László
19 °C
35 °C
Index - In English In English Eng

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Ön mire lenne képes egy tévéért?

fortepan 56293
2017.03.07. 08:31
Automobilon érkező hercegek és habselyem fehérneműk, kockaladák, telkek, színes tévé és farmer: összegyűjtöttük, mit kértek volna nagyszüleink és szüleink a mesék csodatevő aranyhalától, és mi az, amit egy drága autónál is többre értékel a mai fiatalság. Az is kiderül, miért volt sokkal menőbb egy csempészett Levi's a hetvenes években, mint most a legújabb iPhone farzsebben.
A csúszka segítségével nézze meg, hogy volt régen, és hogy van most! Fotó: Fortepan/Képszerkesztőség

Ma már elképzelhetetlen társadalmi különbségek jellemezték az 1940-es éveket. Az 1941-es népszámlálás szerint Magyarország népességének fele (49%-a) az agrárszférában tevékenykedett, a szellemi foglalkozásúak aránya pedig valamivel alatta maradt a népesség egytizedének. A második világháború idején és az azt követő években “fogyasztásról” nem is beszélhetünk, hiszen minden az élet újrakezdéséről, a hiánycikkek pótlásáról és a létfenntartás napi gondjairól szólt. Óriási infláció, jegyrendszer jellemzi a háborút követő évtizedet, amikor egy nejlonharisnya is luxuscikknek számított. A vágyak tárgyai, amelyekhez főleg az arisztokraták letűnő világa, a nagypolgárság életmódja, a mozik és a divatlapok adták az inspirációt, az esetek legnagyobb részében elérhetetlenek maradtak.

Pente 600, a magyar autó

Pentelényi János tervei alapján készült el 1947-ben a csepeli Weiss Manfréd gyárban a magyar törpeautó terve. Az első prototípust, a Pente 500-ast előbb 3000, majd 5000 Ft-os áron dobták volna piacra. A kétütemű-kéthengeres-léghűtéses farmotoros, 470 kg-os autó alig fogyasztott többet, mint egy motorkerékpár. A sorozatgyártásra soha nem került sor, mert a KGST politikai és gazdasági irányítói elvetették a tervet.

Az egyik legfontosabb státuszszimbólum az autó volt: a herceg már nem lovon, hanem automobilon érkezett. Az autózás a Horthy-korban lett az arisztokrácia, a gazdasági elit, a nagypolgárság és egyúttal a politikai elit életmódjának része. Aki rendelkezett autóval, intenzívebben vehetett részt a társasági életben, “megsokszorozhatta” a jelenlétét. Olyan nevek tartoztak első autótulajdonosok előkelő társaságához, mint Törley József pezsgőgyáros, Esterházy Miklós, Szapáry Pál és Karácsonyi Jenő grófok, a 30-as évektől pedig a felső-középosztály tagjai, pl. ügyvédek és orvosok is vásároltak autót, az elithez való közeledésük jelképeként - írja Majtényi György Életstílus és szubkultúra. Az autózás története (1920 - 1960) című cikkében.

A háborús évek szigorításai után bekövetkezett az “automobilizmus demokráciája”. Voltak tervek egy olcsó hazai törpeautó gyártására, de ebből nem lett semmi, az 1940-es évek végétől inkább a tömegközlekedés fejlesztésére helyezték a hangsúlyt. A piac megszűnt, a korlátozott autóhasználat ismét a szűk elit, de ezúttal az állami és a pártfunkcionáriusok kiváltsága lett. A köztudatban a gépkocsi nem csak a hatalmi elit szimbóluma volt, hanem az éjszakánként közlekedő sötét autó a hatalmi terror jelképévé is vált. Magánemberek nem vásárolhattak új gépkocsit, így az amerikai filmek kabriókban száguldó sztárjainak világa újra egyre messzebb került, és maradt a Pannonia motorkerékpár.

Habselyem, a vágyak netovábbja

A habselyem eredetileg a Váci úton működő Selyem- és Gyapjúárugyár egy termékcsoportjának márkaneve volt. Az 1930-as évektől a viszkóz filamentfonalból, lánchurkológépen gyártott kelmékből készült női fehérneműk a legjobban áhított cikkek közé tartoztak. Ma már ezt nehéz elképzelni, de abban az időben maga a fehérnemű fogalma is fényűzés volt - falun a számos réteg szoknya alatt nem viseltek semmit, csak hideg időben "bugyogót"- a habselyem pedig egyet jelentett a luxussal. A habselymet egészen az 1960-as évekig gyártották, aztán nagyszüleink kedvencét felváltották a szintetikus fonalakból (poliamidból, poliészterből) készült hasonló fehérneműk.

