Én, az ökoszisztéma: a velünk élő baktériumok szerepe az orvoslásban

Ha az orvostudomány fejlődésére, jövőjére gondolunk akkor modern készülékek, orvosi eszközök, például a laparoszkópia vagy az egyre hatékonyabb képalkotó rendszerek járhatnak a fejünkben. Jogos, de ezek mellett magáról az emberi szervezet működéséről is egyre többet tudunk meg. Dr. Schwab Richárddal, a MIND Klinika gasztroenterológusával arról beszélgettünk, hogy miképp változott az orvoslás annak köszönhetően, hogy az utóbbi időszakban az orvostudomány döbbenetes mennyiségű tudás birtokába jutott az emberi szervezetben található, velünk együtt élő több trilliárd baktériumról. „Köreikben” kiemelt szerep jut a bélflóra baktériumainak, már azért is, mivel a velünk élő ezen parányi kis élőlények 80 százaléka vastagbelünkben rezidens. A jelenlegi ismeretek messze nem a „technokrata világképet” erősítik, sokkal inkább valamiféle holisztikus szemléletet sugallnak, sőt velük kapcsolatban akár költőinek is nevezhető képek hangoztak el a beszélgetés során.

A Humán Mikrobiom Projekt

A 2003-as Humán Genom Projekt, az emberi genom betűsorrendjének meghatározása igazi tudományos szenzáció volt, óriási lökést adott az orvostudomány fejlődésnek. A tíz évvel későbbre datálható Humán Mikrobiom Projekt talán kevésbé ismert, de jelentősége hasonló, új dimenziót nyitott az életmód és a betegségek kapcsolatát illetőleg.

„A projekt keretein belül a velünk együtt élő baktériumok genetikai állományát írták le”

– mondja Dr. Schwab Richárd. A program új megvilágításba helyezte a humán szervezetet. Mi, emberek és a baktériumok együttesen valamilyen formában ökoszisztémát alkotunk. A gasztroenterológus szakember egy allegorikus képpel teszi a laikus számára is érthetővé, hogy miképp képzeljük el mindezt.

„Ha távolról nézünk egy erdőt, akkor csak a fákat látjuk, de az egy egész ökoszisztéma valójában. A talajban lévő baktériumok normál működése és diverzitása nagy szerepet játszik a fák számára a táplálék felvételében és ezzel együtt az egészségük megőrzésében. Ha a talaj szennyeződik, akkor az érzékeny baktérium fajok többsége kipusztul, ami a fák tápanyagfelvételét súlyosan érinti: gyengül a kórokozókkal szembeni ellenállás, a fák megbetegszenek. Az emberek esetében hasonlóan történik a dolog, a talajnak a bevitt táplálék felel meg, és a bélben élő baktériumoknak döntő szerepük van az egészségünk megőrzésében.”

A testünkben élő baktériumok több százezer év óta társaink, teljes mértékben alkalmazkodtunk az együttéléshez. És ami talán meglepőnek hangozhat: képesek kommunikálni velünk. Dr. Schwab Richárd szerint az lenne furcsa, ha ez nem így lenne.

„Ezek a baktériumok előemésztett tápanyagokkal látnak el minket, nyilván óriás probléma lenne, ha nem tudnák velünk közölni, hogy mire van szükségük. Evolúciós szempontból előnyt élveztek azok a baktériumok, amik erre képesek voltak. A “kommunikációs csatorna” pedig maguk az anyagcseretermékekben van kódolva.”

Étkezés, mozgás, alvás

Térjünk vissza a természetet idéző metaforához. Mi kell ahhoz, hogy szervezetünk egy buja, élő-zsizsegő erdőhöz hasonlítson, ne egy lepusztult és lehangoló tájhoz? Milyen okokra vezethető vissza a nem megfelelő bélflóra és ezzel párhuzamban bizonyos betegségek kialakulása? Dr. Schwab Richárd alapvetően három okot említ. A stresszlevezetésben is kiemelkedő szerepet játszó mozgás feltétlen szükséges, ugyanúgy, mint a pihentető alvás.

Utóbbinál alapvetően nem arról van szó, hogy az egészség érdekében éjszaka kell aludnunk, sokkal inkább a ciklikusságon van a hangsúly.

„A hol éjjel, hol nappal ügyelő orvosok és a transzatlanti pilóták várható élettartalma körülbelül 10 évvel az átlag népességtől elmarad. Sokáig nem értették, miért, ma már tudjuk a választ. A bélflóra degenerációja: a diverzitás csökkenése és bizonyos gyulladásokkal összefüggő fajok túlszaporodása brutálisan megnöveli a betegségek kockázatát.”

