Miből él majd 30 év múlva? Biztosan nem a nyugdíjából!

További Brand and Content cikkek

Néhány évtized, és minden második aktív korúra jut majd egy 65 éven felüli Magyarországon, és a fogyatkozó számú fiataloknak kell kitermelni a több mint 2 milliós idős korú nyugdíját. Lehetetlennek hangzik, ugye? Ahhoz, hogy nyugdíjasként is megtartsa az aktív időszakban megszokott életszínvonalat, sürgősen el kell kezdenie megtakarítani – de egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan teszi mindezt.

Az emlékeinkben egy átlagos nagyszülő nem túl nagy lábon, de kényelmesen él. Van ideje és energiája a telekre járni, rokonokat látogatni, nem gond, ha az unokákra is főzni kell, amikor betoppannak, sőt, még egy kis zsebpénz is belefér, ha a szemük fénye hozott egy ötöst. Ez az életmód azonban sajnos a múlté - amennyiben az állami nyugdíjat vesszük alapul. Ha Ön most a 40-es éveiben jár, vagy fiatalabb, készüljön fel, hogy a nyugodt nyugdíjas évekhez sokkal, de sokkal több pénz kell majd, mint most.

Ki tartja el az időseket?

Nézzük a számokat:

az ENSZ-közgyűlés 1991-ben október elsejét az idősek világnapjává nyilvánította. Akkor kb. 300 millió 60 évesnél idősebb ember élt a Földön, ma ez a szám 800 millió, és az előrejelzések szerint 2050-re eléri a számuk a kétmilliárdot.

(A szakértők szerint az elkövetkező 25 évben a Távol-Kelet fel fog zárkózni öregedés tekintetében a fejlett országokhoz. ) Ez önmagában óriási változás, és a következő évtizedek legnagyobb kihívása lesz, nemcsak demográfiai, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is.

A helyzet Magyarországon is aggasztó. A KSH adatai szerint ma kb. 1,8 millió lakos, a teljes lakosság valamivel több, mint 18 százaléka a 65 év feletti korosztályba tartozik, két évtized múlva pedig 2,1 millióra emelkedhet a számuk. A nyolcvan évesnél is idősebbek aránya 2040-re a duplája lesz a mostaninak, és eléri a teljes hazai lakosság 8 százalékát.

Nem az elöregedéssel van a baj, hiszen szuper hír, hogy egyre tovább élünk, és végigbulizhatjuk az unokáinkkal a kedvenc fesztiválunkat. A baj az, hogy

egyre kevesebb a gyerek és a munkaképes korú, pedig nekik kell majd kitermelni az egyre több nyugdíjat

–többek közt az Önét is. Jelenleg a népes, ún. Ratkó-generáció, az ötvenes években születettek nyugdíja alakítja át teljesen az eddig is kényes rendszert.

1993 óta több a 60 éven felüli, mint a 15 éven aluli. Míg ma 1,26 millió 16-26 év közötti van Magyarországon, addig 2036-ra már alig több mint egy millióan lesznek. Közülük az elvándorlás miatt sokan nem is élnek majd itt, vagy nem Magyarországon születnek meg. 2013-ban négy aktív korúra (15 és 64 év között) egy 65 évnél idősebb ember jutott, 2060-ra ez az arány 2:1 lesz, ráadásul az aktív korúak közül sem fog mindenki dolgozni, adózni és járulékokat fizetni. Nem kell matekzseninek vagy szociológusnak lenni ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy ezt képtelenség kigazdálkodni, és az állami nyugdíjak összege csökkenni fog.

Egyedül is, családdal is nehezebb lesz

Amikor a nyugdíjas éveinkre gondolunk, nem szívesen számolunk azzal az opcióval, hogy esetleg egyedül maradunk. Pedig több olyan idős embert ismerünk, akik magányosan élnek, mert elváltak, megözvegyültek, nincs gyerekük vagy külföldön él az unokákkal, és a rokonaikkal sem tartják a kapcsolatot. Azon kívül, hogy a magány a lelki és a testi egészségre sincs jó hatással, az egyszemélyes háztartás fenntartása is sokkal többe kerül.

A mai 60 éveseknek csak nagyon ritkán élnek a szülei, azonban ez nem lesz így a jövőben. Az orvostudomány vívmányainak és a jobb életminőségnek köszönhetően a 80-asok tábora egyre nagyobb az ENSZ adatai szerint. Ez azt jelenti, hogy 25 év múlva már nem a nyugdíjba menők lesznek a legidősebbek a családban. Fantasztikus, hogy egyre több unoka ismerheti a jó egészségnek örvendő dédszüleit is, ugyanakkor a tovább élő generáció alaposan átrendezi a társadalmi viszonyokat.

