Az art deco Budapesten

További Brand and Content cikkek

Ha nem is biztos, hogy az art deco az utolsó világstílus, az egyértelmű, hogy az első globális művészeti stílus volt. Az Art Nouveau (a belga-francia szecesszió) meghódította pár év alatt a kontinens országait, sőt, a volt cári birodalom tartományaiban és Latin-Amerikában is fellelhető, viszont az angolszász országokat a hullámzó növénymotívumok hidegen hagyták. Ezzel szemben az art deco az első világháború utáni technikai globalizációnak (expresszvonatok, óceánjárók és filmek) köszönhetően pár év alatt nemcsak a Nyugat centrumaiban, azok perifériáin és gyarmatain jelent meg, hanem a sztálini Szovjetunióban is megtalálható. És persze Budapesten is.

A két világháború közötti dekoratív stílus az első világháború előtti német-francia iparművészeti rivalizálásból nőtt ki. Nevét az 1925-ös párizsi világkiállítás – ahol nemzetközileg is bemutatkozott –, az „Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes” (Kortárs díszítő- és iparművészeti kiállítás) rövidítéséből kapta 1966-ban. A maga korában főként cikcakk dekorációként hivatkoztak rá, amely forma az art deco egyik leggyakrabban használt motívuma volt.

Három nagy művészeti forrást igyekezett integrálni: a történelmi építészet és belsőépítészet hagyományát, a korabeli kortárs képzőművészeti irányzatokat és az addig a Nyugat által megismert, térben és időben távol álló egzotikumokat. Ez a kevert forrású iparművészeti szemlélet érvényesült az art deco épületek tömeg- és részletképzésénél, homlokzati dekorálásánál.

A magyar art deco épületállomány a szecessziós tizedét sem éri el, a magyar városok arculatát – leszámítva a XI. kerület egy kisebb részét – nem határozta meg. Földrajzi, és így történelmi-gazdasági okokból a francia kubizmus helyett inkább a német expresszionizmus, Bécs és Hamburg hatása érezhető. A klasszicizmus helyett elnagyolt barokkos, míg az ókori egyiptomi és keleties hatások helyett népművészeti motívumok lelhetők fel benne. Az 1920‑as évek második felében a növényi ornamensek domináltak, az évtized végén a kubista-expresszionista gúla- és ékformák, amelyeket 1930 körül felváltott a homlokzatok vízszintes sávozása, hogy aztán pár évre rá ez az építészet is belesimuljon a modernizmus uniformizálódó formanyelvébe.

A magyar art deco, ellenben a nyugatival, több konzervatív részletet alkalmazott, mint a kortárs képzőművészetekből kiragadott és újraértelmezett motívumot; a gépi gyártás esztétikájából származó formák és mintázatok nem jellemzők. A társművészetek, mint a díszítőfestészet, a kerámia, az ólomüveg és a műlakatosság megjelenése a korábbi szecessziós munkákhoz képest elenyésző, ezen részleteket a polgárság kevésbé tudta finanszírozni, mint a századforduló idején. Ezek ellenére mégis be lehet mutatni több tucat karakteres budapesti art deco épületet.

Ezek közül válogattunk annak apropóján, hogy a Markó utcai, eredetileg transzformátorháznak készült épület korszerű irodaházként születik újjá.

1. I. ker., Bem rakpart 25/A, lakóház, Glock Imre, 1932
A háztömb rakparti homlokzatát Wälder Gyula határozta meg, így Glock Imre építőmester a Wälder által tervezett Bem rakpart 26. háromszög alaprajzú zárterkélyeit és vízszintes vakolatsávjait alkalmazta. (Fotó: Bolla Zoltán)

2. II. ker., Bem József utca 24., lakóház, Gregersen Hugó, 1936–1937
Az építész szinte minden épületén együttműködött feleségével, Lux Alice szobrászművésszel. Az ő alkotásai a kapuzat állatövi jegyeket és magát a házaspárt ábrázoló domborművei. Az épületen továbbá Hermésznek, a kereskedelem istenének a szobrát láthatjuk. A homlokzatot dekoratív kőpárkány zárja, az erkélyek vasbeton mellvédjének áttörése Medgyaszayra jellemző népies virágmintát mutat. (Fotó: Bolla Zoltán)

