Szarvasbőgés - kemény munka a színfalak mögött

További Brand and Content cikkek

A túrázók és a sportvadászok minden szeptemberben nagyon várják a szarvasbőgés kezdetét, hogy az év legnagyobb vad happeningjén csodálhassák az erdő királyait. Egy-egy bőgési időszak azonban az acélos hangú gím megasztárok, a szende szarvas lányok és a háttérben dolgozó vadásztársaságok, erdőgazdaságok számára is lényegesen több munkát jelent, mint azt kívülállóként láthatjuk. Képriportunkban a pécsváradi erdő gímjeinek párzási szezonján keresztül mutatjuk be a szarvasbőgés kendőzetlen valóját Kasper Máté vadőr és Dr. Náhlik András, a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet vezetőjének kommentárjaival.

A szarvasbőgés már augusztus végén elkezdődik, valódi tetőpontját szeptember elején-közepén éri el. Amikor a gím bikának megfelelő a kondíciója a bőgés megkezdéséhez, „döherré” (köznyelven azt mondanánk, fickóssá) válik, megindul benne a fokozott hormontermelődés, és elindul a rigyetés (üzekedés) időszaka - magyarázza Kasper Máté hivatásos vadász és szarvasbőgő-bajnok. A bőgő bika látványának hatására indul be a szarvasteheneknél a peteérés is.

A vadászathoz, természetjáráshoz elengedhetetlen néhány speciális felszerelés, mint a távcső és a fejlámpa vagy a vízálló nadrág és bakancs. Ezek közül gyűjtöttünk össze olyan elengedhetetlen darabokat, melyek a fotókon is feltűnnek.

A gímszarvas tehenek és bikák az év nagy részében külön csoportokban élnek. A párzási időszak közeledtével, a bikák egy tarvad-, vagyis tehenekből, ünőkből (fiatal tehén) és borjakból álló csapatot keresnek maguknak, és „ háremkövető üzekedési stratégiát folytatnak”- magyarázza Dr. Náhlik András. A hárem 2-3 vagy akár 20 tehénből is állhat, attól függően, hogy milyen az állomány sűrűsége és az úgynevezett ivararány. Majd megkezdődik az udvarlás. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

A háremet birtokló bikák a legerősebbek, vagyis a legnagyobb a test- és az agancsméretük. A hárem körül fiatalabb szarvasok, más szóval mellékbikák is sündörögnek, amelyeket a hárem ura igyekszik a tehenektől távol tartani, nem mindig sikerrel. A bika nem mindig egyformán bőg, a gyakorlottabb fül könnyen megkülönböztetheti a tehenet kereső bika hangját, hárembika teheneket terelő hangját, a harcra hívó hangot, az idősebb bikák mély vagy a fiatalok gyengécskébb bőgését. A fáradt bika fektében hosszan, néha szakaszosan elnyújtott gyenge bőgési hangot hallat, ami sokszor „morcogásba” megy át. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

Amikor feltűnik egy tettrekész, megtermett rivális bika, amely igényt tartana a háremre, általában „párhuzamos járással bemutatják egymásnak a méreteiket” – festi le a produkciót Dr. Náhlik András –, majd harcra hívják egymást. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

A bőgés során a bika egy úgynevezett rezonáló kamrát formál a szájából – folytatja Dr. Náhlik – az ajkai takarják a szájpadlást és az alsó állkapcsot a metszőfogakkal, miközben hosszanti irányban tágra nyitja a száját és az orrlyukait. Az így kiadott hangokat próbálják utánozni a szarvasbőgés-imitátorok is, akik ezzel a módszerrel csalják közelebb a nagyvadakat. Kasper Máté 10 éve bőg rendszeresen vadászatok során és bemutatókon, nemzetközi versenyeken is. „Sokféle eszközt használok, többek között porszívót, szürke marha tülköt, illetve speciális bőgő kürtöket. Eredményesség szempontjából mindegyik tökéletes.” (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

Nem csak a vadászat eredményessége miatt: valódi élmény egy ekkora állat a közelébe férkőzni és testközelből érezni minden rezdülését. „Kedvenc történetem, amikor egy középkorú szarvasbika olyan 6 méterre közelített meg, torka szakadtából bőgve, hogy majd jól ellátja a bajomat. Amikor odaért hozzám és meglátott, ki lehetett olvasni a tekintetéből, hogy egy világ dőlt össze benne. Mert aki itt bőg az egy ember és nem egy rivális bika. Flegma undorral tudomásul vette ezt a tényt, hang nélkül megfordult és visszaballagott az erdő sűrűjébe. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

