennek Az apostolban is. Szem előtt kell tartani az útmutatónak azt a mondatát, mely szerint "Háromnál több cím megnevezése esetén az értékelés a sorrendben első három címre vonatkozik", tehát ha a vizsgázó egy hibás, rosszul választott címet megadott az első három között, a következőket már nem lehet értékelni akkor sem, ha helyesek. (Ezt persze "sportszerűbb" lett volna a feladatlapon jelezni, emiatt itt is érdemes figyelemmel követni a javítási gyakorlat alakulását.)

3. feladat

A feladat igen jó példája az erőteljesen akadémikus szemlélet megnyilvánulásának a feladatadásban. Az útmutató lényegében, fő elvében vitathatatlan, ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a meglehetősen "szakmai", formai problémát a diákok ezen a szinten meg tudnák közelíteni. A dolgozat megtekintésénél fontos arra odafigyelni, hogy az útmutató bevezetője szerint eltérő, de koherens megoldás is értékelhető, illetve a megoldásban nem kell jelen lennie az összes megadott tartalmi elemnek, többet nyom a latban a gondolati egység és a jól megformált, érvelő szerkezet.

4. feladat

A feladat elvben a szövegre irányulna, de a javítási útmutató mindkét részében jócskán megad tőle független, "nyelvtankönyvi" válaszelemeket. Az "a" részben érdemes arra figyelni, hogy a javítási útmutató logikája szerint válaszelem lehet a szövegbeli egyszeri előfordulásra ― szerepre utaló elem is. Kissé zavaró, hogy az értékelési utasítás szerint a pontok párosával növekednek, értékelési tartományszerűen, míg pont egyesével adható ― emiatt itt is érdemes figyelni, hogyan alakul az egységes értékelési gyakorlat. (Kérdés pl., hogy a "három mondatzáró írásjelre reflektáló" meghatározás alatt három különböző írásjelet kell-e érteni, illetve ezekben az esetekben mi számít válaszelemnek.) A "b" részben az útmutató csak általánosságokban mozgó válaszelemeket ad meg, de vélhetően itt is ezekkel egyenértékűnek kell tekinteni a szövegből kiinduló, konkrétumokra épített megoldásokat.

5. feladat

Adatszerű, bár funkcióját, megválaszolhatóságát tekintve vitatható kérdés. A válaszelemek meghatározása egyértelmű, bár azok egy nyelvi egységen belül is megjelenhetnek. (Kérdés: hogyan értékelik, ha valaki azt írja, jambikus lejtésű a vers; ez magában rejti azt is, hogy időmértékes, ámbár lehetne szimultán vagy kevert verselésű is. Itt is érdemes figyelni a kialakuló javítási gyakorlatra.)

6. feladat

A pontszám zömét (5 pont) a szerkezetre és a megformáltságra adható pontok teszik ki. A minősítés szempontjának megadása itt korántsem konkrét, így az értékelés lényegében egyfajta osztályzást jelent. Ennek sok esetben lehetnek szubjektív elemei, de észrevételezni igazából csak a nagyon egyértelmű eseteket érdemes. Kissé homályos a válaszelemek számára vonatkozó meghatározás. ("A megnevezett eseménymozzanatok számától függően adható 2, 1, 0 pont.") Kérdéses, ez mit takar: a 2 pontért legalább két, egy pontért 1 eseménymozzanatot kell megnevezni? (A javítókulcs lényegében egyet bont ki, Szilveszter, a főhős családjának elvesztését!)

7. feladat

A feladat, a válaszelemek meghatározása egyértelmű. A javítókulcs nem határozza meg, hogy milyen módon kell figyelembe venni, ha a vizsgázó több mű szerzőjét is megnevezte, és esetleg hibázott is ― eszerint valószínűleg 2 pontot kell adni, ha legalább két szerzőt helyesen megnevezett.

8. feladat

Az alapvetően szövegalkotási feladat értékelésében sajátos módon megfordul a szempontok súlya a 6. feladathoz képest: itt a pontszám döntő részét (6 pont) a tartalmi elemekre adható pontok teszik ki (bár ezek meghatározásában összefonódik a tartalmi és nyelvi szempont; erre érdemes odafigyelni, mielőtt észrevételt tennénk). Az útmutatóban meghatározott lehetséges tartalmi elemek meglehetősen ötletszerűek, már-már légből kapottak; ezek mellett számos hasonló szintű szóba jöhet még. A nyelvi megformáltságra adható pontszám meghatározása megint csak meglehetősen homályos, nagy teret ad a szubjektivitásnak, de itt is igaz, hogy észrevételezni igazából csak a nagyon egyértelmű eseteket érdemes.