3. III. ker., Kolosy tér 1/A, lakóház, Kellerman László, 1941–1942
Az építész ezt a munkáját saját neve alatt már nem vállalhatta, de így is felismerhetőek a rá jellemző stílusjegyek: függőlegesen hullámzó kiképzésű mészkőlap burkolat, a franciaerkélyek, a népi és nemzeti romantika elemei kívül-belül. A sarokrész felé a tetőn két ősmagyar harcos szobra helyezkedik el, az ablakok között geometrikusan stilizált népies motívum. A lépcsőház falain és oszlopain márványlap burkolat, szépen megmunkált vaskos fa lakásajtók, az előttük levő közlekedőt a lépcsőháztól a Balaton-felvidék tornácainak formájára kialakított falak választják el. (Fotó: Bolla Zoltán)

4. V. ker., Honvéd utca 22–24., lakóház, Györgyi Dénes (és Román Ernő), 1926–1930
A székesfőváros 1926-ban tervpályázatot hirdetett az Elektromos Művek Honvéd utcai bérházára és egy ahhoz kapcsolódó Markó utcai transzformátorházra, amit Román Ernő nyert meg; ám Györgyi Dénes terveit a bizottság alkalmasabbnak találta, így az építészeket közös terv elkészítésére kérték fel. A Honvéd utcai homlokzatot Párizsra emlékeztető zárterkélyek tagolják, a négy saroktornyot vízszintes sávok díszítik. Az épület földszintjén a két-két szoborfej a városvédő Neptunuszt és az épületvédő Medúszát ábrázolja; a bérház bejáratánál az elektromosság allegorikus, kezeiben villámokat tartó szobra található. (Fotó: Bolla Zoltán)

5. V. ker., Markó utca 9., transzformátorház, Györgyi Dénes (és Román Ernő), 1929–1930
Az épületek elkészültét követő sajtóvitában kiderült, hogy az ELMŰ bérházát és transzformátorházát elsősorban a Györgyi iroda tervezte, ám az iratokon jó szándékból Román Ernő neve is fel lett tüntetve. Az épület lépcsős-teraszos tömegét, ékforma kiképzésű lizénáit és téglaburkolatát valószínűleg a bremerhaveni expresszionista víztorony inspirálta és hasonlóságot mutat a korabeli londoni Warwickshire House-zal. A bejárati ajtót Ohmann Béla és ifj. Mátrai Lajos kiváló fa domborműve, a technika és civilizáció atyjának, Prométheusznak tűzlopás-jelenete díszíti. Az épület eredeti funkciójában a rendszerváltozásig működött, aztán pár évre rá irodaházzá alakították át. A mostani külső felújítás és irodabelső átalakítás a szigorú műemlékvédelmi szabályoknak is megfelel és a legmodernebb technikai- és esztétikai igényeket kielégítve várja egyediségre vágyó új bérlőit. (Fotó: Bolla Zoltán)

6. VI. ker., Paulay Ede utca 35., volt Parisiana mulató, Lajta Béla, 1907–1909
A reggelig nyitva tartó mulató tervezése során Lajta elhagyta nemzeti romantikus stílusát, és egy sokkal figyelemfelkeltőbb épületet alkotott. Az ókori Kelet építészetét felidéző, letisztult, szimmetrikus homlokzat, az egyedi anyaghasználat, a pártázatot alkotó, geometrikus dekorálású kerubszobrok két évtizeddel előzik meg a későbbi nemzetközi art decót. Az építész Maróti Géza szobrászművésszel közösen alkotta meg a héber mitológia szigorú őrangyalait, de itt a kerubok barátságos tekintettel néznek le az épület szemlélőjére. A nyolcvan év alatt többszöri külső-belső átalakítást, funkcióváltást és névváltozást megélt intézményt Kőnig Tamás és Wagner Péter rekonstruálta 1987–1990 között. Az előcsarnok atlanti „neo deco” stílusban teljesen új belsőt kapott, míg a Vágó László által 1921-ben tervezett neo-empire stílusú nézőtér és színpad az eredeti tervek szerint lett felújítva. (Fotó: Bolla Zoltán)

7. VII. ker., Rákóczi út 12., lakóház, Wälder Gyula, 1936–1937
A telekre eredetileg Györgyi Dénes tervezett volna üzlet- és lakóházat, ám a geometrikusan stilizált, magyaros ornamentikával díszített épülettervet a városi hivatal nem engedélyezte. Wälder Gyula átvette a Györgyi-féle épület tömegét és homlokzattagolását, ám azt klinkertéglával burkolta, alkalmazkodva Lajta Béla két házzal odébb levő takarékpénztárához. Az üzletszintet és a lakószintet széles előtető választja el egymástól, a sarkokat akroterionok koronázzák, a lapostetőn lehetőség nyílt terasz kialakítására. (Fotó: Bolla Zoltán)

