Nagy emberek, akik mégis kis lábon éltek

A pénzt nyilvánvaló módon sokkal könnyebb elkölteni, mint megtartani. Pláne, ha sok van belőle. Ha kevesebb, abból jobban kell gazdálkodnia az embernek és spórolni is ügyesebben kell. De mi van azokkal, akiknek veleszületetten van mit a tejbe aprítani? Különböző történelmi korokból gyűjtöttünk össze olyan nevezetes személyeket, akik híresek voltak arról, hogy szigorúan odafigyeltek a pénzköltésre annak ellenére, hogy fényűző módon is élhettek volna.

Marcus Aurelius, a „jó császár”

Marcus Aurelius Kr. u. 161 és 180 között volt Róma császára. Úgy tartják, hogy halálával ért véget a „jó császárok” uralkodása és Róma fénykora. Emellett az államférfi híresen nagy spóroló hírében állt, ugyanis a mértékletesség, az erélyesség és a visszafogottság híve volt. Gyűlölte a tékozlást és igyekezett takarékosan élni, előírta, hogy a birodalom kiadásait is szigorúan ellenőrizzék. Marcus Aurelius bölcsessége és irodalmi-filozófiai munkássága miatt filozófus császárként, a jó uralkodó megtestesítőjeként vonult be a történelembe.

George Washington, az USA nemzeti hőse

Az Amerikai Egyesült Államok elnökét, aki 1732 és 1799 között élt, vélhetően senkinek nem kell bemutatni. Az amerikai függetlenségi háború főparancsnokaként nemzeti hőssé vált, egyike az amerikai alapító atyáknak, róla nevezték el az ország fővárosát és egy államot is. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy George Washington nevezetes volt a spórolásról is. A háború során megállapított jövedelmét is visszautasította, jellemző volt rá, hogy csak a legszükségesebb kiadásokra költött. Népszerűségének fő oka jelleméből ered: őszinte, tisztességes, bátor, eltökélt és nagy önuralommal rendelkező férfinak tartották.

Mahátma Gandhi, a békés ellenállás jelképe

Szintén egy olyan férfiú következik, akiről vélhetően már mindenki hallott. Gandhi 1869 és 1948 között élt Indiában és a békés ellenállás jelképévé vált, aki hazája függetlenségéért harcolt, azonban kizárólag erőszakmentes eszközökkel. Gandhinak számos elve volt, melyek közül egyik az egyszerű életmód. Bár sikeresen elvégezte jogi tanulmányait, lemondott jövedelmező ügyvédi praxisáról, és vagyonát szétosztotta a szegények között. Erkölcstelennek tartotta a kihívó öltözéket, a nagy lakomákat, a paloták csillogását, hiszen az indiai parasztembereknek nem volt váltás ruhája se, kétszeri étkezésre sem futotta nekik, sárkunyhójukat elmosta az eső. Gandhi a szegények által is viselt ruhát hordott és gyalogszerrel járt. A pazarlást minden formájában elítélte. Azt mondta, hogy

bár szegény koldusként él, mégis a világ leggazdagabb emberének érzi magát.

II. Erzsébet királynő, akit a háború nevelt

És végül, de nem utolsósorban jöjjön egy hölgy is a híres spórolók között, ráadásul egy királynő. A nemrégiben elhunyt II. Erzsébet, brit királynő valódi ikon volt. Bár a királyi család komoly vagyonnal rendelkezik, ennek megmaradását Erzsébet nem bízta a véletlenre. A királynőnek nem volt ismeretlen a spórolás, az anyagi javak szigorú beosztása: a II. világháború idején komoly megszorítások között élt a családjával, majd ezt követően férjével együtt ebben a szellemben uralkodott. Az első Covid járvány idején Erzsébet újragondolta a költségeket és szigorú rendelkezéseket vezetett be. Elbocsátott a palota alkalmazottai közül 250 főt, nem vásárolt új ruhákat és autókat, elrendelte, hogy a Buckingham-palotának csak azon helyiségeit fűtsék, ahol ő és vendégei tartózkodnak, ezen túlmenően a villany is csak itt éghetett. A királynő korábban is híres volt takarékosságáról: utált bármit kidobni, egyszerűen étkezett (például reggelire kukoricapelyhet vagy lekváros pirítóst fogyasztott), a menükártyákra nem íratott dátumot, hogy azokat újra fel tudják használni.

Amint láthatjuk, érdekes összefüggés mutatkozik egy-egy híres történelmi személy takarékos életmódja és népszerűsége között. Azaz, azon személyek, akik odafigyeltek a pénzköltésre, meglehetős népszerűségnek örvendtek. Ellenpélda persze bőven akad, elég csak Marie Antoinette-re, a francia királynőre gondolnunk, akit fényűző életmódja miatt csak Madame Deficitnek gúnyoltak. A gúnyolódás pedig tragédiába is torkollt: a feldühödött tömeg végül lefejezte az „osztrák nőt.”

BRAND & CONTENT