Az okosotthon ma már nem számít luxusnak

1922-ben már készült egy némafilm The Electric House címmel, amiben egy kapcsolókkal és fogantyúkkal automatizálható házat tervez egy tévedésből mérnöki diplomához jutó botanikus. A megoldások működnek is, de a diploma jogos tulajdonosa bosszúból mindent elront. Az ötlet mechanikai kapcsolatokon alapult, tehát igazából nem is nevezhetjük okosotthonnak.

Hasonló látványt nyújt a Vissza jövőbe című film nyitójelenete. Doki házában az órajeleket ténylegesen ébresztőórák adják, melyek robotkarokat és berendezéseket kapcsolnak be. Így készül el a pirítós, majd nyitja fel az elektromos konzervnyitó a kutya reggelijét.

A szigorú értelemben vett okosotthonokat viszont picit másképp kell elképzelni. Maga a kifejezés azokat a megoldásokat írja le, amelyek érzékelők és szoftverek segítségével egyazon hálózatra kapcsolt eszközöket irányítják vagy időzítik.

Jó példa a filmes univerzumokból a hangvezérlés – a felhasználó a számítógépnek intézi az utasítást, az pedig végrehajtja.

Nem csak redőny, garázskapu és lámpaoltás

Egy 1989-es felvétel bepillantást enged egy működő okosotthon-koncepcióba, mely szintén hangvezérelt megoldásokat alkalmaz az akkoriban uralkodó távkapcsolók helyett. A rendszer már akkor képes volt komplexebb beállításokat végrehajtani (party módban fényeket beállítani és a zenét elindítani vagy privacy módban lehúzni a redőnyöket), valamint képes volt felismerni a hangszíneket és csak a háztulajdonosoknak „engedelmeskedni” – ahogy ma egy okosasszisztens is teszi egyébként.

Az okosotthon-rendszerek általános elterjedése óriásit ugrott a Wi-Fi és az okostelefonok mindennapossá válásával. Szinte mindent lehet irányítani és időzíteni applikációkkal, ami internethez csatlakoztatható vagy az elektromos hálózathoz köthető. A funkciókkal automatizálhatunk feladatokat (mint világítás, kapunyitás, fűtés és a többi), több biztonsági funkcióval, például szivárgásérzékelővel, mozgásérzékelővel az ingatlant óvhatjuk meg, illetve további érzékelőkkel mérhetjük, ezáltal optimalizálhatjuk az áramfogyasztást (pl. egy fagyasztónál). Tehát nemcsak egyszerűsíteni lehet a mindennapi feladatainkat, de spórolhatunk a villanyszámlán és megelőzhetünk egy-egy katasztrofális csőtörést is többek között.

Bár ma már sokféle okosotthon-rendszer létezik, felépítésük általában azonos, egy központi egységből és az ahhoz tartozó érzékelőkből és kapcsolókból áll, melyet az okostelefonjaink applikációival tudunk „programozni”.

Az érzékelők mozgást (pl. ajtónyitást), füstöt, fényerőt, szivárgást, párát vagy hőt is érzékelhetnek, jeleznek, valamint (pl. fogyasztási) adatot továbbítanak. A kapcsolókkal távolról működtetni és időzíteni tudjuk az elektromos hálózatra vagy Wi-Fire kötött eszközeinket. Ezenfelül természetesen a funkciókat össze is lehet kötni, hogy érzékelés után feladatot hajtsanak végre, illetve a rendszerbe beilleszthetünk egy intelligens asszisztenst, így hangérzékeléssel is képes lesz személyre szabott feladatokat végrehajtani.

Például automatizálhatjuk a teraszvilágítást: nyitásérzékelőt teszünk a teraszajtóra és az évszaknak megfelelő naplemente időpontját beprogramozzuk, így, ha sötétedés után nyitjuk ki az ajtót, felkapcsolja a világítást és amikor bezárjuk lekapcsolja. Napközben pedig nem történik semmi, hacsak felül nem bíráljuk az okosasszisztenssel.