8. VII. ker., Wesselényi utca 26., lakóház, Barát Béla és Novák Ede, 1929
A saroképület homlokzatát, amelyben szintenként négy-négy lakás helyezkedik el, töredezett alaprajzú zárt- és nyitott erkélyek tagolják. Az ablakok között a vakolat vízszintesen sávozott, az erkélyek vasrácsa egyszerű geometrikus alakzatokból épül fel. A kapuzat kovácsoltvas rácsának mintázata a párizsi art deco hatását mutatja. A lépcsőházat nagyrészt antik jellegű szalagdíszek keretezik, viszont a mennyezeti stukkó-rozetta körvonala cikcakk alakú. (Fotó: Bolla Zoltán)

9. VII. ker., Madách tér – Károly körút, Madách-házak, Wälder Gyula és társai, 1937–1938
Az Erzsébet, más néven Madách Imre sugárút kiskörúti torkolatának épületegyüttesére több pályázatot írtak ki, míg – két évtizedes huzavona után – 1930-ban Árkay Aladár terve nyert; az ő hirtelen halálát követően Wälder Gyulát bízták meg a komplexum homlokzatának megtervezésével. Wälder a hamburgi Chilehaust (Fritz Höger, 1921–1924) alapul véve előírta az épületek egységes téglaburkolatát, és a sugárút kezdetét jelölő átjárót barokkos, kosáríves dongaboltozattal fedte le. Az épületegyüttes középső részének alaprajzait Wälder készítette, míg a többi házat Hübner Tibor, Janáky István, Gerlóczy Gedeon, Málnai Béla és Wellisch Andor tervezte. (Fotó: Bolla Zoltán)

10. IX. ker., Mester utca 15., lakóház, Kellerman László, 1940
A tervező és kivitelező Kellerman építőmester a korszak végére, talán az akkor erősödő neonacionalizmus hatására, a korszakra szokatlan módon népies motívumokat alkalmazott külvárosi modern bérházain. A sarok lépcsőzetes toronyépítménye a nyugati art deco világvárosi hangulatát idézi fel, az elkoszolódott mészkőlap burkolat frízei néhány helyen eltűntek, viszont a zárterkély alján szöveg hirdeti a tervezés évét, korabeli tipográfiával. A bejárat erősen kiugró vasbeton előtetője tulipánformájú, a lépcsőházat a Komlós-manufaktúra élénk színű kerámiái díszítik. (Fotó: Bolla Zoltán)

11. XI. ker., Kosztolányi Dezső tér 4., »Gellért-udvar« társasház, Martonosi Baráth Lajos, 1931
A jó társadalmi és ingatlanfejlesztési szervezőkészségéről ismert Martonosi a keresztény hivatalnokok és értelmiségiek számára tervezett úgynevezett „udvar-társasházakat” Kelenföldön és Lágymányoson, melyek jelentős történelmi magyar szereplőkről lettek elnevezve. Ezen épületei modernbe hajló késő art deco stílusban készültek, vízszintesen erőteljesen sávozott homlokzatokkal. Másik jellemzője épületeinek a lépcsőzetes erkélyelválasztó- és oromzat. Bejáratai kapudíszén gyakorta használt kínai geometrikus motívumokat. (Fotó: Bolla Zoltán)

12. XI. ker., Ulászló utca 17., lakóház, Faragó Sándor, 1940
Faragó Sándor építészmérnök-iparművész 1920-ban társult a grafikus-iparművész Gróf Józseffel, akivel közös, elismert lakberendező műhelyt nyitottak. Voltak önálló bútortervei is és közreműködött a korszak egyetlen, modernista lakóházat eredményező középítkezésében, a János Pál pápa téri OTI-házakon. Ezen a modernista bérházon lett felhasználva az egyetlen ismert Zsolnay art deco épületkerámia, amelyből stílusidegen elemként a Fadrusz utcai neobarokk Steiner-házra (Steiner József, 1927) is jutott. (Fotó: Bolla Zoltán)

13. XI. ker., Fehérvári út 88., lakóház, Rerrich Béla, 1927–1928
Az átlósan lecsapott sarkon álló bérházegyüttes részben a közeli kelenföldi hőerőmű alkalmazottainak készült, négy egységből áll, ebből három a tisztviselőknek, egy a munkásoknak. A főhomlokzat két oromzata a német reneszánszot, a háromszög alaprajzú zárterkélyek a német expresszionizmust idézik. A cikcakkos vonalak a zárterkélyek ablakai közti domborműveken az expresszionista festészet töredezett kontúrjaiból, valamint a villamosságból erednek. (Fotó: Bolla Zoltán)

