A kettéhajtott törülközőtől a virtuális valóságig – Otthoni sporteszközök akkor és most

Magyarországon már 1976-ban elindult a TV torna, sokan emlékezhetnek a máig szellemesnek ható főcímre. A nyolcvanas évek fitneszláza, az aerobik-imádat pedig nemcsak Amerikát árasztotta el, de fokozatosan beszivárgott a vasfüggöny mögé. Minden bizonnyal valamennyien emlékszünk a tupírozott frizurájú, lábmelegítős nőkre és haspólós-forrónadrágos férfiakra, akik az egészségtudatosságot sugározták a hazai közönség számára is. Jane Fonda vagy Sydne Rome, a Guldenburgok öröksége című sorozat egyik szereplőjének, majd Bíró Ica VHS-kazettái valamennyi fogyni vágyó polcán megtalálhatóak voltak, és kezdett kereslet mutatkozni az otthoni sporteszközökre is.

Az aerobikot vagy a nyugatról beérkező tornastílusokat persze nem mindenki nézte jó szemmel, akkor még voltak olyanok, akik nem ismerték fel a sport hasznosságát. A Ludas Matyi például így írt a divatos mozgásformáról 1983-ban:

„Az aerobik nevű látványos világcsacskaság nálunk is csatát nyert. Mindenfelé látni gyönyörű szép hölgyeket, akik az okszerűbb ugrándozás céljából visszataszítóan csíkos kötött holmikat húzva végtagjaikra olyanféle hernyónak álcázzák lábszárukat, aminőket öreg kertek diófáin látni.”

De Jane Fonda is megkapta a magáét; a Népsport 1986-ban amiatt kritizálta, hogy

Ezeken a káros szemléleteken szerencsére hamar túllépett a társadalom, és mindenki előtt világossá vált, hogy a mozgás szerves része és alapja az egészséges életnek. A 90-es évektől bővült az edzéstípusok köre, számos életstílus és diéta is megjelent a piacon, és ezzel együtt a sporteszközök is felvetették fejüket. Ezek egy része kifejezetten azokat célozta meg, akik az otthon négy fala között edzették a testüket.

Örök klasszikus új köntösben

Alapdarab a kézi súlyzó, amely a formáját illetően látszólag nem ment túl nagy változáson keresztül, csak kapott egy szilikonbevonatot. Az egyetlen rúdból, mindkét végén egyenlő súllyal rendelkező egyszerű kézi súlyzó tulajdonképpen az elmúlt 2500 évben alapvetően nem változott. Történészek úgy vélik, hogy az ókori görögök általános gyakorlatokra is használták, hogy izomerőt építsenek, de a Közel-Kelet atlétái, birkózói és testépítői is alkalmazták erősítő edzéshez. Az eszközt, amely akkor még hosszabb volt, mint a modern súlyzó, a brit gyarmatosítók hozták el nyugatra, és a 18. században igazán népszerű lett a használata; még Benjamin Franklin is elismerően nyilatkozott róla, mondván, hogy súlyzózással őrzi meg fizikai egészségét.

Idővel az eredeti dizájn megváltozott, és az 1800-as évekre a súlyzó a maihoz hasonlított. A kézi súlyzók sokáig öntöttvasból készültek – aki a 90-es években gyakorolt otthon, az biztosan emlékszik arra a hangra, amit a két súlyzó összekoccanása keltett, és arra a jellegzetes vasszagra. A fejlesztéseknek köszönhetően ma már szilikonból, acélból, sőt betonból is gyártják, és minden eddiginél szélesebb stílusban, formában és színben is kaphatóak. A jó fogás és az ergonomikus kialakítás alapnak számít. A Covid óta rengetegen sportolnak otthon, így a sportszereket is otthon tárolják. A súlyzók szinte dekorációs tárgynak lépetek elő, így a dizájn kiemelten fontossá vált, ami akár a lakás összképébe is beleépíthető.

