Ilyen egy profi bringaversenyző élete

Hogy néz ki egy átlagos napod a szezonban, egyáltalán, meddig tart a szezon?

Nyolc körül kelek, utána reggelizek, majd jön az edzés előtt egy másfél órás pihenő. Utána következik maga az edzés, aztán otthon ebéd, és a nap hátralévő része intenzív pihenéssel telik. A szezon nekem kicsit más, mert pályaversenyzem is, tavaly például az Európa-bajnokságon hetedik lettem, ami már a szezon után volt, de kitartott a formám. A felkészülést általában novemberben kezdjük el, heti két-három konditermi edzéssel, lépcsős edzésekkel, egyszer-kétszer még futok is, meg persze annyit bringázom országúton, amennyit az időjárás enged, és görgőzöm is. Február környékén kezdődnek az edzőtáborok, és van, hogy már február végén, de március elején mindenképp elkezdünk versenyezni és onnantól kezdve nincs megállás októberig.

Mennyi időt vesz ez el a versenyzés életedből?

Semennyit, mert ez az életem. Amikor nem versenyzem, akkor vagy egy következő versenyre készülök vagy pihenek. Egy húzósabb futam után akár öt napba is beletelhet, mire regenerálódik az ember szervezete és visszaépül minden tápanyag. Nyaralás vagy strandolás egyáltalán nem fér bele a nyáron.

Milyen étrendet követsz, hogy bírd az edzéseket?

Régen nem így volt, de már lemondtam minden cukros dolgokról, ételről-italról egyaránt.

Sikerült is ledobnom 4-5 kilót, úgy, hogy nem ettem kevesebbet, csak nem vittem be cukrot.

Odafigyelek az étkezésre, de persze az edzésmunkától is függ, hogy mit viszek be: például, ha le akarok adni pár kilót, de úgy, hogy az erőm ne menjen el, akkor mondjuk sok zöldséget eszek sült hússal, de egy keményebb edzés után tésztát is.

Tagja vagy a luxemburgi Differdange-Losch csapatnak, sokat utazol, hogy oldod meg ilyenkor az életed?

Igazság szerint folyamatosan kint vagyok, a csapat biztosít lakást a nem helyi versenyzőknek. Nekem szerencsém van, mert két magyarral lakom együtt, az egyikük a szerelő, a másik masszőr, plusz még egy litván sráccal. Jó a viszony, ami kell, mert sokat vagyunk kint, hiszen a francia, holland, belga versenyek könnyen megközelíthetőek akár kocsival is, ott vannak közel a határhoz. Mivel minden héten van verseny, akár több is, több napon át, nem éri meg ingázni. Három-négy heteket vagyok kint, aztán, ha szerencsésen jön ki, akkor egy hétvégére vagy hétre hazaugrom a családhoz.

Milyenek kint a körülmények? Más, mint itthon? Könnyebb, vagy nehezebb dolgozni?

Itthon és kint is ugyanazt az edzésmunkát végzem, de kint talán pihenni könnyebb, hiszen ha hazajön az ember, akkor inkább a családdal, barátokkal akar lenni, és folyamatosan megy valahova. Kint amúgy teljesen önellátók vagyunk, magunkra főzünk, de talán jobban tudsz koncentrálni az edzésmunkára.

Beszéljünk a Tour de Hongrie-ról. Tavaly te voltál a legeredményesebb magyar versenyző, idén mi a célod?

Lehetőség szerint ugyanez, és megpróbálok a dobogóra is felállni. Azt azért nem jelentem ki, hogy megnyerem, de értelemszerűen jó lenne, viszont ez közel sem olyan egyszerű egy többnapos versenynél, mint sokan gondolják. Ide mindenki azért jön, hogy nyerjen, de főleg, ha olyan hőség lesz, mint például a napokban, akkor bármelyik nap begörcsölhet a lábad, kiszáradhatsz.

Oda kell figyelni az ivásra és a táplálkozásra, mert akár az utolsó tíz kilométeren elúszhat a lehetőséged, hogy bármit is elérj az összetettben.

Nagyon koncentrálni kell hat napon keresztül, tavaly megvolt az esélyem arra, hogy az első három hely valamelyikén végezzek, benne voltam abban az elmenésben, amiből aztán kikerült a győztes. Pont a hiányos folyadékbevitel miatt aztán begörcsölt a lábam, pedig addigra 4,5 perc előnyünk volt a mezőnnyel szemben, és szerencsém volt, hogy egyáltalán tudtam annyit regenerálódni, hogy a mezőnnyel be tudjak érni, és ezért nem úszott el az összetett helyezésem az első tízben.

Valóban ennyit számít?

Ha akkor iszol, amikor szomjas vagy, vagy akkor eszel, amikor érzed az éhséget, akkor már késő. Mire felszívódik az, amit beviszel, addigra eltelik annyi idő, hogy simán lemaradsz a többiektől.

Mivel tudsz elszakadni a sporttól, mit csinálsz a szabadidődben?

Nagyon azért elszakadni nem lehet, sétálni például nem járok, mert attól bevizesedhet a lábam, szóval többnyire a pihenés az szigorú fekvés. Ennek persze a barátnőm nem örül, mert nem csinálunk túl sok programot, de hozzászokott az elmúlt években.

Van már olyan áldozat, amit már annyira nem esik jól meghozni a sportért?

Ha valaki családot akar, nem a legmegfelelőbb sport a kerékpár, főleg, ha külföldi csapatban versenyzik. Most lettem huszonnyolc éves, tíz évesen kezdtem, vagyis tizennyolc éve erről szól az életem, szóval nem olyan nagy áldozat, mert ebben nőttem fel, talán majd az lesz fura, amikor egy nap majd abbahagyom, és itthon leszek folyamatosan.

Milyenek most a kilátásaid, meddig akarsz a luxemburgi csapatnál maradni?

Amíg tudom hozni azokat az eredményeket, amiket most is hozok, addig nem forog veszélyben az, hogy a csapatban maradjak. Inkább tőlem függ, hogy ezt meddig akarom csinálni ezen a szinten.

Mit gondolsz, meddig lehet ezt még csinálni?

Vannak ugye hullámvölgyek, szezon közben is, amikor edzel, és azt hiszed, hogy nagyon jó erőben vagy, aztán elmész egy versenyre, ami nem sikerül, az visszaüt és nem jönnek az eredmények.

Olyankor elgondolkozol azon, hogy ennek mi értelme, minek folytatni, mert huszonnyolc évesen még nem számítasz öregnek ebben a sportban, még lehet tíz jó évem.

Ott kell lenni fejben, fel kell dolgozni ezeket, mert nagyon könnyen ki tudsz zökkenni, ha nem jön vissza a sok munka eredménye és nincs sikerélmény.

A cikket a Brand & Content készítette a Dentsu Aegis Network megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.