Többféle protokoll, de hasonló működési elv

Több mint féltucat okosotthon-irányító szabványt tartanak számon. A jelentősebbek között megtalálhatjuk a Wi-fi-t - ami általában a közvetítő szerepét játssza, bár alkalmas lenne önálló rendszert is életre kelteni - és a BLE (Bluetooth Low Energy) protokollt is, ami az utóbbi fejlesztések óta már képes hálózatépítésre is – így kiküszöbölve az alacsony hatótávolság problémáját. (Az Apple tag lehet egy jó példa a hálózatba kötött BLE-re.)

A komolyabb otthonautomatizáló rendszerek viszont nem ezeket használják, hanem a Z-Wave és a Zigbee szabványokat. Mind a kettő szövetszerű csillaghálózatot alakít ki, melyben a rendszer egyes tagjai csomópontként működnek és eszközről eszközre továbbítják az adatcsomagokat a központtól a címzett eszközig. Hétköznapi példával élve ezek az okosotthonrendszerek olyanok, mint a mobiltornyok működése: az egyik kapcsoló átjátssza a másiknak a parancsot. Néhány különbség azért van a két protokoll között.

A Z-Wave egy lényegesen drágább megoldás, szinte korlátlan a kapacitása, elméletben több mint 65 ezer eszköz kapcsolható rá, emellett egy kevésbé használt (908,42 MHz-es) frekvencián sugároz, ami kiküszöböli az interferencia lehetőségét, de egyúttal behatárolja a csatlakoztatható eszközök körét is.

Ezzel szemben a nyílt forráskódú Zigbee az általánosan elterjedt 2,4 Ghz-es tartományban működik, így rengeteg eszközzel képes kommunikálni viszonylag nagy hatótávolságon. Egy Zigbee-féle rendszerben viszont meghatározott számú, összesen 232 eszköz kapcsolható össze, ami azért egy kisebb panzió, iroda vagy néhány lakásos társasház kapacitását is képes lefedni.

Hogyan képzeljük el a gyakorlatban az okosotthont?

Arról, hogy hogyan működik egy ilyen rendszer kiépítése a gyakorlatban, a Schneider Electric termékmenedzserét, Benkó Csabát kérdeztük meg annak apropóján, hogy a cég Wiser okosotthonrendszere is Zigbee szabványt használ.

„Alapvetően minden egyes egyszerű okosotthon arra épül, hogy viszonylag kis technikai módosításokkal a meglévő rendszert fel tudjuk okosítani. A Wiser esetében a meglévő kapcsolók helyére kell az okos kivitelt beszerelni a régi vezetékek felhasználásával.”

A rendszerkiépítés alapja egy központi egység; ennek nincs dedikált helye a lakásban, mindösszesen konnektor közelébe kell helyezni, illetve Wi-fi vagy Lan kapcsolatra van szüksége, és ha ez megvan hozzá kell kapcsolni az érzékelőket és eszközöket, így a rendszer működőképes.

„A központ a rendszer lelke, ő menedzseli az okoseszközök közti kommunikációt és egyúttal átjáróként viselkedik, ami annyit tesz, hogy az okostelefonnal a központra kapcsolódhatok virtuálisan, így tudom irányítani. Az applikáció segítségével konfigurálhatom, az eszközöket elnevezhetem, testre szabhatom és szabadon módosíthatom a beállításokat” – magyarázta Benkó Csaba. „Tegyük fel, hogy bővül a család és a szokásaink megváltoznak, akkor átírhatom az új igényeim alapján a rendszer vagy egyes elemeinek beállítását.

Az érzékelőrendszer telepítése is tetszőleges lehet a Wiser esetében bizonyos fokig. A vízérzékelőt azért érdemes konyhába vagy a mosogató alá tenni – teszi hozzá. Viszont a vezeték nélküli mozgásérzékelők elemről működnek, nem kell áramkapcsolat a telepítéshez, így a hőmérséklet és páraérzékelőt asztalra, polcra, falra, gyakorlatilag bárhova lehet tenni.

Mennyibe kerül egy alaprendszer kiépítése?

Ahány ház annyi igény, annyiféle lehetőség és pénztárca. A Wisert például modulárisan puzzle darabonként illeszthetjük egymáshoz, az alaprendszert egy lámpaoltó dimmer, egy vízérzékelő és központ összekapcsolásával már el lehet indítani, később pedig bővíteni. A központ nettó 49 ezer forint, a dimmer csupán néhány ezer forinttal drágább, mint egy hagyományos kapcsoló, az érzékelők 17 ezer forint közötti összegbe kerülnek, a dimmer kapcsolók pedig 25-27 ezer forint körül vásárolhatók meg. Így körülbelül 100 ezer forint környéki alapárral már elindíthatjuk a ház „felokosítását”, ami plusz kényelmi funkcióval ruházza fel az életterünket – tudtuk meg Benkó Csabától.

