Türelmesebbek vagy türelmetlenebbek leszünk, ha T-betűs autót látunk?

Főként Budapesten és nagyvárosban élő sofőrök ülnek ritkábban a volán mögé, így ők azok, akik sok esetben szorongást és félelmet is társítanak a vezetéshez – derül ki a Magyar Suzuki reprezentatív kutatásából. A megkérdezettek válaszaiból ugyanakkor úgy tűnik, a magyar autós társadalom attitűdje türelmes és támogató a kezdő vagy gyakorlatlan vezetőkkel, a közlekedéspszichológus szerint azonban mást lehet tapasztalni a mindennapokban. A Magyar Suzuki felmérése szerint az autósok többsége, 10-ből 7 sofőr türelmes és segítőkész, ha T-betűs autót lát, mi pedig ezt kipróbáltuk: Szentkuti Ákos gyakorlott autós újságíró és Csörgő László oktató, illetve vezetéstechnikai instruktor játssza el a kezdő, még félénk sofőrt a forgalomban egy vadonatúj Vitarában.

A videóból kiderül, László kötelezővé tenné-e a T-betűt a kezdőknek, illetve jó-e, hogy a jelenlegi tervezet szerint a tanulók már használhatnak vezetéstámogató rendszereket a forgalmi vizsgán.

Más vidéken megtanulni, majd nagyvárosban vezetni

Kétségtelen, hogy gyakran a rutinosabb sofőrök sem támogatóak a bizonytalanokkal szemben, de a kérdés az, vajon miért párosul szorongás vagy félelem az autóvezetéshez? A tapasztalatlanság (68 százalék), a jogosítvány megszerzése során szerzett rossz élmények (21 százalék), átélt baleset (15 százalék), nem megfelelő egészségügyi állapot (14 százalék) is az okok között szerepel, akár csak az, hogy szülőként a gyerekekre is figyelni kell a vezetés során (12 százalék). De az is az indokok között szerepelt, hogy valaki vidéken tanult vezetni, azonban nagyvárosban kell a közutakon helytállnia (5 százalék). A rutintalanok majdnem felének a kisebb közúti forgalom (45 százalék) segítene, másik felének egy szakoktató (36 százalék) vagy pszichológus (28 százalék) segítsége lenne a leghasznosabb, de segítség lenne a támogató környezet is (11 százalék).

Idegességet okoz a T-betű

A kutatásból úgy tűnik, az autósok többsége semleges vagy pozitív attitűddel fordul a bizonytalanok felé. Azoknál, akik idegesek lesznek a T-jelzésű autóktól vagy a bizonytalan sofőröktől, úgy élik meg, hogy a közlekedés ezen résztvevői feltartják a forgalmat (64 százalék), vagy nem tudnak mit kezdeni a bizonytalansággal (26 százalék). A budapestiek egyébként a más településen élőkhöz képest kevesebb empátiát mutatnak (hidegen hagy: 24%), a kisebb városok és falvak autósai jellemzően támogatóbbak (támogatni kell őket: városiak 74%, falusiak 77%). A megkérdezett rutinos sofőrök közül minden negyedik autós úgy gondolja, nem kell mindenkinek autót vezetni, és közel ugyanekkora arányban vélekedtek úgy, hogy nem gondolja, hogy bármi megváltoztathatná a véleményét a tanuló, vagy bizonytalan vezetők kapcsán.

Mennyire voltak őszinték a válaszadók?

A közlekedéspszichológus szerint a városi környezet, a megnövekedett forgalom és a rutin hiánya mind olyan zavaró kulcstényezők, amelyek az autósok között állandó stresszt és feszültséget generálnak.

„Hajlamosak vagyunk eltitkolni egy felmérés során az objektíven is agresszívnek minősülő magatartást. A tanulókkal szembeni negatív viselkedés pedig ebbe a kategóriába tartozik. A kutatás válaszadói saját felelősségüket ráadásul egyáltalán nem emelték ki, inkább a tanulók, bizonytalan vezetők képességeit említették, többségében a másik felet okolták. Ebből indirekt módon következik, hogy a magukat nem, vagy kevéssé látják türelmetlennek, és a saját vezetési stílusukat tekintik alapnak, amelyhez a kezdők még nem alkalmazkodtak. Jellegzetes konfliktus a közúti forgalomban a sebességkorlátozást fegyelmezetten betartók és a "forgalom ritmusát felvéve" közlekedők örökös ellentéte” 

– reagált a kutatásra Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus.

BRAND & CONTENT