Ilyen volt 2022 a hazai popkultúra kikötőjében

További Brand and Content cikkek

December utolsó napjaiban, a kihívást jelentő karácsonyi kajakómák és a kötelező rokonlátogatások után már leginkább a szilveszteri bulikra és a következő év izgalmaira hangolódunk, ilyenkor azonban érdemes felidézni azt is, milyen út vezetett idáig. Cikkünkben a Hajógyár médiaplatform és az A38 Hajó összművészeti programjában részt vett előadóművészek kommentárjain keresztül mutatjuk be, hogyan alakult a 2022-es esztendő a hazai popkultúrában.

Akik otthonosan mozognak a hazai kulturális térben, és követik annak fejleményeit, nagy valószínűséggel már találkoztak a Hajógyár nevével; a 2021-ben indult, mára igazi multimediális platformmá fejlődött kezdeményezés a magyarországi popkultúra bemutatására teremt felületet és nem utolsósorban közönséget.

Az építkezés tavaly augusztusban a Hajógyár nevű videós csatornával kezdődött, amely az aktív közösségimédia-jelenlét mellett idén kiegészült egy központi kommunikációs felülettel, a hajogyar.hu-val. Ez gyakorlatilag egy folyamatosan bővülő összművészeti adatbázis, ahol az igényesen összeválogatott nézhető, hallgatható és olvasható tartalmak fogyasztása mellett különböző hazai előadók profiljait böngészhetjük, programajánlók, koncertek és kiállítások közül válogathatunk. A platform azonban nem csak a kultúrafogyasztók számára kínál eligazodási pontot és lehetőségeket; a feltörekvő tehetségek különböző pályázatokkal és mentorprogramokkal is találkozhatnak a felületen. Jelenleg épp a Petőfi Nagylemez Programra jelentkezhetnek együttesek és előadók, akik sikeres pályázat esetén egy minimum 10 számos és legalább 35 perces nagylemezt készíthetnek el, illetve egy éven keresztül folyamatos szakmai támogatásban részesülnek, hogy bejussanak a hazai zeneipar véráramába.

Itt, a tehetséggondozás kérdéskörénél érdemes kitérni arra, hogy az idei év nem pusztán a digitális növekedést jelentette a Hajógyár számára, ugyanis egy, az A38 Hajóval közösen létrehozott programsorozat segítségével az online térből sikeresen „áthajózott” a budapesti kulturális élet pezsgő valóságába is.

A Hajógyár x A38 névre keresztelt eseménysorozat négy altematikára építve biztosít fellépési lehetőséget és szakmai platformot az előadóművészek számára; a 2022 februárja óta tartó eseményeken a zene és a mozgás, a zene és a vizuális művészet, a zene és a színház, valamint a zene és a szöveg különböző találkozásait élvezhették az érdeklődők. A már alapelgondolásában is izgalmas koncepció kapott azonban még egy csavart: az egyes eseményeken a még széles ismertséggel nem rendelkező, feltörekvő fiatal tehetségek olyan előadóművészekkel léphetnek fel egy színpadon különböző koprodukciók formájában, akik már bejáratott és jól ismert neveknek számítanak a magyarországi popkulturális térben.

Hogy egy kicsit jobban körvonalazzuk, milyen is volt a 2022-es év a popkultúra kikötőjében, a következőkben azokat az előadóművészeket szólaltatjuk meg a teljesség igénye nélkül, akik részt vettek a Petőfi 200 program keretében létrejött Hajógyár x A38 eseménysorozat valamely programján.

Oberfran Réka táncművész számára egyértelműen inspiráló volt az előadás, amiben részt vett. „Nagyon hiszek abban, hogy az itthoni szubkultúráknak helyet kell teremteni arra, hogy találkozzanak és egyesítsék buborékjaikat. Rengeteg az érték, a tehetség és a kezdeményezés, csak mindenki a saját pici malmát tekeri. Én ebben egyre kevésbé hiszek, hogy működőképes. Szerintem csak gyümölcsöző lehet, ha ezek az alkotók és közönségük többet találkozik.” Réka azt is kiemeli, hogy a Hajógyár előadásai azért izgalmasak, „mert nagy elérésük van főleg a zenei előadók által, be tudják vonni azt a fajta inkább mainstreamet hallgató közönséget is, akik egyébként kíváncsi és nyitott szívű lelkek.”

