Lakatlan szigeten is otthonosan

Elapadhatatlan programfolyam

A Duna alakja, a folyásának útvonala, élővilága még ma is módosul, hol az emberi beavatkozásnak köszönhetően, hol pedig maga a természet alakítja azt. A dunai szigetek száma, formája és élővilága is állandó változásban van, de vannak már kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy minél többet őrizhessünk meg belőle.

Ugyan pontos számot nem tudunk mondani arról, hogy mennyi sziget van a Duna teljes szakaszán (a DANUBEPARKS hálózat WiLDislands projektje 912 szigetet sorol fel, melyeket térképen is böngészhetünk, de sok hiányzik a gyűjtésből, például a lakott szigetek), és ebből mennyi Magyarország határain belül, de a teljes folyón 147 még ma is érintetlen – nem pusztán lakatlan –, amiből 7 a magyar szakaszon található.

Programlehetőségekből nincs hiány az interneten, ahogy a Duna melletti települések is bővelkednek látnivalókban. Népszerűek a vízitúrák is, melyeknek egyik fontos terepe legnagyobb folyónk. Ha viszont hűvösebb már a víz, mint most is, vagy egyébként is ódzkodunk a vizes kalandoktól, akkor is remek családi program a folyó szigeteinek és partvonalának felfedezése egy, a szokásostól kicsit eltérő fókusszal.

Kincses szigetek

A dunai szigetek varázslatos világáról talán a legtöbbet azok a vízitúrázók tudnának mesélni, akik gyakran kikötnek ezeken egy rövid pihenőre, vagy akár teljes éjszakát ott töltve. De azok is sok értéket felfedezhetnek, akik – hozzánk hasonlóan – nem a vízen, hanem a szárazföldön indulnak kincskeresésre.

A mi többnapos túránkon a legújabb hibrid Suzuki Vitara volt a társunk, és tökéletes választásnak bizonyult az út során. Akár dugóban araszoltunk vagy autópályán haladtunk a célpontjaink felé, mindig a kényelem és biztonság szigetét jelentette nekünk. Az AllGrip összkerékhajtásának köszönhetően pedig olyan helyekre is bátran bemerészkedtünk, ahová alacsony hasmagasságú, első- vagy hátsókerék-meghajtású autóval biztosan nem mernénk. Simán megbirkózott felázott, pocsolyák szabdalta földúttal, amiben sok más típus valószínűleg elakadt volna. És ha a szigetek felfedezését komolyan gondoljuk, akkor érdemes minimum ilyen autót választani hozzá, hogy az élményeket kimaxolhassuk. Hogy a Vitarákról nem csak nekünk lett jó a véleményünk, azt talán az is jól bizonyítja, hogy a három nap alatt, amíg a Duna partjait jártuk vele nagyon sok azonos típussal találkoztunk, és egy szakaszon előttünk és mögöttünk is egy „tesó” haladt.

Szigetköz, ami sziget

Sokat lehetne vitatkozgatni azon, melyik a Duna legszebb magyarországi szakasza, számunkra egyértelműen a Szigetköz volt az, ami valójában 375 km2-es területével maga is egy sziget vagy talán inkább szigetcsoport. Az Öreg-Duna (Nagy Duna) és a Mosoni-Duna határolja, miközben számtalan kis mellékág és holtág tagolja izgalmas elrendezésűvé, ami lehetőséget biztosított az egészen páratlan és ritka növény- és állatvilág kialakulásának.

Nem véletlenül választottuk tehát kiindulási pontunknak, és bár nekünk szűkre szabott időkeret állt a rendelkezésünkre, azt tanácsoljuk, aki teheti, ne csak egyetlen napot szánjon a felfedezésére. Mi az Ördög-szigeten kezdtünk Rajka és Dunakiliti között. Mivel az autó navigációja alapvetően konkrét címekkel boldogul, ezért az Android Autó app segítségével a telefonunk GoogleMaps alkalmazását használtuk a navigációhoz. Autóval is bemerészkedhetünk a szigetre, de készüljünk fel, hogy ezúttal a járt utat elhagyjuk, ha nem is a járatlanért, de a kevésbé jártért. Cserébe olyan ártéri erdőben sétálhatunk a kocsiból kiszállva, amilyet kevés helyen találni. Pár percnyi útra van innen még az 1907-ben épített Trianoni zsilip, a Homoki hallépcső vagy a Dunakiliti Duzzasztómű, amire fel is sétálhatunk és közelről is megcsodálhatjuk az építményt.

