A világ legismertebb gyára, ami nem gyárt semmit

Ügyfelem, Mr. Wile E. Coyote, arizonai és szomszédos államokbeli lakos, ezúton nyújt be keresetet a delaware-i székhelyű Acme vállalat ellen, amely különböző termékeket gyárt és árusít, és amelynek tevékenysége kiterjed az összes államra és kerületre.

Mr. Coyote kártérítésre tart igényt azon személyi sérülések, üzleti bevételek elmaradása és lelki szenvedés nyomán, amelyek közvetlenül az említett vállalkozás tevékenysége és/vagy vétkes gondatlansága miatt következtek be. [...]

Mr. Coyote állítása szerint 85 alkalommal vásárolt az Acme vállalattól (továbbiakban: Alperes) annak csomagküldő szolgálatán keresztül olyan termékeket, amelyek testi sérüléseket okoztak neki gyártási hiba vagy a figyelmeztető feliratok elégtelensége miatt."

Hallottak már erről a vállalatról? És ha annyit segítünk, hogy Wile E. Coyote magyar neve Vili, a prérifarkas? Igen, az Acme az a cég, akiktől a jobb sorsa érdemes ragadozó rakétameghajtású görkorcsolyát, nősténygyalogkakukk-jelmezt, dinamitot, óriás csúzlit vagy láthatatlanná tévő festéket szokott rendelni abban a reményben, hogy a segítségükkel végre elkapja az idegesítő gyalogkakukkot. Aztán persze szokás szerint beleáll fejjel egy kaktuszba vagy lezuhan egy szakadékba, persze csak miután felmutatta a mindig nála lévő “HELP” táblácskát. (A fenti részlet egyébként Ian Frazier írásából való, ami 1990. február 26-án jelent meg a New Yorkerben, és a továbbiakban nagyon viccesen elemzi az egyes eseteket , majd 38 millió 750 ezer dollárban állapítja meg az igényelt kártérítés összegét.)

A csúcs

Azt ne feszegessük, hogy Mr. Prérifarkas miért rendelt nyolcvanötödszörre is ugyanattól a kókler cégtől, sokkal érdekesebb, hogy mi is ez a vállalat. Ami soha nem is létezett, vagy ha mégis, hát biztos nem gyártott görkorcsolyát és prérifarkas kilövésére is alkalmas ágyút. A szó görög eredetű, és valaminek a csúcsát, a legjobbat jelenti (nem véletlen tehát, hogy a rajzfilm készítői ekkora élvezettel használták). Természetesen egy csomó valódi cég is van, aminek ez a neve, sőt, hirtelen lett nagyon sok, amikor 1920-as évektől az USA-ban elterjedtek a szakmai telefonkönyvek, és mindenki igyekezett minél előbbre kerülni a névsorban. 

Chuck Jones, a Bolondos Dallamok rajzfilmsorozat atyja egy interjúban el is mondta: azért választották ezt a nevet, mert akkoriban, a 40-es, 50-es években, bármit keresett az ember, például patikát, biztos, hogy az első a sorban egy Acme Gyógyszertár volt. A rajzfilmesek számára ráadásul ez egy plusz belsős poén is: az animációhoz szükséges felszereléseket Los Angelesben abban az időben szintén egy Acme nevű cég szállította. (Ma sem ismeretlen ez a szempont – hogy mást ne mondjunk, az Amazon is részben emiatt választott A betűvel kezdődő elnevezést.)

Tény, hogy a Gyalogkakukkból lehet a leginkább ismerős a név, de a brand már egy 1920-as Buster Keaton-némafilmben is szerepelt, később pedig Általános Vállalat értelemben filmek százaiban tűnt fel.

Drogkereskedők az elsők

Lehet az Acme a világ legismertebb kitalált vállalata, de nem ez a legnagyobb. Az nem más, mint a Kereskedő Házak Általános Fejlesztő Társasága, azaz a KHAFT (eredetileg CHOAM) a Dűnéből. Persze ez nem is csoda, hiszen az egész ismert világegyetemben kereskednek a fűszer nevű droggal, ami meghosszabbítja az életet és jövőbelátást ad, szóval elég kelendő anyag. Éves árbevételük így 1,7 billió dollár körül mozog, második helyre taszítva az Acmét, ami számítások szerint mindössze szerény 348,7 milliárdot tud csak összekapargatni éves szinten. Ez persze még így is tízszer több, mint Bruce Wayne, azaz Batman vállalatocskája, ami 31,3 milliárdos bevételével csak a 11. azon a listán, amit a Forbes 2011-ben állított össze a huszonöt legnagyobb fiktív cégről. Szegény Tony Starkot meg nem is akarjuk itt kellemetlen helyzetbe hozni a rongyos 20 milliárdjával. Itt lehet böngészni a listát, aminek a hitelességét legalábbis megkérdőjelezi, hogy az Alien-univerzumban szinte mindennel foglalkozó Weyland-Yutani egyáltalán nem szerepel rajta, pedig elég nagy cégnek tűnik.

Vincent, te ettél már Big Kahuna burgert?

A fentiek ugye csak a vállalatok, ezeknél nagyságrendekkel több kitalált márka szerepel a filmekben, sorozatokban. A kitalált márkák nagymestere Quentin Tarantino, akinek a legismertebb találmánya talán a Big Kahuna hamburger, amiről nem gondolnánk, hogy nem létezik, pláne hogy Samuel L. Jackson olyan jókat harap belőle a Ponyvaregény nyitójelenetében, miután megvitatták a kocsiban Travoltával, hogy Párizsban hogy hívják a nagyon is létező Big Macet (Le Big Mac, természetesen). A Big Kahuna felbukkan az Alkonyattól pirkadatig, a Négy szoba és a Halálbiztos című filmekben is, hasonló Tarantino-márka a Red Apple cigaretta és a Hattori Hanzo-féle kard is a Kill Billből, utóbbiról valamiért különösen sokan hiszik azt, hogy valódi.

Kézenfekvő kamumárka még a Pear (azaz körte), ami az Apple paródiájaként számos Dan Schneider-féle ifjúsági sorozatban feltűnik, de a végtelenségig lehetne folytatni a sort a Szellemirtók Stay Puft mályvacukoremberétől a Marlboróra megszólalásig hasonlító Morley cigarettán, a Lost Oceanic Airlinesán és a Simpsons Duff sörén keresztül a kedvencünkig, a nagyon vicces nevű Finder-Spyderig, ami az utóbbi idők sorozatainak egyik leggyakoribb belsős poénja: a CSI, a Breaking Bad, A szökés, a Dexter szereplői mind-mind Finder-Spyderen keresnek Google helyett.

Magyarországon egyértelműen a legismertebbek a Barátok Közt kamumárkái, mint például a William whisky, a Füstölt Sajt márkájú füstölt sajt, a City és a Von Schwartz sör, az Amasing pezsgő, vagy a Keleti Blokk című színes-képes magazin. De a hasonló kellékeken kívül sok fiktív cégről nem tudunk beszámolni (legalábbis a filmekben-sorozatokban, mert a valóságban van elég), hiszen ha termékelhelyezésre adódik lehetőség, a magyar producer általában nem hagyja ki az alkalmat a film büdzséjének kiegészítésére.

A cikket a Brand & Content készítette, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.