Érdemes vásárolni például okosdugaljakat, melyekkel a nem okoseszközöket is a rendszerbe lehet kapcsolni és így időzíteni; többek között kávéfőzőt, vagy hagyományos állólámpát – javasolja a szakember. Azontúl, hogy mérhetjük a fogyasztását, természetesen időzíthetjük is ezeket.

„A további funkciók később is elérhetők, mint a redőnyautomatizálás vagy kültéri lámpa időzítése. Ezeken felül a Wiserhez újabb funkciók is érkeznek folyamatosan, átlagosan fél évente, például a közeljövőben várhatók a megfigyelési IP kamerák, melyek maximálisan beleilleszthetők a korábbi rendszerekbe” – tette hozzá.

Az alap okosotthonok és különösen a Wiser törekszik arra, hogy a villanyszerelők plusz tudás nélkül is képesek legyenek a csatlakozók cseréjére. A rendszer elemeit úgy alkották meg, hogy egy hagyományos villamoshálózathoz tökéletesen passzoljanak és okosotthon-központ nélkül is funkcionálni tudjanak. Viszont a telepítést kizárólag képesített villanyszerelő végezheti, és ennek a díja átlagosan annyi, mint a szerelendő eszközök bekerülési összege.

Nem szükséges, de megfontolandó átnézetni az otthonunk villamos hálózatát, a régi alumínium vezetékeket lecserélni rézre és a kötődobozokat ellenőrizni, ha már úgyis hozzá kell nyúlni

– javasolja Benkó Csaba.

Az okosotthon-berendezések fogyasztása egyébként minimális, néhány milliwatt, tehát emiatt biztosan nem kell új órát kérni vagy komolyabb kiépítésre számítani, egyszerű munkát kell elképzelni. Létezik természetesen néhány speciális megoldás, pl. a mikromodul kapcsoló vagy fényerőszabályzó, melyek gyufásskatulya méretű kis eszközök és akár a lámpa armatúrájába, vagy álmennyezet fölé is el lehet rejteni, így egyszerűen felokosíthatjuk velük a meglévő lámpáinkat.

Nem csak otthon: társasházak, irodák és panziók

Amennyiben több háztartás igényeit kell kiszolgálni, például több generáció él együtt egy házban, reális igény, hogy ne függjenek egymástól a felhasználók és maguk a rendszerek sem. Kifejezetten praktikus, hogy ezekben az esetekben egy felhasználó pl. több rendszerben is tag lehet, így több otthont is képes menedzselni, az egymástól független rendszerekben, vagy pl. csak az egyikhez kap jogosultságot, a másikhoz már nem fér hozzá – a beállításoktól függően.

Ezek a tulajdonságok az üzleti célú felhasználást is kiválóan képesek támogatni. Például egy apartmanház esetében több központot telepítünk, és mindegyik lakrész korlátozott, lokális felhasználást kap, de a tulajdonosnak vagy karbantartónak mindegyikhez van hozzáférése. Egy társasház esetében sok mindent lehet automatizálni, időzíteni, a nap mozgásától és az évszakoktól függően pl. udvari vagy folyosói lámpákat vagy akár biztonsági kamerákat, mozgásérzékelőket is, melyeket a házfelügyelet menedzselhet. Ezek mind a társasház egészére vonatkoznak, nem pedig egyedi eszközökre, a tulajdonosok saját okosotthonrendszert is telepíthetnek a saját lakásukba.

Összegezve: Mivel az okosotthonrendszerek rengeteg időt, energiát takarítanak meg, ráadásul egyre több otthonbiztonságra fókuszáló funkció is érkezik, ma már nem luxusként gondolunk rá, hanem egyre inkább az otthon, a személyes és közösségi tér kialakításának egy újabb lépcsőfokaként.

(Borítókép: Okoszár, Kép: Sebastian Scholz/Unsplapsh)

BRAND & CONTENT