 A két világháború között, a mozinak és a divatlapoknak köszönhetően a sztárok fényűző világa – a bundák, az ékszerek, a sportautók, az utazás is – gyakran szerepeltek nagyszüleink álmaiban. Ahogy ezek is, nyugatról érkezett a korszak meghatározó ideálja is, akit Karády Katalin testesített meg a film noir magyar alkotásaiban. Ő volt a démon, a nyugati minták alapján felépített magyar sztár, a femme fatale, aki játszik a férfiakkal, és felvállalja a női vágyat. Nem beszélhetünk azonban egyszerű "másolásról": “A magyar sztárrendszer sűrítő, funkcióhalmozó jellege következtében Karádyra hárul a vamp és a heroina közötti teljes mozgástér megelevenítése” – írja Király Jenő Karády mítosza és mágiája című könyvében. Karády kultusza több rendszert és generációt is túlélt – nem véletlen, hogy a nagymamák még hat évtizeddel később is Karády-frizurát kértek a fodrásztól.

A kólától a tévéig

A szüleink generációjának már nem a jegyrendszer és a háború a meghatározó gyerekkori élmény, a vágyaik már nem a túlélésről szóltak. Az átlag megelégedett azzal, hogy a Ladával, amire 7 évig várt, leutazhasson a jelképesen kiépített M7-esen a balatoni telekre vagy a szotos üdülőbe, míg mások külföldre - Párizsba, vagy éppen Olaszországba, Mastroianni filmjeinek világába akartak eljutni.

Fotó: Fortepan/Képszerkesztőség

A divatrajongóknak jóval nehezebb dolga volt, ha “nyugati” termékekhez akartak jutni. A hazai ipar képtelen volt az igények kielégítésére, a választékban pedig nem szerepeltek jó minőségű darabok. Konfekciót hordani a hatvanas évek elején ciki volt, inkább átalakított ruhákban jártak, vagy aki meg tudta fizetni, csináltathatott ruhát valamelyik Váci utcai elit szalonban, 4-5-szörös áron. Természetesen többféle stratégia született a hiány kiküszöbölésére. A divatos, minőségi ruhadarabok jelentős része csempészáruként érkezett az országba, hoztak be szövetet, fehérneműt, harisnyát, kabátot, stb.

Az első farmernadrágok véletlenül, vagy tévedésből kerültek Magyarországra az ötvenes években, segélyszállítmányokban vagy a rokonok által küldött csomagokban lapultak. Először munkásnadrágnak hitték a farmert, a viselet nem rendelkezett jelentésrendszerrel, fejti ki Hammer Ferenc A farmerviselet alakváltozásai a szocialista Magyarországon című tanulmányában. Néhány év alatt azonban ez megváltozott. A hatvanas évek második felében, mindössze néhány rövid év alatt érkezett meg Magyarországra a beatkorszak - de a farmer nemcsak a lázadás, hanem nehézkes beszerezhetősége miatt lett presztízsdarab.

Nem maga a tárgy az érdekes, hanem a tárgyhoz kapcsolódó többlet, mint pl. a nyugati rokon megléte, vagy egy nyugati országba tett látogatás” – jellemzi K. Horváth Zsolt a korabeli helyzetet. A pénz eleinte önmagában kevés volt ahhoz, hogy valaki farmert szerezzen, később az ecseri piacon pl. félhavi fizetésért lehetett hozzájutni. Míg egy kg kenyér 3,60-ba, egy Levi's 1800 Ft-ba került, olvashatjuk Hammer Ferenc cikkében. Soknak tűnik? Akkor gondoljunk a dizájnertáskák mai árfekvésére.

Fotó: Fortepan/Képszerkesztőség

De mit szólt mindehhez a hatalom? Az “aki nincs ellenünk, az velünk van” elv alapján a farmer 1965 körül kikerült a deviáns és súlyosan ízléstelen viseletek közül, és elindult az elfogadottság felé. A párt finomított az öltözék alapján azonosított osztályellenesség megítélésén, és inkább a saját céljai érdekébe állította a popkultúrát. Az áttörést a KISZ VII., 1968-as Kongresszusa hozta meg, ahol Kádár János a következőket mondta:

A vadnyugati nadrágokkal meg a szakállal meg a hajviselettel nem akarok foglalkozni...Ami itt fontos, az az, hogy a párt, az ifjúság nem divattervező cég és nem fodrászipari ktsz, és nem kell ilyesmivel foglalkoznia.