Oberfrank Réka táncművész számára egyértelműen inspiráló volt az előadás, amiben részt vett. „Nagyon hiszek abban, hogy az itthoni szubkultúráknak helyet kell teremteni arra, hogy találkozzanak és egyesítsék buborékjaikat. Rengeteg az érték, a tehetség és a kezdeményezés, csak mindenki a saját pici malmát tekeri. Én ebben egyre kevésbé hiszek, hogy működőképes. Szerintem csak gyümölcsöző lehet, ha ezek az alkotók és közönségük többet találkozik.” Réka azt is kiemeli, hogy a Hajógyár előadásai azért izgalmasak, „mert nagy elérésük van főleg a zenei előadók által, be tudják vonni azt a fajta inkább mainstreamet hallgató közönséget is, akik egyébként kíváncsi és nyitott szívű lelkek.” (Fotó: Gündüz Attila / A38)

Több izgalmas előadást, életút-beszélgetést a Momentán Társulat improvizációs játéka tett teljessé. A színházi produkció résztvevői úgy foglalták össze, hogy a színpadon töltött idő folyamatos figyelemnek és inspirációnak bizonyult. „Fókuszálunk a beszélgetésre, és amellett, hogy élvezzük, folyamatosan helyzeteken, játékötleteken gondolkodunk. Sikerélmény, amikor az interjúalany jól szórakozik a jeleneteken, meg tudjuk őt lepni, és ezáltal máshogy megy tovább a beszélgetés. A színházi eszközökkel komplexebb betekintést nyerhetünk az interjúalanyok gondolkodásába, világlátásába. Az amúgy is jó sztorik megelevenednek a színpadon, a játék még lazábbá teszi a beszélgetést, az improvizáció spontán reakciókra készteti az interjúalanyt és a műsorvezetőt is.” (Fotó: Gündüz Attila / A38)

Schoblocher Barbi életút-interjújának fordulópontjai szintén összművészeti produkciók által váltak teljessé. A Blahalouisiana énekesnője úgy látja, nemcsak neki, hanem a közönség számára is izgalmas volt az előadás. „Jól működött, hogy a családias, mély beszélgetést megszakította a színház, ami oldotta a hangulatot a komoly témák közt. Az is szuper volt, hogy ennek hatására mire eljutottunk a zenélésig, már tényleg egy nagy nappalis házibulin érezte magát mindenki, így egy sokkal közelebbi zenei élményben volt részünk együtt a közönséggel.” A színház és portrébeszélgetés elegyének újító formáját pedig kifejezetten építőnek látja. „Az ilyen összművészeti eseményeken megtapasztalhatjuk, hogy milyen szép, hogy ilyen különbözőek vagyunk. A társunkból teljesen más részletek váltanak ki intenzív érzelmeket, mint belőlünk. Arról nem is beszélve, hogy a különféle műfajok egymás inspirációs forrásai is.” (Fotó: Gündüz Attila / A38)

A videoklipekben a zene és a látvány szorosan összefonódik, segíti és támogatja egymást. A Hajógyár egyik eseményén különböző kreatív szakemberek beszélgettek erről az egyszerre filmes és zenés műfajról, az inspiráló gondolatcsere egyik résztvevője Vadas Géza operatőr volt, aki azt mondja, hiába lámpalázas alkat, a beszélgetés alatt végig a komfortzónájában érezte magát. „Nagyon izgalmas volt ilyen fókuszált térben és meghatározott időkerettel beszélgetni a közös alkotásról, úgy érzem egy másfajta jelenlétet igényelt, amiben elhangozhattak, feljöhettek olyan gondolatok, amik máshogy talán meg sem születtek volna.” (Fotó: Gündüz Attila / A38)