A környező települések (például Tejfalusziget, Dunasziget, Kisbodak) hangulata is magával ragadja, maradásra csábítja az embert. Rendezettség, tisztaság, csend, nyugalom, nem érdemes kihagyni ezeket sem. Ha tehetjük, vigyünk magunkkal bicajt is, mert a Szigetköz igazi bringabarát környezet, akár gyerekkel is. A biztonságos kerékpárutak sokasága mellett forgalomtól elzárt, de biciklivel járható gátak, töltések mind-mind remek kikapcsolódást és felfedezni való helyet jelentenek. Ugyan az ősz már kevésbé a vízitúrák évszaka, de jó időben ajánlott benevezni az egyik túrára, amiből szerencsére rengeteg van.

A Suzukink átlagos fogyasztása ekkorra lement 6,5 literre, ami már közelebb állt ahhoz, amire számítottunk. Főleg úgy, hogy az óra szerint 7 literes átlaggal vettük át és egyáltalán nem foglalkoztunk a takarékoskodással, így a sebességkorlátokat betartva, de végig tempósan haladtunk, kivéve persze amikor a dugóban araszoltunk. Azt nem sikerült megfejtenünk, mit tehetett az előző sofőr az irreálisan magas fogyasztásért. Mi az út végére még így is faragtunk belőle, 6,2-es átlaggal adtuk vissza az autót, ami már abszolút barátinak tekinthető, de meggyőződésünk, hogy kis odafigyeléssel még ezen is lehetne csökkenteni.

A folyásiránynak megfelelően haladva gyorsan elérjük az ország első természetes jellegű hallépcsőjét – a Denkpál Hallépcső 1998-ban készült el – vagy lentebb a Bagaméri hallépcsőt, esetleg az Árvai zárást, ha pedig nem csak a vízparton szeretnénk szétnézni, akkor egy ugrásra van csak a Hédervári kastély. A Szigetköz alsó csúcsán az apró Vének és az egyáltalán nem apró Hajózsilip is izgalmas állomás (fotók a galériában). A hatalmas zsilipek és dugattyúk mellett egészen kicsinek éreztük magunkat. Ezen a részen található számtalan névtelen kis sziget, zátony, a Torda-szigetek és a Kolera-sziget, valamint a Farkasúsztató is.

bár az 1831-es kolerajárványban betöltött szerepe nem teljesen tisztázott. Az egyik verzió szerint karanténszigetként funkcionált, míg a valószínűbb verzió szerint őrség állt itt, hogy át ne hozzák a járványt a Csallóköz felől, mivel annak terjedését nagymértékben a vízi közlekedés segítette elő, például a délről érkező sószállítók révén. A Farkasúsztató neve (már 1435-ben említik) viszont nem a farkashoz, hanem az aranysakálhoz (nádi farkas) köthető, melyből sokat láthattak itt a jó rejtekhelyekből előmerészkedni és átúszni a vízen.

Ha az út során megpihennénk, akkor nem kell tartani attól, hogy a főszezonon kívül nem találunk erre alkalmas helyet. Mi például Gönyűn álltunk meg szusszanni egyet, ahol evés közben is Dunai panorámában gyönyörködhettünk.

Itt jegyezzük meg, hogy ha valaki – hozzánk hasonlóan – szeretne jobban is elmélyülni a Szigetköz vagy a teljes hazai Duna szakasz szigetvilágában, akkor fantasztikus munkákat, leírásokat, blogokat talál. Mi most csak hármat említünk, melyek az utunk tervezésében is nagy segítségünkre voltak. Az egyik a Pangea blog, a másik a beszédes nevű Dunai szigetek, és Ádám Szilvia Doktori (PhD) értekezése. Lenyűgöző az a tudás, melyet elérhetővé tesznek mindenki számára!

Rezervátumok, indiánok, Jókai és Linda

Nem mondjuk, hogy elsőre nem tűnhet bizarrnak az alcímben található felsorolás, de mindjárt érthető lesz, mi is kapcsolja össze őket. Gönyű után kicsivel találhatóak az Erebe-szigetek. Szintén Ádám Szilvia munkájából tudhatjuk, hogy a vadregényes szigeteket sokan kis Szigetköznek is hívják. Itt található az Erebe-szigetek Erdőrezervátum, mely az országos Erdőrezervátum Program egyik eleme. Ide nem mehetünk be csak úgy, maximum engedéllyel és kísérővel, de ha sikerül bejutnunk, egyből megértjük, miért tartják ezeket az erdőket megőrzésre érdemesnek.