14. XI. ker., Hengermalom út 60., székesfővárosi villamos hőerőműtelep kapcsolóháza és vezérlőterme, Borbíró (Bierbauer) Virgil, 1927–1930
A hőerőmű-telep korai épületeit Reichl Kálmán már az első világháború előtt elkészítette, annak 1925‑ös bővítéséhez társult Bierbauer, Reichl hirtelen halála miatt maradt a munka folytatása Bierbauerre. 1927‑es németországi és hollandiai tanulmányútját követő előadásaival, illetve a Tér és Forma című szaklap egyik szerkesztőjeként a modern építészet egyik magyarországi zászlóvivője lett. Az épületbelső csak kivételes alkalmakkor látogatható. (Fotó: Bolla Zoltán)

15. XIII. ker., Pannónia utca 19., lakóház, Spiegel Frigyes és Kovács Endre, 1928–1929
Spiegel Frigyes hozta el először Magyarországra 1897-ben a francia-belga Art Nouveau vizuális világát (Eugène Grasset, Victor Horta, Paul Hankar és Henry van de Velde). Ez az utolsó előtti épülete, egyben egyetlen art deco terve, amelyet már fiatalabb munkatársával hozott létre. A zárterkélyeket meander- és gyémántkváderes műkőmintázat burkolja, míg a kapuzat fölött antik szvasztikás tábla szerepel. (Fotó: Bolla Zoltán)

16. XIII. ker., Radnóti Miklós utca 21/B, lakóház, Jánszky Béla és Szivessy Tibor, 1928
Nagy ereszkiülésű, gazdagon dekorált homlokzatú épület. Az építészpáros 1909 és 1916, illetve 1926 és 1932 között dolgozott együtt, ezen épületük elkészültekor több hasonló art deco házat alkottak, amelyeken reneszánsz, empire és népművészeti motívumokat alkalmaztak. Mivel az építtető egy szállítmányozási cég volt, az épület mindkét oldalán egy mozdonyt, illetve egy hajót ábrázoló tondó található. A díszes kapuzat fölött Merkúr és Fortuna szobra van elhelyezve, a sarokerkélyek oszlopai egyiptomi hangulatúak. Az épület kisebbik párja Szolnokon található. (Fotó: Bolla Zoltán)

17. XIII. ker., Thurzó utca 5. (Kárpát utca 3.), kapuzat, 1942 (építész: Tömböly Dénes)
Az egyetlen figurális art deco kovácsoltvas rácsunk, két egymás melletti épületen is fel van használva, amelyek külön lépcsőházra nyílnak; a műlakatos ismeretlen. A népies tartalom szimbolikusan pajzán jelenetet, a gyermeknemzést ábrázolja. Mindkét rács finoman megmunkált vörösmárvány kapuzatba illeszkedik, de a Kárpát utcai lépcsőházban ez a népiesség folytatódik a korlátokon és a liftakna rácsán is. (Fotó: Bolla Zoltán)

18. Margitsziget, Nemzeti Sportuszoda, Hajós Alfréd, 1929–1930
Hajós tehetséges építész, úszó olimpikon és a labdarúgás szervezője volt; végül a harmadik tervváltozata valósulhatott meg. Először konzervatívabb homlokzatú épületet tervezett, míg a második verzióban az uszoda belül egyiptomi oszlopokkal rendelkezett. Igényesen kivitelezett épület, amely máig megőrizte eredeti részleteit. Az elülső két, félhengeres épületrész a tribünökhöz vezető lépcsőházat rejti. A bejárat fölötti ablakok között klinker terrakotta díszítmények láthatók, a zászlótartó rudak lépcsőzetes pálmalevél-kompozícióból indulnak ki. Hajós 1924-ben indult az olimpiai játékok művészeti versenyében, így naprakész volt a nemzetközi sportépítészetben. A bejárat kialakítására hatott az amszterdami Olimpiai Stadion (Jan Wils, 1927–1928) amelyet Frank Lloyd Wright elpusztult chicagói Midway Gardense (1913–1914) is inspirált. (Fotó: Bolla Zoltán)

Szöveg és képek: Bolla Zoltán, a két kötetes A magyar art deco építészet szerzője.

BRAND & CONTENT

A cikket a Brand & Content készítette a Markó Irodák 9 irodaház megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.