A farmer a hetvenes évek közepére hétköznapi viseletté szelídült, 1978-ban megszületett a magyar farmer, a Trapper márka. “Az első gyár elkésett, amit meg lehetett venni a boltban, az már nem volt érdekes” – mondja K. Horváth Zsolt. A Trapper “diadalútja” csak addig tartott, amíg nem lehetett hozzájutni más márkákhoz, a nyolcvanas években pedig már a punkok bőrnadrágja volt az új ellenség, amivel a kultúrpolitika foglalkozni kezdett.

A Levi’s Magyarországon

A Május 1 Ruhagyár 1977-ben a Levi Strauss céggel kötött kooperációs szerződést eredeti farmernadrágok gyártására. A gyártás a vállalat Marcaliban létesített gyárában folyt és ott évente mintegy 800 ezer Levi’s farmernadrágot gyártottak, aminek mintegy egyharmadát belföldön értékesítették.

Magyar retró

Ladával a telekre

1960 és 1970 között több mint tizenegyszeresére nőtt a lakosság által használt személygépkocsik száma Magyarországon. 1960-ban már mintegy tizenegyezer autótulajdonost tartottak számon, és az alacsonyabb társadalmi státuszt jelentő foglalkozások tagjai is bekerültek közéjük. A gépkocsi a személyes fogyasztás eszközeként ismét a vagyoni helyzet szimbólumává vált, 5-7 év várakozási idő után lehetett hozzájutni – legalábbis a hivatalos forgatókönyv szerint.

Fotó: Fortepan/Képszerkesztőség

Tipikus kezdő autó volt a Trabant, ezen a fázison szinte mindenki átesett, és a “Kispolski” is a fiatal párok autójának számított. A Zaporozsec igazi szovjet csodabogár, erős NSU koppintás nyomán a tajgára született túlélőautó volt. A Wartburg vagy a Moszkvics pedig a telekre járók, vidékiek kissé lenézett modelljévé vált az évek alatt. Volgával az állami intézmények dolgozói közlekedtek. A köznépi hierarchia csúcsán a Lada állt, jellemzően ez a márka volt a vágy abszolút tárgy a szocialista autók közül. Az ennél individulistábbak szemezgethettek a Skoda és aztán egy újabb csapásként a Dacia korabeli kreációi között. Egyes kiváltságosak megismerhették a „Nagypolski” rejtett képességeit és időnként az új autókat majdnem kizárólagosan forgalmazó Merkúr árlistáján feltűnt például egy-egy sorozat a Fiat, a Renault, vagy a VW gyártmányai közül.

Fotó: Fortepan/Képszerkesztőség

Rózsika néni és a Mustang

Kíváncsiak voltunk, mit szól az utca embere, ha egy magyar nyudgíjas a vágy titokzatos tárgyával jár bevásárolni.

Rózsika néni új bevásárlókocsija

Mobilok és posztok a tengerpartról

Míg szüleink autókért, telekért, háztartási gépekért spóroltak, illetve "fusiztak", a 2010-es évek fiataljainak az okoskütyükkel lehet a legnagyobb örömet szerezni, a repülőjegyen kívül. “A tárgyak értékképző szerepe megmaradt, az iPhone a tájékozottságot jelképezi, az, hogy mindig tudod, mi a menő” – mondja K. Horváth Zsolt. “Ez kicsit olyan, mint amikor ‘73-ban volt egy jó Levi's farmered. De a fő különbség maga az út, ami a birtokláshoz vezet. Ma mindez pénz kérdése, a farmernél a trükköt kellett tudni a beszerzéshez”.

Fotó: Fortepan/Képszerkesztőség

Bár a menedzserek világában a státuszszimbólumok és vagyonokat érő autók a reneszánszukat élik, az Y generációnál megfigyelhető egy másik tendencia is: a vágyak nemcsak tárgyakra, hanem egy-egy életformára irányulnak, az inspiráció pedig a közösségi oldalakról érkezik.

A szülők sokszor nehezen barátkoznak meg a gondolattal, hogy a szabadúszás a gyerekeiknél sok esetben nem egy lehetséges opció, hanem életcél. Menő digitális nomádként dolgozni, utazgatni és fotókat posztolni a világ másik felén található tengerparti bárból, a hegytetőről, vagy egy nagyváros felkapott újhullámos kávézójából.

Fotó: Fortepan/Képszerkesztőség

Napjainkban egy 10 ezer forintos nyereménybetéttel, akár egy Ford Mustangot is nyerhet, kattintson ide a részletekért.

Brand & Content Brand & Content
A cikket a Brand & Content készítette az FHB Bank, a Takarék Csoport tagja megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.