Frenák Pál előadóművész gyermekkorában elsőként nem szavakkal, hanem mozdulatokkal tanult meg kommunikálni, anyanyelve a jelnyelv, hiszen szülei siketek voltak. A Hajógyár program keretében egy izgalmas beszélgetésben vett részt, amit egy összművészeti performansz tett teljessé. Az előadó is produktívan élte meg az A38-on töltött időt. „Nem a művészek konkrét találkozása az, ami igazán fontos egy ilyen programon, hanem valójában a művészetek, azon belül két konkrét művészeti ág matériáinak az összekapcsolódása, egymásra hangolódása. Fontosnak tartom, hogy vannak olyan művészek, akik nyitottak a prekoncepciók nélküli találkozásokra, amikor csak az alkotótevékenység iránti szenvedély és elkötelezettség a fontos, függetlenül a képviselt művészeti ágtól.” A legmélyebb élményeként talán mégis a közönséggel való rezonanciát emelte ki. (Fotó: Gündüz Attila / A38)

A zene mint az ihlet forrása. Oláh Anna tervezőnő és festőművész Takács Dorina, vagyis Deva, az Európai Unió Music Moves Europe díjazottjának zenéjére festett a színpadon. A képzőművésznek euforikus élményt adott, hogy ebben a miliőben alkothatott. „A színpadra lépést követően egy olyan közös alkotásban vettem részt, ami felülmúlta minden vágyamat! Deva zenéje volt az egyetlen amire figyeltem és a dallamok, ritmus, ének minden másodperce inspirált - átengedtem magamon azt, amit hallok és kifolyt a kezemen. Szeretnék a jövőben is zenészekkel együtt alkotni - és ezt ennek az eseménynek is köszönhetem.” (Fotó: Gündüz Attila / A38)

Bocskor Bíborka Péterfy Borival beszélgetett, az alkalmat más művészek közreműködésével varázsolták kerek egésszé. A Magashegyi Underground énekesnője úgy élte meg, hogy ebben a helyzetben nagyon „mélyre tudtak menni”, ő és a közönség egyaránt. „Amikor elvállaltam a beszélgetést Péterfy Borival, nyilván tudtam, hogy nagyon személyes lesz, a kérdés éppen annyira lehet sérülékeny vagy intim, mint a válasz, és ez a személyesség valahogy átterjed a nézőkre, akik az akkori jelenben velünk voltak, és elérhető lesz virtuálisan is a későbbiekben. Éppen ebben az érzékenységben és idő kavalkádban izgalmas ez a beszélgetés, nem hálószobai, de nem is színházi, valahol közte van.” Bíborka úgy érezte, a résztvevő művészekkel képesek voltak egymást erősíteni. „A színházi társművészet leképezte ennek egy-egy kockáját, hol befeszített, hol kirobbantotta belőlem a nevetést, nagyon jó volt ebben a helyzetben lenni. És résztvevőként is érdekes volt, ahogy organikusan, misztikusan kapcsolódtak a végén a dalok, kiegészülve Toldi Miklóssal.” (Fotó: Gündüz Attila / A38)

Grecsó Zoltán táncművész táncművész a tánccal foglalkozó kedd esték házigazdájaként volt jelen az A38 Hajón. A legérdekesebb élményeként az egyik szakmai beszélgetést emelte ki. „Az volt az est témája, hogy milyen lehet egy táncelőadás, vagy milyen nem. Mik azok a szabályszerűségek, rendszerek, hiedelmek, amelyek mentén el tudunk képzelni egy táncelőadást. Hogyan tudnánk ezekből a kategóriákból kilépni és játszani picit annak határaival. Ez most a valóság, vagy ez egy előadás? Amit válaszolnak az az autentikus igényüknek a felfedése, vagy sokkal inkább már egy kialakult performatív helyzet reflexiója. Ezek keveredtek és annyira izgalmasan történt ez az egész, hogy teljesen elvesztettük a fonalat, de az improvizációs performanszokban van egy kedves és érdekes mondás, úgy hangzik: „confusion is welcome”, „Üdvözölöm a káoszt”, így fordítanám. A káosz meg is jelent és az mindig érdekes.” A művészetek együttes reprezentációja is kiemelten fontos a New Yorkban is rendszeresen fellépő művész számára. „A zene és a tánc kapcsolata nagyon egyértelmű mindenki számára, nagyon adekvát, hogy ez a történelem kezdetére nyúlik vissza. De hogy ez hogyan és miként kapcsolódik? Szeretném, ha az alapműveltség része lenne, hiszen az egyik legfontosabb dolog: szól a zene és táncolunk. Tehát ez egy teljesen hétköznapi jelenség. Fontosnak tartom, hogy erről sokkal többet tudhasson mindenki, és elérhetőek legyenek ezek a források.”