A harmadik tényezőről, az étkezésről hosszabban beszélünk. „A jóléti társadalom jellemzője, hogy sokkal több feldolgozott ételt eszünk. Régebben például házi süteményből és húsból kevesebb fogyott.”A szakember két példával illusztrálja, hogy a bennünk elő parányi„lényeknek” mekkora szerepük van abban, hogy a bevitt táplálék miképp hat az egészségünkre.

„A bélflóra tápanyag-átalakító szerepét a tömött liba nagyon jól prezentálja. A hízott libamájhoz nem zsírt etetnek a libákkal, hanem kukoricát, a zsírlerakódás a májban bakteriális zsírsav termelés következménye.”

Egy másik kísérlet látványos módon prezentálja a bélflóra baktériumainak „erejét”. „Léteznek bizonyos fajta metabolitok, az anyagcserében részt vevő anyagok, amik gyulladást okoznak, és szoros kapcsolatban állnak az érelmeszesedéssel és az infarktussal. A kísérlet során vegyes táplálkozású és vegán embereket kértek meg, hogy egy szaftos hamburgert fogyasszanak. A vegyes táplálkozású emberek szervezetében bizonyos érelmeszesedést okozó metabolitok szintje nagyban megnövekedett, a vegánokéban nem történt semmi, nulla maradt. A következtetés, hogy ezeket az anyagokat sem az emberi szervezet, hanem a bélflóra baktériumai termelik. Az állítás sok kóros anyagcseretermékre igaz.

A táplálkozási, alvási, sportolási szokások tehát döntően meghatározzák a bélflóránk összetételét és hasonló étel elfogyasztása egy-egy alkalommal drámaian különböző kockázattal jár.”

Ennél a pontnál természetesen előkerül az egészséges táplálkozás, mit is ajánl ma a tudomány? Igazi forradalom zajlik és újraírják épp az ide vonatkozó tankönyveket. A bélflóra fajgazdagságának és összetételének változásának követésével úgy gondoljuk, hogy lerövidülhet az évtizedes utánkövetés és gyorsabb konklúziókhoz juthatunk a “kemény” klinikai végpontok tekintetében is, mint a túlélés és gyulladásos, daganatos vagy épp degeneratív betegségek megjelenésének statisztikai kockázata. Évezredes ajánlások kerülnek új köntösben elő, mint az időszakos böjt, a nyers vegán táplálkozás. Annyit már biztosan látunk, hogy nagyon sok izgalmat ígérnek a következő évek kutatásai és nem utopisztikus, ha a második világháború óta elért élethossz növekedés duplázódásáról kezdünk beszélni, ami súrolni fogja az elérhető 100 életévet a mai felnőtt generációknál.

Az egyik nagy kihívás ezen a területen ráadásul nem is az egészségiparhoz kötődik: ez pedig a nagyüzemi mezőgazdaság. „A növényvédő szerek és a műtrágyahasználat nem csak azért problémás, mert az élelmiszerekkel kis mennyiségben maradvány anyagok is bejutnak a szervezetünkbe, de sajnos több évtizedes használatuk súlyos pusztítást okozott a termőtalajokban élő baktériumok fajgazdagságában. Csak a legellenállóbb fajok maradnak életben a szétpermetezett és talajba jutó növényvédőszerek használatra révén: csökken az egészséges biodiverzitás. A vetésforgó következtében három-négy kultúrfaj terem egy területen, a visszapótlás pedig műtrágyaalapú, a földek egy idő után óhatatlanul kimerülnek a mikro és nyomelemekből is, melyeket egyébként sem tudnak megfelelő baktérium diverzitás hiányában felszívni, feldolgozni. Ennek egyenes következménye, hogy a megtermelt élelmiszerek tápanyag-sokfélesége jelentősen csökken. Konkrét adatokat is tudunk már erről: Hollandiában kimutatták, hogy az elmúlt ötven évben nagyjából 80%-al csökkent a mikro és nyomelem tartalma a sárgarépáknak. Ezeket a gyakran vízízű növényeket esszük, nem csoda, hogy a mi bélflóránk is lepusztul.”

„A cél az egyensúlyi állapot helyreállítása”

Reggel és este bevenni egy-egy pirulát sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint átalakítani az étkezési szokásainkat, illetve az életmódunkat. Pedig racionálisan belegondolva mindannyian tudjuk, hogy a második megoldás célravezetőbb egészségünk szempontjából, mint a gyógyszerektől való függés.