A magyar irodalomnak is vannak olyan értékei, melyek mindenképpen megőrzésre érdemesek. Kétségkívül ebbe a kategóriába tartozik Jókai Mór „Az arany ember” című regénye is. Gyerekként biztosan sokan képzeltük magunkat a főbb szereplők helyébe és elevenedtek meg előttünk az oly plasztikusan ábrázolt helyszínek.

melyhez több dunai földdarab is kötődik. Az egyik népszerű – bár valószínűleg helytelen – elmélet szerint az egykori magyar–román–szerb hármas határ közepén elnyúló Ada Kaleh, ma már nem létező szigete ihlette. Ennél azonban valószínűbb, hogy a Koppánymonostori Szent Pál sziget volt az ihletadó. A Jókai családnak is volt kertje az akkoriban terményeiről híres szigeten, és ifjúkori személyes tapasztalatait, megfigyeléseit építette be a népszerű regénybe. És ahogy az a Dunai szigetek blog posztjából kiderül, az 1962-ben forgatott filmváltozat a nem túl távoli, Nagymaros közelében ekkor még létező Sólyom-szigetet – régebbi nevén a Bergmann-szigetet – használta helyszínként.

Mielőtt eljutnánk a további filmes vonatkozásokig, álljunk meg egy pillanatra képletesen és a valóságban is Neszmélynél. Mivel autóval érkeztünk, a borokat ezúttal ki kellett hagynunk, inkább a Hajóskanzent választottuk, amit nem bántunk meg. Bár jelenleg zárva van, még így is klassz élmény közelről megnézni, akár csak kívülről is a parton álló Vöcsök szárnyashajót vagy a gőzhajókat. Parkolni könnyű, a partszakasz gyönyörű, sétára csábító. A mi következő megállónk a táti Kis-Duna gát volt, mert bíztunk benne, hogy az alacsony vízszint is izgalmas látványt kínál, nem is csalódtunk. Sok pecás és túrázó kedvelt helye, abszolút megértjük, miért; a naplemente környéki idősávban viszont már érdemes készülni a szúnyoginvázióra is. A Dunakanyart ezúttal átugrottuk, mert talán sokakhoz hasonlóan nekünk is ez a leggyakrabban látogatott partszakasz. Esztergom, Zebegény, Dömös, Nagymaros és persze Visegrád szerintünk nem szorul különösebb bemutatásra, nem véletlenül.

És itt vissza is kanyarodhatunk a filmekhez és ahhoz, mi köze van a fenti felsoroláshoz Görbe Nórának, azaz Lindának, illetve az indiánoknak.

Mint írtuk, a Duna és szigetvilága állandó változáson megy át, ahogy történik ez esetben is. A sziget a forgatás óta a parttal már szinte teljesen összenőtt, és komoly ártéri erdő alakult ki a Dunától elhódított területen.

Rezervátum, Jókai és Linda kipipálva, már csak az indiánok vannak hátra. Gyerekkorunkban mi is rengetegszer játszottunk „indiánost”, felnőttként már kevésbé, ellentétben másokkal. Az indiánromantika egybeforrt a szabadságvággyal, természetközeliséggel. Mi ezt abszolút megértjük, részben ezért vágtunk bele ebbe a túrába is. És bár indián sátor nem volt nálunk, a Vitarával ekkorra már annyira összenőttünk, hogy egy lakatlan szigeten is otthonosan éreztük volna benne magunkat. Az indiánozás itthon elsőként Csíktaplocai Xántus Jánoshoz – aki egy időben az Állatkert igazgatója is volt – köthető, abban az értelemben mindenképp, hogy talán ő írt először hitelesen és magyar nyelven az amerikai őslakosokról. Később Baktay Ervin festőművész, azaz Heverő Bölény vált jelentős alakká, 1931-ben ő indította el az első indián tábort, mégpedig a Dunakanyarban. És mi lett az egyik fő bázis? Természetesen egy lakatlan sziget, a Kismarosi. Még Baktay 1963-as halála után is sokáig fennmaradt a táborozás, egészen 2005-ig, a Cseh Tamás-féle bakonyi indiánozás pedig még ma is tart.

Ha pedig már erre járunk, akkor semmiképp se hagyjuk ki a Szentendrei-szigeten a Kisoroszi Szigetcsúcsot, főleg alacsony vízálláskor, mint most is. Ilyenkor egészen messzire besétálhatunk a „Dunába” miközben balra a Visegrádi vár, jobbra Nagymaros tárul a szemünk elé.

Lenn délen édes éjen...

A My fair lady népszerű dalának sorát befejezve édent – és látnivalót – remélhetünk a Duna déli szakaszán is, nem csak az északi és nyugati tájékon. Akár a folyásirány szerinti bal vagy jobb partot választjuk, sokféle lehetőségünk van a tartalmas kikapcsolódásra, feltöltődésre. A hatalmas Csepel-sziget sem csak gyárterületekből áll, bármennyire is ez a sztereotípia, de a két oldalán is érdemes nézelődnünk. A Ráckevei Dunaág szigetei ma már szinte mind lakottak – kivéve talán az itteni Senki-szigetet –, de a túlsó ágon van több „érintetlen” terület is. Érdet például nem igazán szokás Dunaparti településként számontartani, pedig az Ófalu lényegében vízparton állt. Az érdi Beliczay-sziget viszont ma már a part részét képezi. A település életében jelentős szerepet kaptak a molnárok is, anno sok hajómalom dolgozott itt, életük – és olykor haláluk is – a folyóhoz köthető, tanulságos történetüket egy tanösvény segítségével ismerhetjük meg.