Grecsó Zoltán táncművész a tánccal foglalkozó kedd esték házigazdájaként volt jelen az A38 Hajón. A legérdekesebb élményeként az egyik szakmai beszélgetést emelte ki. „Az volt az est témája, hogy milyen lehet egy táncelőadás, vagy milyen nem. Mik azok a szabályszerűségek, rendszerek, hiedelmek, amelyek mentén el tudunk képzelni egy táncelőadást. Hogyan tudnánk ezekből a kategóriákból kilépni és játszani picit annak határaival. Ez most a valóság, vagy ez egy előadás? Amit válaszolnak az az autentikus igényüknek a felfedése, vagy sokkal inkább már egy kialakult performatív helyzet reflexiója. Ezek keveredtek és annyira izgalmasan történt ez az egész, hogy teljesen elvesztettük a fonalat, de az improvizációs performanszokban van egy kedves és érdekes mondás, úgy hangzik: „confusion is welcome”, „Üdvözölöm a káoszt”, így fordítanám. A káosz meg is jelent és az mindig érdekes.” A művészetek együttes reprezentációja is kiemelten fontos a New Yorkban is rendszeresen fellépő művész számára. „A zene és a tánc kapcsolata nagyon egyértelmű mindenki számára, nagyon adekvát, hogy ez a történelem kezdetére nyúlik vissza. De hogy ez hogyan és miként kapcsolódik? Szeretném, ha az alapműveltség része lenne, hiszen az egyik legfontosabb dolog: szól a zene és táncolunk. Tehát ez egy teljesen hétköznapi jelenség. Fontosnak tartom, hogy erről sokkal többet tudhasson mindenki, és elérhetőek legyenek ezek a források.” (Fotó: Gündüz Attila / A38)

Büki Balázs hosszan és tartalmasan tud beszélni a zene és a látvány szoros összekapcsolódásáról, a Hajógyár esemény közönsége egy komplex előadás keretein belül hallgathatta meg a fiatal kliprendező gondolatait, tapasztalatait. „Az internet segítségével az egyik legtöbb emberhez eljutó és legnagyobb fejlődésben lévő művészeti ág a videóklip. Ezért úgy gondolom, hogy a mi sorsunk (Hajógyár és az alkotók) a fejlődés színvonalát emelni és még feljebb tenni. Ehhez szükséges, hogy több érdeklődő közönséget vonjunk be ilyen zseniális programok által, hogy közérthetőbbé váljon a szakma. Valljuk be, mi jobb dolog van a világon a zene és látvány szimbiózisán kívül (lásd némafilmek plusz élő zene)? Szerintem semmi, pontosan ezért kell érthetővé, szerethetővé és fontossá tenni minél szélesebb körben.” Az „új arcok” zenei piacon való megjelenését szintén kiemelt témaként kezeli. „Nagyon is inspirált, például abban, hogy a Hajógyár YouTube műsorain keresztül új zenei alkotókat fedezzek fel, akiket esetleg korábban nem ismertem. Sőt, tanácsként az is megfogalmazódott bennem, hogy a műsorokon kívül, olyan kötetlen eventek is lehetnének, ahol személyesen tud a két tábor ismerkedni egymással.” (Fotó: Gündüz Attila / A38)

A cikket a Brand & Content készítette az A38 megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.