A velünk együtt élő, nekünk üzenni tudó baktériumok sem feltétlenül könnyítik meg a gyógyulást hozó életmódváltást. Ők a „túlélésre játszanak”, és metabolikus anyagok segítségével adják tudtunkra, ha számukra valami „nem komfortos”, például, ha a maguk számára előnytelennek érzik az étkezés átalakulását.

„A változtatásnak mindig figyelembe kell venni a baktériumok alkalmazkodóképességet, és arra is ügyelni kell, hogy a módosítások egyszerre csak kis részüket érintsék. Az ökoszisztéma csak lassú adaptálódásra képes.”

Ha egy páciens azzal az elhatározással vágna bele egy fogyókúrába, hogy heti öt kilót szeretne leadni, Dr. Schwab Richárd lebeszéli. „Könnyen lehet, hogy az első három hónapban egyáltalán nem fog fogyni, hiszen a túlsúly csak egy tünet. A lényeg ebben az esetben a bélflóra egyensúlyának helyreállítása. Amikor a regeneráció elér egy pontot, a fogyás elindul. Ehhez hosszú távon célravezetőbb kisebb, fenntartható lépésekben haladni. Kompromisszumok kellenek, amikhez a kis baktériumaink is tudnak alkalmazkodni, és hosszú távon is be tudunk tartani. Ha például valaki napi négy-öt zsemlét eszik, akkor az első héten az első körben elég csak napi eggyel kevesebbet enni, és hetek múlva lehet elhagyni a péksüteményeket teljesen, közben más, magas rosttartalmú szénhidrát forrásokkal helyettesítve ezeket.

A motiváció felépítése és megtartása sokkal fontosabb, mint az azonnali drasztikus változások. Kis lépésekkel kell haladni, de úgy, hogy legyenek pozitív visszacsatolások, olyan eredmények, amelyek jobb közérzettel és jó érzésekkel járnak együtt. Ha megtapasztalja az egészségesebb élet előnyeit, akkor csinálni fogja, nem is lehet majd leállítani.”

A jó hír az, hogy sok civilizációs betegségnek nemcsak az oka “gyökerezik” a bélflórában”, de a helyes étkezés és életmód kialakításával oki gyógyításuk is lehetséges, mint pl. az elhízás, a diabetes és a magasvérnyomás. Ezek a betegségek nem ismernek határokat: az elhízás már nem csak „nyugaton” számít népbetegségnek, napjainkban már Ázsiában, például Kínában is járványszerűen terjednek a „felesleges kilók”.

Innováció a klinikai gyakorlatban

A bélflóra, illetve a velünk élő baktériumok egyensúlyának, fajgazdagságának helyreállítása a gyakorlatban sok szakterület együttműködését igényli, ami eddig nem volt része a klinikai gyakorlatnak. Fontos ugyanis a mikrobimmal kapcsolatos tudás és tapasztalat, de az adott klinikai probléma gyógyításának évtizedes rutinja is elengedhetetlen, hogy racionális terápiás döntésekbe tudjon integrálódni az új szemléletmód.

Neurológusok, gasztroenterológusok dietetikusok, képalkotó szakemberek, onkológusok szoros kommunikációjára van szükség. Ez sok esetben térben és időben koordinált rendelések keretében is megjelenik. Ez a fajta “műhelymunka” szinte eltűnt a technologizált egészségügyben. Sokszor tapasztalják azt a betegek, hogy vándorolnak szakterületek között, kapnak különféle véleményeket, de már nincs olyan szakember, aki mindent átlátna. A neurológia és gasztroenterológia ilyen új találkozási pontja pl a migrén, de nagyon intenzív kutatás tárgya a demencia és a Parkinson kór is, sok daganatos megbetegedéssel egyetemben.

„A gyógyulás csak több szakma együttműködésével tud igazán megvalósulni. A klinikánkon több szakterület, a neurológia, kardiológia és onkológia területén valósul meg komplex szemléletű célzott diagnosztika és terápia. Ez nemcsak a mikrobiom, az életmód, de legkorszerűbb képalkotó és daganat genetikai módszerek és mesterséges intelligencia alapú döntéstámogatási rendszerek felhasználásával történik. Mégis a legizgalmasabbak a közös rendelések több szakterület specialistáival”.

BRAND & CONTENT