A felpöndörödött polifoamtól a fitnesz szőnyegekig

A 90-es évektől számos edzéshullámra ültek fel az emberek, megjelent a step aerobik (a mai formája a kardió aerobik), a tae bo (ma:kick-boksz aerobik) vagy a callanetics (ma inkább a Pilates a divatos). Ami azonban közös volt ezekben a mozgásformákban, hogy időnként ülni vagy feküdni kellett a gyakorlatokhoz (elsősorban a hasizomhoz), a hőskorban ehhez sokan használtak összehajtogatott nagyméretű törülközőket. Ezen izzadtunk, és követtük Bíró Ica és Cindy Crawford instrukcióit.

A következő lépés a polifoam volt, ami ugyan jobb volt, mint a sima padló vagy az törölköző, de kezdeti változataik kényelmetlenséget is okoztak. Egy kicsit izzasztóbb edzés esetén a polieténhabból készült szőnyeg a tenyérhez ragadt, többszöri használat után kis darabok szakadtak ki belőle, vagy gyakorlatilag bármi átlyukasztotta, a két vége pedig rendszeresen felpöndörödött. Ezzel szemben a mai fitnesz szőnyegeknél már hatalmas evolúción mentek át, fontos szempont a csúszásmentesség, vastagság, a kopásállóság, az ütések elnyelésének képessége, a helytakarékosság, tartósság, illetve a súlyzóhoz hasonlóan itt is fontos szempont az esztétikus külső.

Felülés helyett haskerék, nyakkendő expanderre cserélve

Bár a 90-es években megszületett 8 perces hasizom edzés nem ment ki a divatból, a mélyhasizmok erősítését és az összetettebb mozdulatsorok kivitelezését ma már olyan sporteszközök is segítik, mint az állítható gumipánttal ellátott haskerék, amely védi a hátat is, és ez a hasizomerősítésnél nagyon fontos szempont.

Ugyanígy jelentős evolúción ment keresztül az expander is, amelyet a felső test izmainak erősítéséhez használnak. Miközben a sporteszköz ma már állítható és gumiból készült, retró változatában a szalagok fémrugókból készültek, a fogantyú pedig fából. Egy-két nyújtást ugyan összecsavart törölközővel vagy nyakkendővel is meg lehetett csinálni, de ezek azért nem voltak az igaziak. Ugyanez igaz a TRX-hez használt edzőhevederekre is – utóbbi mozgásformáról persze nem hallhattunk a 80-as, 90-es években, hiszen a teljes testtel végzett ellenállásos edzést 1997-ben találta fel Randy Hetrick, aki az amerikai tengerészgyalogság elit alakulatánál szolgált. Az ugrálókötél is hasonlóképp fejlődött: a madzag készülhet már aluminiumból, szilikonból, sőt van belőle digitális változat is.

Falazó edzés kitört ablaküveg nélkül

A különféle labdajátékok, a tenisz vagy a pingpong, amióta léteznek, nem mennek ki a divatból, de ezeknél a sporteszközöknél is számos újítás jelenik meg. A falazást régebben a ház falánál játszották az udvaron – merészebbek az otthoni falat is használták. Ma már az otthoni gyakorláshoz nincs szükség falra sem, korlátlan számú gyakorlatot tesz lehetővé a teniszhez a hordozható, felpumpálható edzőfal, ami stabil, mint a fal, két oldalával korlátlan számú gyakorlatot és játékot tesz lehetővé.

A legnagyobb fejlődés azonban talán az otthoni pingpong játék terén megfigyelhető, hiszen már asztal és labda sem kell hozzá, hiszen a virtuális valóságban is asztaliteniszezhetünk, a VR szemüveg kontrolleréhez készült tartókonzol pedig olyan élményt nyújt mintha egy valódi pingpongütőt fognánk. Az ötlet egyébként 2004-ben pattant ki a chemnitzi Műszaki Egyetem kutatói fejéből, ők voltak az elsők, akik átemelték a virtuális valóságba a pingpong játékot. Ehhez képest tényleg nagyon idejétmúltnak tűnik az otthoni pingponghoz használt, akár az étkezőasztallapra is felszerelhető hálós szett, még ha sokakban nosztalgikus érzéseket is ébreszt.

BRAND & CONTENT