Innen kicsit fentebb van a Nagytétényi Kastélymúzeum, ami remek program lehetne - ha nyitva lenne. Mögötte viszont nyílt egy új régészeti kiállítóhely, a Campona Victrix. Ez októberben egész sok alkalommal nyitva van, de nem mindig, itt érdemes tájékozódni. Már csak azért is ajánljuk a helyet, mert a római limes lényegében az egész dunai parton végighúzódott, és sok helyen tekinthetőek meg még ma is az ehhez köthető romok. Azt pedig már most elmondjuk, hogy a Campona elnevezés eredetileg nem a bevásárlóközponthoz tartozik, hanem a korábban itt található római kori katonai tábort és települést nevezték így.

A túlparton, a Csepel-sziget déli csúcsánál van egy szerintünk méltatlanul kevésszer javasolt kirándulási helyszín, a Tassi zsilip környéke. Igazi nyaralóhangulat, mintha megállt volna az idő, a legjobb értelemben. Ha kiautózunk ide – az út sok helyen elég rossz, Vitara vagy S-Cross erősen javallott – a stresszt 2 perc alatt ledobhatjuk magunkról. Csend, kacsák, pecások, víz kis szigettel, „lagúnával”, egy valódi kis csoda tárul elénk. Átellenben a Rácalmási-szigetek Természetvédelmi terület található, ami szintén magával ragadó, de másképp, mint a zsilip környéke. Dunaföldvárnál a hídon átkelhetünk Soltra – vagy épp Soltról Dunaföldvárra –, ahonnan ugyan nincs messze a Teleki kastély, de sajnos átmenetileg zárva tart, viszont kárpótolhat minket a Solti kilátó vagy éppen a Vécsey kastély. Ezen az oldalon haladva inkább nyáron jelenthet felüdülést a Hartai part vagy Kalocsa mellett a Foktői strand, ám a túlparton az Atomenergetikai Múzeum rossz időben is élvezhető programot kínál. A Suzuki Vitaránk lágy Hybrid, nem álltunk meg itt tölteni, megelégedtünk az Atomsztorik újratöltve néhány epizódjával. Bizony, van ilyen is!

Ugyan az autót tölteni nem, de tankolni kellett és mi sem akartuk kihagyni a Bajai halászlét, a rövid pihenő közben egyúttal megnéztük a pazar panorámát biztosító Türr István-kilátót is. Róla eddig nem sokat hallottunk, pedig izgalmas élete volt, a helyiek nagyon büszkék rá, még a közeli büfé is róla lett elnevezve, sok egyéb mellett. A hídon könnyen átjuthatunk a szemben elterülő Gemenci erdőbe. Szerintünk nem szükséges bemutatni, megnézni annál inkább ajánlott, de szánjunk rá időt, ehhez nem lesz elég egy órácska, még úgy sem, hogy a dunai erdőrezervátumok talán 75%-a itt található, így sok része nem igazán látogatható. Mi az időnk rövidsége miatt nem is ide jöttünk, hanem a Bátai Szent vér bazilikához. A 600 éves bátai Szent Vér kegyhely az egyetlen Magyarországon, és a gyönyörűen felújított, impozáns kegytemplom a falu fölötti dombon, az egykori bencés apátság helyén áll. Ezt az apátságot Szent László király alapította még 1093-ban. Mi először jártunk itt, de a zarándokok jól ismerik. Sietnünk kellett, ezért már csak a Duna-Dráva Nemzeti Park területén található Hajóroncsokat kutattuk fel. Csak alacsony vízállásnál látható, így nem akartuk kihagyni a most kínálkozó alkalmat. A Bédai Vízügyi Igazgatóság épületéig könnyen eljutottunk az autóval, majd onnan már gyalog próbáltunk a roncs közelébe jutni. Biztosan van egyszerűbb módja ennek, mert mi nehezen találtuk meg, de azért az egyik végül csak meglett.

Ez a rengeteg látnivaló akár egy 2-3 hetes nyári szabadságra is elegendő programot és élményt biztosíthat – a csomagjaink egy Vitarába beférnek –, de akár kisebb szakaszokban, több alkalomra elosztva is bejárható a magyarországi Duna-szakasz. Ha szívesen kerüli ki a turisták tömegeit, akkor a lakatlan szigetek erre tökéletesen alkalmasak, de ha ránk hallgat a partot sem hagyja ki! Csak egy jó autó kell, és garantáltan nem fog unatkozni egyik esetben sem!

BRAND & CONTENT