„Talán 12-13 éves lehettem, amikor először hallottam szarvasbőgést, bár vadászcsaládban nőttem fel” – mesél Kasper Máté a szarvasokhoz fűződő kapcsolatáról. „De nálunk, a Dél-Alföldön nem élt szarvas a környéken.” (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

„Szerencsés voltam, mert 2000 körül létrehoztak egy vadfarmot a közelünkben. Nem volt teljesen valósághű, de tulajdonképpen minden ugyanúgy működött a szarvasoknál, mint a természetes populáció esetében. Sokszor nézegettem őket, és kíváncsivá tett, hogy kerítés nélkül hogyan élnek a szarvasok, milyen a bőgési időszak.” (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

„Ezután kerestem fel olyan vadászterületeket, ahol természetes körülmények között lehetőségem volt tanulni a szarvasokról és a szarvasoktól. Országos bajnokságot már többször nyertem, és egy EB ezüstérmem van. Sajnos Magyarországon kicsi az érdeklődés ez iránt a műfaj iránt, nagyobb hagyománya ennek határainkon kívül van, Szlovákiában, Csehországban, Németországban.” (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

Ezen a területen, a mediterrán-jellegű Kelet-Mecsekben a bőgés szinte minden évben pontosan kezdődik, egy-két nap eltéréssel – magyarázza. Az, hogy meddig tart egy a szarvasbőgés, azt a területen élő szarvasállomány összetétele adja. Ahol több a korosabb tehén, ott hamarabb vége van a bőgésnek, ahol pedig sok a fiatal, ott jobban elhúzódhat. Ebből adódik, hogy az idősebb tehenek hamarabb mutatnak párzási hajlamot, mint a fiatalok. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

A tehenek általában igyekeznek elfoglalni a legjobb minőségű és táplálékban gazdag területeket, mert ott tudják sikeresen felnevelni a borjaikat. A legdaliásabb bikák ezért ezeken a „választékban erős” területeken foglalnak maguknak háremet. A vadásztársaságok gyakran tesznek ki kukoricát, vegyes takarmányt a vadaknak, hogy ezzel is megalapozzák az állomány jó kondícióját. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

Gyakran helyeznek ki nyalósót a „csülkösvadnak”, szarvasoknak és az őzeknek az ásványianyag-pótlás miatt - ahogy a gazdák szarvasmarhának vagy kecskének is egyébként -, mert a kérődzőknek szükségük van rá, akár vad, akár háziállat. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

Sok vadásztársaság vadföldet - egy legelő jellegű rétet - is tart a szarvasok, őzek miatt, mely nem csak élelmet, de búvóhelyet is biztosít a jószágoknak. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

A bikák a hajnali és esti órákban igazán aktívak. Minél rövidebb a nappali órák száma, a bikáknál annál inkább beindul a tesztoszteron termelés. Ez neurohormonális szabályozás útján történik, amit a fény és sötétség arányának éves (ún. cirkannuális) változása idéz elő. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

Kevésbé harsány a bőgés az emberek, például zajos turisták, quadosok által gyakran látogatott területeken, szeles időben vagy nagy melegben. Persze a szolidabb hangok nem jelentik azt, hogy ilyenkor a bikák ne üzekednének. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

A bőgés intenzitását nem is az élőhely minősége, mint inkább a gímszarvas populáció sűrűsége befolyásolja. Ha egy területet sűrűn laknak gímek, az úgynevezett mellékbikák is folyton a háremek körül sündörögnek, ami kiváltja a hárem birtoklójának agresszivitását és intenzív bőgését. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

A bőgés sokkal fontosabb és bonyolultabb a szarvas életében, mint gondolnánk. Nem pusztán figyelemfelkeltésről van szó. Ebben az időszakban minden hangnak, mozdulatnak, viselkedésnek jelentősége van. Az elsődleges dolga ilyenkor egy erős gímnek a hárem védelme. Legjobban úgy tudja a rivális bika tudomására hozni, hogy a hárem az övé, ha bőg. (Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség)

Brand & Content

A cikket a Brand & Content készítette az Axiál megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.