„Nem mindennapos, hogy a jegesmedve kikerget a kifutóból”

Az állatmentés során akciófilmbe illő események pörögnek a vadonban és az állatkertben egyaránt. Ezekbe enged betekintést a Spektrum saját gyártású új doku reality-je, ahol az állati vészhelyzeteket Dr. Sós Endre főállatorvos vezetésével kezelik az állatmentők. Ő a terület egyik első számú szakértője, nemzetközi vadvédelmi programok résztvevője, aki több mint 25 éve felügyeli az állatkert lakóinak egészségi állapotát. Az asszisztense Vadon Jani, rádiós és televíziós műsorvezető, aki a megfelelő kérdésekkel és vicces beszólásokkal fűszerezi a feszült pillanatokat.

És hogy miért vállalta el az asszisztens szerepét? Állatok között nőtt fel, nem voltak számára teljesen idegenek a rábízott feladatok. Ráadásul nagy állatbarát, kb. 20 éve vegetáriánus, támogatja az állatvédő szervezeteket, és a rádióműsorokban is gyakran oszt meg információkat az állatok segítésével kapcsolatban.

„A feladatom az volt, hogy ne legyek útban”

– meséli nevetve. „De komolyra fordítva a szót, műsorvezetőként feltettem azokat a kérdéseket, amik egy átlagembert és egy állatszerető embert is érdekelnek – hogy miért teszünk ekkora erőfeszítéseket azért, hogy megmentsük ezeket az állatokat. A másik szerepem pedig a kicsit botcsinálta, nem túl ügyes, de nagyon lelkes asszisztens volt.”

A rúgás, amivel falat lehetne bontani

A Tóth Zsolt Marcell rendezésében készült sorozatban látható akciók nem kevésbé izgalmasak, mint egy streaming csatorna thrillerei, mert mindez a kőkemény valóság, igazi, potenciálisan veszélyes helyzetekkel. „Ez nem egy reggeli rádióműsor, nagyon oda kell figyelni” – mondja Vadon Jani, és felidézi azt az esetet, amikor a stáb egyik tagja egyszer a bozótból kilépve egy elefánttal találkozott.

„Egy ilyen műsorban megpróbáljuk látványosan bemutatni azt, hogyan zajlik ez a munka, de ez nem jelenti azt, hogy mindig veszélyes vadállatokkal van dolgunk

– teszi hozzá Dr. Sós Endre.

„A megfelelő elővigyázatossággal és a biztonsági előírások maximális betartásával dolgozunk, de néha valóban előfordul, hogy valamilyen veszélyhelyzet alakul ki.” Minden egyes beavatkozás esetében követni kell egy nagyon szigorú protokollt, ami nem csak az állatorvosokra, hanem a gondozókra és a stábtagokra is vonatkozik, de még így is benne van a pakliban az, hogy egy elbódított gorilla, jegesmedve, vagy zebra nem úgy reagál a szerre, és elkezd ébredezni. Ilyenkor egy önkéntelen rúgás is életveszélyes lehet.

Az orrszarvús epizódban is be kellett menniük egy elbódított az állathoz. Ahogy Vadon Jani fogalmaz, az orrszarvú önkéntelen rúgásaival „falat lehet bontani”, az állat elképesztő sérülést tud okozni úgy, hogy valójában nincs is tudatában az egész szituációnak. Szintén kockázatos helyzet, amikor terepen, egy bokorban alvó, elkábított vadhoz kell odamenni, hiszen felébredhet és támadhat. „Szerencsére nem mindennapos dolog, hogy kikerget a jegesmedve a kifutóból, de minden beavatkozásnak van veszélye. Az állatorvos felelőssége, hogy ezeket maximálisan korlátozza” – folytatja a főállatorvos.

A forgatás során azért életveszélyes helyzet nem volt, de olyan előfordult, ami nagyon rossz véget érhetett volna. Az egyik vadló egy apró tó szélén kezdett elbódulni, de az állat még éppen képes volt arra, hogy néhány métert megtegyen. Ha a vízben alszik el, meg is fulladhatott volna, így ez egy szerencsés helyzet volt.

Az állatorvos mondja meg, mikor kell nyitva hagyni egy ajtót

A vészhelyzetekre Dr. Sós Endre szerint a gyakorlat és a szakirodalom segít felkészülni, és az, ha az ember elfogadja, hogy az állatok hogyan viselkednek. Az is sokat jelent, hogy a kollégákkal nemzetközi szinten megosztják a tapasztalataikat és a tudásukat.