Egyre többet hallunk például a „szendvicsgenerációról”, ami jelenleg a mai negyveneseket jelenti. Az ő számukra a legnehezebb az öngondoskodás és a tartalékképzés, mivel általában két generációt is támogatnak. A szendvicsgeneráció tagjai később vállaltak gyerekeket, mint a szüleik, a gyerekeik pedig tovább tanulnak, és később repülnek ki a családi fészekből. Nemcsak az idős szülők, hanem a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó, egzisztenciával még nem rendelkező fiatalok segítése is őket terheli. Mire nyugdíjba kerülnek, a nyugdíjrendszer eleve több sebből vérzik majd.

Az életszínvonal ára

Azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy egyre kevesebb nyugdíjas fog kertet, baromfiudvart fenntartani, és megtermelni magának az élelmet. A jövő nyugdíjasai már nem mennek ki az udvarra levágni egy csirkét a leveshez, és csak kevesen nevelik majd üvegházban a paradicsomot és a paprikát a lecsóhoz. A mai élelmiszeripari trendek mellett két opciójuk lesz: vagy ipari, olcsóbb és kevésbé egészséges termékeket vesznek, vagy minőségi, termelői alapanyagokból főznek, sokkal drágábban.

Az egészségügyi kiadásokra is többet kell majd fordítanunk a jövőben, és nemcsak akkor, amikor ténylegesen valamilyen betegséget állapít meg az orvos. Természetesen mindent meg akarunk majd tenni, hogy ez egyáltalán ne, vagy minél később következzen be, de az egészségmegőrző szolgáltatások, kezelések, wellnessprogramok vagy a sportolás költségeit egyáltalán nem, vagy csak részben finanszírozza az állam. Egészségesen is többet fogunk költeni pl. étrendkiegészítőkre, mint most, bérletet veszünk a nagyitornára, gyakrabban nézetjük meg magunkat szakemberekkel, és bizony idővel a gyógyszerkiadásaink is jelentősen megnőhetnek. Ha túl hosszúak a várólisták, és magánorvoshoz akarunk majd járni, szintén komolyabb összegeget kell erre a célra szánni.

Ha az alapvető szükségletek kielégítésével és az egészségünkkel nem is lesz gond, ott vannak az életminőséget javító, vagy a közösséget teremtő szolgáltatások, az 50 pluszosoknak szóló programok pedig egyáltalán nem olcsók. A szervezett utazások, a senior jógatanfolyamok, vagy az informatikai képzések mind kiadást jelentenek. Még ha egy időseknek szervezett táncest nem is kerül annyiba, mint a szigetjegy, és nem is fogy el annyi márkás rozéfröccs, az már most látszik, hogy a jövő nyugdíjasainak már nem csak takarékoskodni nem lesz könnyű, hanem a minőségi élelmiszerekre, az alapvető szolgáltatásokra is többet kell költeni.

Az öngondoskodás különféle lehetőségeit egyre többen tartják alapvetően fontosnak, és szánják el magukat nyugdíj célú megtakarításokra, illetve nyugdíjbiztosítások megkötésére. A kínálat óriási, a biztosítók termékei között hatalmas különbségek lehetnek a hozamot és a kondíciókat illetően.

Milyet válasszunk?

A nyugdíjbiztosítások egyébként nemcsak megtakarítást jelentenek, hanem élet-, baleset-, egészségbiztosítási védelmet is, aminek tartalma általában rugalmasan alakítható ki a szerződésen belül. A rendszeres díjfizetés mellett lehetőség van eseti vagy egyösszegű befizetésekre, és arra is, hogy egy családtagunk nyugdíjára tegyünk félre.

A választásnál a személyes körülményeket (a kort, a nyugdíjba vonulás várható idejét), az igényeinket és a megtakarításra fordítható összeget is figyelembe kell venni. Elsősorban azt kell mérlegelnünk, hogy szeretnénk-e befektetési kockázatot vállalni, és ha igen, milyen mértékűt, illetve mik az elvárásaink a hozamokat illetően. (A hozam és a kockázat fordítottan arányos egymással: a magasabb kockázat többnyire magasabb hozamkilátással kecsegtet, míg az alacsonyabb kockázatú befektetések kiszámíthatóbb, de jellemzően alacsonyabb hozamot biztosítanak.)

Érdemes szakemberekkel konzultálni, mielőtt döntést hozunk. Minél később kapunk észbe, annál nagyobb lesz a baj, ugyanakkor sohasem késő elkezdeni a nyugdíjas évekre való felkészülést.

A cikket a Brand & Content készítette a M ABISZ megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.