SZÖVEGALKOTÁSI FELADATOK

A szövegalkotási feladatoknál a szövegalkotási feladatok értékelési elvei közül érdemes kiemelni az 5. pontot, mely szerint "Az értékelő tanár a dolgozatban jelöli a szövegalkotási, a nyelvhelyességi és a helyesírási hibákat." A dolgozatok megtekintésénél érdemes arra figyelni, hogy a dolgozat minősítése az értékelési tartományokba sorolás szintjén arányban áll-e a jelölt nem helyesírási hibákkal!

A szövegalkotási feladatok esetében is igaz, hogy észrevételt nagyon konkrétan, egy-egy feladattal, pontosan meghatározott szempontok, körülírt, helytálló érvek birtokában érdemes tenni.

EGY MŰ ÉRTELMEZÉSE

A feladat megfogalmazása egyértelműen megjelöli az értelmezés fő szempontját (az archaizálás szerepének formai-világképi vizsgálata; "adott szempontú" elemzés). Ezt egészíti ki, illetve ennek rendelődik alá a feladat szerint a költemény verstani-stilisztikai, stilisztikai-retorikai elemzése.

A feladatnak ez a megfogalmazása úgyszintén jó példája a nem jó értelemben vett, a középiskolás diákok világképétől eltávolodó "akadémikus-irodalmár" szemlélet megnyilvánulásának. A háttérbe szorítja az értelmezés, a befogadói élmény szempontjait és a formális elemzés szempontjait emeli ki. Elvben teret ad annak, őt, elvárásként meg is jelenik benne, hogy a vizsgázó önálló véleményt fogalmazzon meg. Ezzel szemben a javítási útmutató a lehetséges válaszelemek között leginkább a formai megoldásokra vonatkozó, illetve esetlegesen tanult, tanulható válaszelemeket sorol fel. A megtekintés során érdemes arra figyelni, hogy a szövegalkotási feladatok értékelési elveinek 3. pontja szerint nem kell a megadott elemeket teljes számban szerepeltetni (irreális elvárás is lenne egy középiskolás diákkal szemben!), és az ezektől eltérő, de helytálló ― ez esetben az önálló olvasatból, értelmezésből eredő ― tartalmi elemeket is értékelni kell.

REFLEKTÁLÁS EGY JELENSÉGRE

A feladatban megfogalmazott kérdés ― hasonlóan a 2005. májusi feladatlap ugyanilyen feladatához ― lényegében álkérdés: az útmutatóban a műfordítás létjogosultsága ellen felsorolt lehetséges érvek igen csak gyenge lábakon állnak, nem egy közülük vitatható, álérv, kis változtatással akár áttehető lenne a fordítás melletti érvek közé; egészében véve az erőltetett problémakeresés látszatát keltik. (Maga a probléma, a kérdésfelvetés is kissé "akadémikus" -- tényleg felmerül komoly formában, széles körben, hogy ne fordítsunk le műveket idegen nyelvekből?) Nem látható első pillantásra, hogyan kapcsolódik a Kosztolányi-idézet a feladathoz, amelyre szintén reflektálni kell, és amely egy tényt szögez le. A fordítás melletti érvek sora természetesen jócskán tovább bővíthető, ahogyan a magyar műfordítás-irodalom terméseié is. (Sajátos módon kimaradtak a felsorolásból pl. Devecseri Gábor klasszikussá vált Homérosz-fordításai, melyekkel vélhetően minden középiskolás diák találkozik.)

GYAKORLATI ÍRÁSBELISÉG

A megadott "műfaj", a "hozzászólás" formai elemeit az útmutató meglehetősen részletesen megadja. Az ezekhez tartozó szerkezeti elemeknek, fordulatoknak értelemszerűen nem kell teljes számban és minden esetben megjelenniük a szövegben, csak ahogyan azt annak gondolamenete megkívánja. (Nem lehet persze elhagyni pl. a megszólítást, illetve a lezárást.) A felsorolt tartalmi elemek a témából adódóan természetesen jócskán bővíthetőek, lecserélhetőek, és itt sem elvárás ilyen mennyiségű elem szerepeltetése. Az útmutató megengedi, hogy a szöveg akár a szóbeli, akár az írásos hozzászólás követelményeinek feleljen meg, de a teljes értékű megoldásnak ebben következetesnek és egyértelműnek kell lennie.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!