A sorozat stábját ugyanakkor már nem kellett külön felkészíteni, a főállatorvos közel 20 éve dolgozik együtt a természetfilmes csapattal, nagyon sok állatkerti és terepi szituáció van mögöttük. „Profik, és tudják azt, hogy egy ilyen szituációban az állatorvos mondja meg, hogy mit kell csinálni, mikor lehet belépni a térbe, mikor kell nyitva hagyni egy ajtót menekülési útvonalként, és mikor kell rajta kimenni” – mondja a főállatorvos.

Vadon Jani hozzáteszi, hogy ez egy magazinműsortól eltérően kőkemény terepi munka, ami fizikailag is elképesztően igénybe veszi az embert: „Amellett, hogy a stábnak rögzítenie kell a lehető legjobb minőségben a képet és hangot, oda kell figyelnünk a dramaturgiára és arra, hogy ne legyenek útban, és közben reggeltől estig cipelni kell a felszerelést. „Azt gondolom, hogy ehhez képest az én szerepem volt a legkényelmesebb” – mondja.

Nem cél, hogy a vadállatok megkedveljék az embert

A műsor célja persze nem csak a szórakoztatás, hanem az edukáció és fontos üzenetek átadása is. Vadon Jani számára nemcsak emlékezetes élményeket, de számos tanulságot is tartogatott ez a nem mindennapi feladat. „A Pentezugban találkozni a vadlovakkal, vagy kezemben tartani egy fiókát, miközben a szülei köröznek a fejem felett – ezek olyan élmények, amikkel egy természetjárás során nem találkozunk. Ez a munka ugyanakkor nagyon gyorsan leszoktatott engem arról, hogy úgy álljak az állatokhoz, mint egy óvodás, hogy meg akarjam simogatni őket. Mert vadállatok, nem biztos, hogy igénylik ezt, hanem tiszteletet és távolságtartást követelnek, és azt szeretnék valójában, ha nem lennék ott a közelükben. Ha ezt én felfogom és megértem, átalakul az egész viszony” – fejti ki.

„Ennek az egész sorozatnak ez az egyik üzenete, hogy ezek az állatok akkor érzik magukat a legjobban, hogyha mi, emberek, békén hagyjuk őket. Ez egy nagyon fontos dolog. Az egyik legemlékezetesebb pillanatom az volt, amikor találkoztam három vadmacskával, akiket védőfelszerelésben, hegesztőkesztyűben kellett etetni.

Kifejezettem élveztem azt, ahogy gyűlölnek. Fantasztikus volt látni, hogy mennyire nem akarnak tőlem semmit, hogy belém marnának”.

A vadmacskákat veszélyeztető körülményeket maga az ember teremti meg, folytatja Dr. Dós Endre. A házimacskák közelsége felhígítja a vadmacskák állományát, a háziállatok betegségekkel fertőzhetik meg őket, és sok vadmacska lesz gázolás áldozata. Míg egy állatkerti állat esetében komoly személyes kontaktus alakul ki a gondozókkal, és a tréningezett állat jó néven veszi, ha kap egy jó szót, vagy egy finom falatot, egy Pentezugban befogott vadló nem szeretné, hogy megsimogassuk, ott nem cél, hogy az embert megszeresse.

„Ne légy érzéketlen, de ne pörögd túl!”

A műsor arra is felhívja az emberek figyelmét, hogy hogyan kell megfelelően segíteni egy bajba jutott állaton. Fontos, hogy a beavatkozás helyett tájékozódjunk, és értesítsünk valakit, akinek ez a szakterülete.

„Ne pörögd túl, és ne legyél érzéketlen”

– mondja Vadon Jani.

„A sorozatnak másik nagyon fontos missziója az, hogy megmutassa, mennyi csodálatos dolog van ebben az országban, amikre büszkék lehetünk, és hogy emögött mennyi fanatikus szakértő munkája van. Ők sokszor tényleg áldatlan körülmények között, 0-24-ben törődnek ezekkel az állatokkal, mentik őket, és gondoskodnak róluk.”

Amellett, hogy megmutassuk a saját természeti értékeinket, az is cél, hogy közelebb hozzuk a nézőkhöz ezeket az állatmentő programokat, az ebben dolgozó embereket. És persze az, hogy ezáltal jobban vigyázzunk ezekre az állatokra, teszi hozzá Dr. Sós Endre. Természetesen nem fért bele minden a nyolc epizódba, és nem kizárt, hogy lesz folytatás. „Még bőven vannak olyan állatok és helyszínek, amiket meg tudunk mutatni, még nem lőttük el az összes puskaport” – teszi hozzá.

BRAND & CONTENT